A csend már kezdett kínossá válni. Végül én törtem meg, bár inkább kevesebb sikerrel.
- Sziasztok! – intettem félénken. Először csak néztek rám, de pár másodperccel később nekem rohantak, mint a fél őrültek.
Elkezdtek a levegőbe emelgetni. Ennyire hiányoztam volna nekik? Louis úgy megölelgetett, hogy szinte megfulladtam.
- Oké Lou, én is szeretlek és hiányoztál, de mindjárt megfojtasz. – közöltem vele elfúló hangon, ugyanis a levegőm fogytán volt.
- Bocsi. – mondta könnyedén és vigyorogva tovább állt, mert Harry már türelmetlenkedett. Elém lépett és felkapott. Nevetve pörögtünk pár másodpercig majd letett.
- Hiányoztál Hazza. – suttogtam a fülébe.
- Te is nekem csajszi. – mondta és éreztem a hangján, hogy vigyorog. Ez után Liam következett, aki szintén megszorongatott. A fiúk közül talán ő változott a legtöbbet. Már nem vasalja a haját és rövidebb is. De jól áll neki.
Ismét Zayn szemébe néztem, ami hiba volt. Teljesen elvesztem a tekintetébe. Csak bámult, ami már kezdett idegesíteni így nagy nehezen elkaptam a szemem róla. Fájdalmasan felsóhajtottam, ami talán túl hangosra sikerült, mert minden szempár rám szegeződött. Elkezdett közelíteni hozzám, mire én megmerevedtem. Mintha a lábam gyökeret vert volna a talajba. Elém állt és tétován megölelt. Szerintem félt a reakciómtól, hátha kiakadok és elkezdek bőgni meg drámázni. Ennél én sokkal erősebbnek éreztem magam és nem volt szabad engednem, hogy hamar összetörjek. Annak a korszaknak már vége. Óvatosan visszaöleltem, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is ment. A varázs elillant, az ölelésnek pedig vége szakadt. Niall rosszallóan nézett rám. Na igen, tudta, hogy kész voltam a fél évvel ezelőtt történtek miatt és nem akarta, hogy bajom essen, de még így sem látott és hallott mindent. Az egyetlen ember, aki tudta, hogy mi zajlódott bennem az Nick volt. Ha akkor ott lett volna velem és látta volna, hogy milyen voltam, szerintem a fiúk közelébe sem engedne, a banda pedig már csak négy tagból állna, mert az biztos, hogy Zayn is halott lenne. Bambulásomból egy torokköszörülés térített vissza a jelenbe. Harry volt az és bíztatóan mosolygott rám, majd bólintott a nappali felé. Már mindenki bent ült és beszélgetett, mikor én beténferegtem. Ilyen sokáig bámultam a nagy semmit?
- Hugi, azt még mindig nem mondtad el, hogy miért vagy itt. – már pont szóra nyitottam a számat, amikor folytatta. Tudta, hogy mivel akartam visszavágni. – Félre ne érts, örülök neked csak nem értem. – tette maga elé a kezeit védekezés képen.
- Anya küldött. Igazi okot én sem tudok. Egyik pillanatról a másikra kijelentette, hogy hozzád fogok költözni. Azt hittem szólt neked erről.
- Ennyire hülye te sem lehetsz. Szerinted akkor nem az lett volna az első dolgom, hogy felhívlak? – kérdezte nevetve és átkarolta a vállamat.
Ezután az körülbelül két óra hosszán keresztül beszélgettünk. A fiúk elmesélték, hogy mi történt velük az elmúlt fél évben, nem mintha nem tudnám, hisz velük van tele a TV, a net, a Rádió és már az újságok is. De azért szépen nyugodtan végig hallgattam őket, mert a médiának sosem hittem. Ki is derült, hogy egy-két magazin eléggé elírta a dolgokat. Mondjuk ez nem újdonság. Egy hónapja volt az, hogy az egyik műsorba Liam-hez írták ki Lou nevét ráadásul még rosszul is. Hányingerem van az ilyenektől. Indulás előtt fél órával közölték velem, hogy ma fellépnek az XFactor-ban. Imádok ennyire időben megtudni mindent. Niall azt mondta, hogy nem kell kiöltőzni, mivel nem egy díjátadóra megyünk „csak” egy műsorba. Felvezetett a szobába, amiben senki nem alszik. Aranyos kis szoba. Nem túl nagy, de egy embernek - jelen esetben - nekem teljesen elég. Kinyitottam a bőröndöm és normális ruhák után kutattam. Már az egész szoba tele volt ruhákkal, mire megtaláltam, amit akartam. Egy lila hosszú ujjú felsőnél, egy sötétkék farmernél és egy szürke csizmánál maradtam. A hajamon picit göndörítettem, de ezen kívül semmit nem csináltam vele. Elégedetten a tükörbe néztem és lebattyogtam a lépcsőn. Amint leértem Niall átkarolta a vállam és úgy mentünk el az autóig.
