Szerelem. Olyan sok mindent rejt ez a szó, sokan elméleteket gyártanak róla, próbálnak rájönni a titkára. De itt nincs semmilyen titok. Csak azok érthetik, akik érzik is. A világ legcsodálatosabb érzése, ha szeretsz valakit, s ő viszont szeret, később pedig bebizonyosodik, hogy sok minden keresztbe tud tenni, de mégis egymásra találnak. Így volt ez velem és Zaynnel is. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is egy pár leszünk, mindig is abban a tudatban éltem, hogy egyéjszakás kaland voltam számára, de ahogy később kiderült ez nem így van. Jelenleg semmi nem tudná elrontani a kedvem, soha nem voltam még ilyen boldog.
Mellette kelni és aludni minden mást elsöpör a világon. Az ő szemébe nézni, rámosolyogni és megölelni, megcsókolni felbecsülhetetlen.
Amikor felkeltem Zayn békésen szuszogott mellettem, így én is visszafeküdtem, de nem bírtam visszaaludni, akármennyire is próbáltam. Finoman kibújtam karjai közül, úgy, hogy még véletlenül se ébresszem fel. A fürdőbe másztam ahol megmostam a fogam és az arcom, majd kócos tincseimet rendeztem. Felvettem egy egyszerű farmert egy zöld pólóval és lesétáltam a nappaliba.
Az egész házban csend volt, amit nem értettem. A falon lógó órára pillantottam, ami fél kilencet mutatott, s rögtön rájöttem, hogy miért nincsenek még ébren. A hasam megkordult ezzel jelezve, hogy ideje lenne ennem valamit. A konyhába érve a hűtő felé vettem az irányt és amikor kinyitottam csalódottan vettem észre, hogy szinte semmi nincs itthon. Megforgattam a szemem, felkaptam a táskám és kiléptem az utcára.
Amint felértem a városba körülbelül tíz fotós kezdett el követni és különböző kérdéseket feltenni. Amelyik az állapotomról kérdezett arra annyit feleltem, hogy „jól vagyok!” Viszont a magánéletemet és a fiúkat érintő kérdéseket elengedtem a fülem mellett és igyekeztem nem odafigyelni az egyre bántóbb kérdésekre.
***
A konyhában ügyködtem valami normális reggelit összedobni, amit mindenki szeret, s így a palacsinta mellett döntöttem. Épp a tésztát bűvöltem, amikor valaki elkapta a derekam és a nyakamba csókolt én pedig ijedtemben eldobtam a fakanalat és felsikítottam.
- Te idióta, úgy megijesztettél! – fordultam hátra és csaptam meztelen mellkasára, ő pedig csak vigyorgott.
- Ez fájt! – kapott drámaian ütésem helyére és lebiggyesztette ajkait, mire én nyomtam rá egy cuppanós puszit, s ezzel egy időben kapott fel, majd a konyhapultra ültetett, s két lábam közé állt.
Ajkaim után kapott és szenvedélyes csókot lehelt rá, amit én készségesen viszonoztam. Kezeim felvezettem a tarkóján, majd hajába túrtam, hogy még közelebb húzzam magamhoz. Már ha ez lehetséges volt. Másik kezemmel mellkasán simítottam végig egészen boxere széléig, miközben ő pólóm alatt simogatta testemet. Ajkaimról áttért nyakamra, ekkor én hátát karmolásztam. Nem igazán bírtam magammal. Megfogtam arcát és újra visszahúztam ajkaimhoz, ő csípőmet markolta én pedig körbe fogtam lábaimmal csípőjét. Halk sóhajok hagyták el számat, amikor ágyékát csípőmnek nyomta. Beleharaptam ajkaiba, s ekkor egy halk morgás tört fel torkából.
- Srácok, remélem az nem a reggeli lesz. – szemeim kipattantak és Liam fáradt tekintetével találtam magam szemben, miközben Ő a mellettünk heverő tálra mutatott, amiben a készülődő palacsinta pihent. Zayn azonnal eltávolodott tőlem, ami szinte fizikai fájdalmat okozott.
- Öhm, de. – nyögtem és lesütöttem a szemem, mert éreztem, hogy teljesen elpirultam.
- Akkor nem vagyok éhes. – húzta el a száját.
- Haver, semmi nincs a palacsintával. Még csak hozzá sem értünk. – forgatta meg Zayn a szemeit. Úgy csinált mintha semmi nem történt volna.
Lepattantam a pultról, felvettem a fakanalat a földről, elmostam majd rendezve vonásaimat megpróbáltam folytatni a főzést, amiben hevesen verő szívem sokszor megakadályozott.
