Harry falfehér volt, majd kikerekedett szemekkel körbenézett és megszólalt.
- Éppenséggel ez az én szobám. – köszörülte meg a torkát, mire én is végigmértem a szobát, s rájöttem, hogy igaza van.
- Az most tök mindegy! – temettem arcomat tenyerembe.
- Ha megfektettelek Zayn kinyír. – nyelt egy nagyot. – Sőt ha hozzád értem Zayn akkor is kinyír. – sikkantott fel.
- Engem pedig el hagy! – néztem rá mérgesen, majd közelebb mentem hozzá.
- Remélem ezzel nem arra akartál célozni, hogy az én hibám!
- Miért ne? Hisz te tetted! – kiáltottam fel hisztérikus hangon.
- Te meg ezek szerint élvezted…
- Te seggfej! – szaladtam neki és ráugrottam, majd kezeimmel mellkasát kezdtem el verni.
- Fejezd már be a hisztit! Lehet nem is történt semmi! – kiabált rám, s olyan hangnemet használt, amitől komolyan megijedtem. Összerezzentem és megsemmisülve szálltam le róla, kezeim pedig testem mellé estek.
Halk motyogást hallottam az ajtó mögül, ezért rögtön odakaptam a fejem.
- Brooke én s… - Harry ismét meg akart szólalni, de egyik kezemmel befogtam a száját, másikkal pedig az ajtó felé mutattam.
Ismét susmogások hallatszódtak, ekkor hangtalanul odalopakodtunk az ajtóhoz, hogy halljuk ki az. A hangok egyre tisztábban szűrődtek át az ajtón, s már szavakat hallottunk, majd amikor még közelebb merészkedtünk ki tudtunk venni pár mondatot a beszélgetésből.
- Ez már nem vicces srácok, szerintem be kéne mennünk. – hallottam Liam hangját.
- Jaj Liam, ne legyél már ilyen apáskodó. – oktatta ki Niall.
- Niall, ez már tényleg nem vicces. Nem hallottad, hogy Harry kiabált Brooke-al? Nem állok jót magamért, ha megüti vagy valami. – suttogta alig hallhatóan Zayn, nekem pedig az egekbe szökött a szemöldököm. Harry? Megütni? Engem? Egy légynek sem tudna ártani, nemhogy nekem!
Mikor ezt meghallotta Harry felállt és felháborodottan a kilincsért nyúlt, én pedig keze után nyúltam, s könyörgően néztem rá, de hajthatatlan volt. Szinte feltépte az ajtót, ami előtt Liam, Niall és Zayn kővé dermedten álltak miután megláttak minket. Szúrós szemekkel néztem végig mind hármójukon, ők még mindig ijedten próbálták összeszedni magukat.
- Haver, kösz, hogy ennyire bízol bennem. – vetette oda Harry gúnyosan Zaynnek, s úgy hagyta el a szobát, hogy közben direkt Zayn vállának ütközött.
- Ezt tényleg nem kellett volna. És nem csak a beszólást, hanem az egészet. – mondtam rezzenéstelen arccal.
- Azt hittük jó vicc lesz…
- Jó vicc? Akkor is ezt mondtad volna, ha tényleg történik valami közöttünk? Mert én nem hinném. – dühösen meredtem barna szemeibe, amik most a bűntudattól és megbánástól csillogott.
- Sajnáljuk. – jött hozzám közelebb és átölelt, de nem viszonoztam.
- Tudod, hogy úgy sincs ezzel semmi elintézve.
- Tudom. – sóhajtott fel és még közelebb húzott magához.
- Ne csináld ezt! – néztem fel rá, mire ő egy apró puszit nyomott ajkaimra, nekem pedig egy halk sóhajt hagyta el számat.
- Harryt nem lesz ilyen könnyű kiengesztelned.
- Ó, dehogynem! – kacsintott rám, majd elengedett és Harry után szaladt.