A stúdió óriási. Hihetetlen, hogy ezek az emberek felmernek ide jönni. A nézőtéren még alig vannak, mert nem engedtek még be mindenkit. Elképzelni is rossz, hogy mennyire izgulhatnak a versenyzők, amikor ki kell állniuk több százezer ember elé. Ahogy Niall régebben körülírta az érzéseit, amikor itt áll úgy láttam, hogy nagyon élvezi, amit csinál és rettentő büszke vagyok rá emiatt is.
A fiúk következtek. Ők is idegesek voltak, főleg Lou, de ő próbálta leplezni. Olyankor mindig idétlen vicceket mond. A színpadon nem csak ők voltak, hanem a versenyzők és a JLS is. Hallottam, amikor Liam dúdolta a számot és már előre látom, hogy gyönyörű lesz. Idétlenül bámészkodtam miközben észrevettem, hogy annyira figyel valaki, hogy szinte perzseli a bőrömet a tekintete. Odakaptam a fejem és egy kedves mégis szexi szempárral találtam magam szembe. Féloldalasan rám mosolygott, amitől igazából elolvadtam volna, de ehelyett inkább viszonoztam a gesztust. A hirtelen felismerés lavinaként ért. A szexi mosolygós fiú nem más volt, mint Aston. Mikor legutóbb itt voltam párszor összefutottunk, de semmi különösebb nem volt. A szervezők szóltak, hogy a műsor kezdődik így jobbnak láttam, ha arrébb megyek. A fények leoltódtak és elkezdődött a szám. Az első másodperctől imádtam. Mikor vége lett és mindenki levonult a színpadról a fiúk nyakába ugrottam. A büszkeség elöntött és már nem tudtam kordában tartani. A drámai pillanatnak Liam vetett véget mikor közölte, hogy még két másodperc és megfullad, úgyhogy muszáj volt elengednem őket. Hirtelen megéreztem, hogy valaki hozzáér a karomhoz.
- Szia Brooke! – köszönt mosolyogva Aston és megölelt. A gesztust viszonozva elsuttogtam egy „sziát” – hogy-hogy itt vagy? – kérdezte boldogan.
- Nem igaz, hogy mindenki ennyire örülni tud nekem! – mondtam tettetett felháborodottsággal. Ám ez nem tartott sokáig meg kitört belőlünk a nevetés.
- Úgy látom nem én vagyok az első aki erre rákérdezett. – mondta még mindig nevetve.
- És nem is a második… - motyogtam az orrom alatt lehajtott fejjel vigyorogva. Éreztem, ahogy a tekintetem keresi így felpillantottam. Láttam rajta, hogy valamit akar csak nem tudja, hogy kezdjen hozzá. Bátorítóan rámosolyogtam jelezve, hogy nyugodtan mondja.
- Szóval… én arra gondoltam, hogy esetleg… lenne kedved velem eljönni valahova? – kérdezte és félve pillantott rám, nekem pedig egy óriási mosoly terült szét az arcomon.
- Persze, hogy lenne! – feleltem boldogan és láttam, hogy kifújta a bent tartott levegőjét.
- Akkor majd hívlak és megbeszéljük a részleteket. – mondta és megfogta a derekam, eközben lassan nyomott egy érzéki puszit az arcomra. Rám mosolygott és elindult. Még a történtek varázs alatt voltam mikor hirtelen eszembe jutott valami.
- Várj! Honnan tudod a számom? – kérdeztem értetlenül.
- Hidd el, vannak kapcsolataim! – kacsintott rám és tovább ment.
Először csak képzelgésnek hittem, de nagyon úgy éreztem, hogy valaki figyel. Körbenéztem és váratlanul ért, amit láttam. Zayn dühös tekintetével találtam magam szemben, amivel ha lehetne ölni én már rég halott lennék…
Brooke az XFactorban
Aston