***
- Brooke, ez a palacsinta rohadt jól sikerült! – nyámmogott Harry, miközben azt a palacsintát ette, amit reggel elkezdtem.
- Örülök neki! – mosolyogtam rá angyalian.
- Mit vigyorogsz így? Mit tettél bele? Mit csináltál vele? – kerekedtek ki a szemei.
- Én? Semmit, azon kívül, hogy még hajnali kilenckor csináltam. – tettem magam elé védekezően a kezeimet, ekkor Liam hangosan felröhögött.
- Mit tudsz? – nézett rá Harry összehúzott szemekkel.
- Nem elég, hogy tudom, még láttam is! – röhögött tovább én pedig szúrós szemekkel néztem rá.
- Ugye nem? – vált arca fal fehérré. – Fúj, hogy lehettek ilyenek? – és úgy ahogy volt kiköpte a palacsintát, ami még a szájában volt, és ez bevallom rettentő rosszul esett. Egyrészt mert nem történt semmi, más részt meg csak jót akartam.
Kisétáltam a teraszra és leültem az egyik székre, lehajtott fejjel kezdtem a padlót figyelni. Lábammal doboltam és a Coldplay egyik számát kezdtem dudorászni.
- Ugye nem rám haragszol? – hallottam meg Harry hangját.
- Nem haragszok. – mosolyogtam rá hátra.
- De megbántottalak.
- Csak egy picit. – mosolyodtam el ismét, majd megint a földet néztem.
- Nem akartam, csak elképzeltem, hogy te és Zayn ott a palacsintám mellett…
- Megértem, de semmi rosszat nem akartam. Ennek jutalmául a jó szándékom a tányérban hever félig megrágva és nyálban úszva. – nevettem fel saját mondatomon.
- Ha akarod megeszem. – ölelte át vállamat.
- Nem kell, hacsak nem akarod, hogy odahányjak mellé. – bújtam mellkasába.
- Ugye tudod, hogy ez most lányhoz nem méltóan gusztustalan volt?
- Tudom… de leszarom. – sóhajtottam fel, ő pedig hangosan el kezdett röhögni, majd szája elé kapta kezét ezzel is próbálta elfojtani nevetését.
- Rendezni kéne valami házibuli féleséget. Unatkozok. – vetette fel az ötletet.
- Beszéljük meg a többiekkel. – bontakoztam ki öleléséből és ketten megindultunk a konyha felé.
***
A zene ütemes dallamára ringatóztam, már a töménytelen alkoholtól bódultan. Egyszer-kétszer meg botlottam, de végül mindig sikerült álló helyzetbe tornáznom magam és nem hagytam abba. A fiúk közül ismét Louis volt a legrészegebb, Liam pedig igyekezte fékezni magát, de egy pár felest ő is megivott velünk. Mayát és Eleanort is elhívtuk, plusz Daniellet, de ő azt mondta, hogy inkább kihagyja, és majd bepótoljuk egy csajos este keretében. Mayával sokat beszélgettünk és rájöttünk, hogy nem is olyan gáz a csaj, mint amilyennek hittük, bár beszélgetésünk témájára már csak homályosan emlékszem.
- Brooke, hozol még egy üveg whisky-t? – tántorgott mellém Louis és átkarolta vállamat.
Az egyensúlyom viszont abban a pillanatban elveszítettem, amikor rám nehézkedett. Lábaim megadták magukat és összecsuklottak alattam. Először csak térdre estem, ami picit fájt, így felszisszentettem. Lou viszont elég rendesen beájult, mert teljes testsúlyával rajtam feküdt, mozdulni sem bírtam. A többiek tovább táncoltak, ittak vagy aludtak. Senki nem vett észre minket. Testem, szervezetem kezdte feladni, szemeim fokozatosan lecsukódtak, izmaim ellazultak és végül semmi másra nem emlékeztem csak a sötétségre.
***
A fejem zsongott, fájt mindenem. A végtagjaim teljesen zsibbadtak voltak és azt sem tudtam, hogy merre vagyok fejjel. Szerintem még sosem voltam ilyen másnapos. Ha egy doboz gyógyszert beveszek az sem segített volna. Valaki szuszogott fejem alatt, lepillantottam és egy meztelen mellkast pillantottam meg. Először elmosolyodtam és még jobban hozzábújtam, s beleszippantottam illatába, ám ekkor a felismerés lavinaként ért és úgy pattantam ki az ágyból, mint aki kísértetet látott. A hadműveletem viszont rosszul sikerült, mivel nagy dobbanással seggre estem, s ekkor az alattam alvó személy szemei is ijedten pattantak ki.
- Mi a francot keresel az ágyamban Harry? – suttogtam kétségbeesve.