***
Végül Zayn terve bevált. Mondjuk rohadt nagy terv volt, amikor annyit kérdezett meg tőle, hogy „Mivel tudnálak kiengesztelni?” Erre Harry válasza annyi volt, hogy menjen el vele babázni. Alapból ment volna, mivel meg akarta látogatni Baby Luxot, hisz rég látta már, így én is mentem velük. Istenemre mondom, hogy nála aranyosabb babát, még soha nem láttam! Amikor Zayn a kezébe vette a babát, az első gondolatom az volt, hogy vajon ilyen lenne a mi babánkkal is? De ezután eszembe jutott, hogy ki tudja, mit hoz a sors? Nem érdemes még a gyereken gondolkodni, lehet, el sem jutunk odáig, akármilyen fájdalmas is belegondolni. Ahogy tartotta a kezében Luxot és beszélt hozzá, a baba visszamosolygott rá, könny szökött a szemembe, amit próbáltam észrevétlenül eltűntetni, és sikerült is, legalábbis szerintem. Lou egy rettentő aranyos lány, igaza volt Harrynek, hogy fiatalsága ellenére, kiváló anya és több millió ember irigyeli, több okból is.
Miután Harry kibabázta magát hazafele vettük az irányt. Liam, Niall és Louis a nappaliban TV-ztek, Lou-n pedig még mindig látszott a másnaposság. Csak maga elé bámult, szemei alatt táska nagyságú fekete karikák lapultak. Besétáltunk én pedig ledobtam magam mellé.
- Na, mi van? Megártott a tegnap este? – nevettem és átkaroltam.
- Ne mond, hogy te nem voltál másnapos. – morgott rám nézve.
- De az voltam, amíg meg nem láttam Harryt az ágyamba.
- Az még mindig az én ágyam. – vigyorgott miközben kijavított.
- Nem vagyok rá kíváncsi! – tette fel kezeit és felsétált a szobájába, én pedig értetlenül néztem a fiúkra.
- Mindig ilyen nyűgös, ha előző este annyira bebaszik, mint ahogy tegnap, de szerencsére csak egy napos. – magyarázta meg Niall, majd váll rántva jeleztem, hogy nekem mindegy.
Felkeltem a fotelból és felindultam a lépcsőn, hátrapillantottam, belenéztem Zayn szemeibe és tekintetemmel intettem neki az emelet felé. Persze rögtön, leesett neki és utánam jött, összefűztük ujjainkat, s magam után húzva léptünk be a szobába. Amint becsuktuk az ajtót, neki nyomott annak és derekam szorította, majd ajkait az enyémekre nyomta. Nyelveink már jó pár perce vad táncot jártak, amikor megtette a következő lépést, s besimított pólóm alá, majd finoman lehúzta rólam, közben elszakadva ajkaimtól, ami nem volt kellemes érzés, de addig is legalább vettem levegőt. Hátam cirógatta, míg én ingjének gombaival bajlódtam. Miután sikerült velük megbirkóznom, a szoba legvégébe hajítottam, s hangtalanul földet ért. Ellöktem magam az ajtótól, magamhoz húztam egy újabb csókra, közben az ágy felé hátráltam, amire ráfektetett, majd ajkaim kényeztetéséről áttért a nyakamra és ott folytatta. Egyik kezem a paplant markolta, míg másik hátát karmolászta, ajkaimat eközben egyre hangosabb sóhajok hagyták el. Melltartóm pillanatok alatt került le rólam, már nem volt annyi gondja vele, mint eddig. Ajkai újra enyémekhez nyomódtak, de csak apróbb puszikra.
- El kell mondanom valamit. – suttogta lihegve, csukott szemeim persze rögtön kipattantak. Kirázott a hideg, féltem.
- Ne kímélj. – feleltem alig hallhatóan, miközben félve pillantottam rá.
- Amerikába megyünk turnézni és… - itt félbe hagyta mondatát, de nagyon jól tudtam, hogy végződik.
- Van még valami.– folytattam, ő pedig aprót bólintott és leszállt rólam. Felkaptam a pólóm, majd visszaültem az ágy szélére és hajamba túrtam. – Mi az?
- Felajánlottak nekünk egy műsort is, ami jó ajánlat nekünk és… - ismét abbahagyta, s idegesen alsó ajkába harapott.
- Elvállaltátok. - leheltem megsemmisülve, szemeibe néztem, amik aggódóan csillogtak és láttam bennük, hogy ez a válasz…