Sziasztok!
Igen, megint itt vagyok. :) Tegnap este, meg a mai nap folyamán többször is megszállt az ihlet, így kihasználva a szünet utolsó napjait meghoztam még egy fejezetet. Remélem tetszik, jó olvasást, puszi x
Zayn szinte áttörte a Modest ajtaját,
ahogy megérkeztünk. Szorosan mellette voltam, belekaroltam és mielőtt beléptünk
volna az irodába felpipiskedtem és egy puszit leheltem nyakára, s végig
simítottam arcán. Halványan rám mosolygott, majd benyitotta az ajtót engem
előre engedve, ekkor arckifejezése ismét elkomorult.
-
Csakhogy
megérkeztetek! – fordult felénk rögtön öt ember is majd a főfejes boldogan
összecsapta tenyerét.
-
Örüljetek, hogy
egyáltalán eljöttünk. – morogta Zayn, megszorítottam kezét. – Mi volt ilyen
sürgős?
-
Gyertek, üljetek le! –
terelgettek minket az asztalhoz, majd amikor leültünk egy aktát vett elő és
elénk rakta.
Zayn felhajtotta a vékony papírt és a
Little Mix logójával találtuk magunkat szemben. Rossz érzésem támadt az
egésszel kapcsolatban, a lábaim maguktól kezdtek dobolni. Ráncolt homlokkal
pillantottam a papírokat értetlenül vizslató Zaynre.
-
Mit kezdjek ezekkel? –
sóhajtott fel.
-
Nos, mint tudjátok a
lányok már több mint egy éve nyerték meg az XFactort és mivel ők is a mi
szárnyaink alatt vannak, így a mi dolgunk még jobban beindítani az ők
karrierjüket is, ezért támadt egy ötletem, azaz egy ötletünk. Zayn te anno
együtt voltál Perrie-vel, jól tudom? – Zayn aprót bólintott. Nem tetszik nekem
ez az egész, de nagyon nem. – Az a helyzet, hogy a média és a külvilág előtt
ismét egy párnak kéne kiadnotok magatokat. – nem kertelt, megmondta mit is
tegyen pontosan.
Zayn csillogó csokoládébarna szemei
elkerekedtek egy pillanatra, majd szemöldökét haragosan összehúzta és olyan
csúnyán nézett az előttünk ülőkre, hogyha szemmel ölni lehetne, már régen végük
lenne.
-
Én ezt nem fogom
megcsinálni. Egyáltalán hogy jutott eszetekbe? Brooke-ot imádják a rajongóink,
mi bajotok van? – állt fel, én pedig még mindig lefagyva ültem és az aktát
figyeltem, ami tele volt mindenféle hivatalos papírokkal és képekkel.
-
A ti rajongóitokkal
semmi gond nincs, de a Little Mix rajongótábort viszont ezzel rohamosan meg
tudnánk növelni. – magyarázta továbbra is nyugodt hangnemben.
-
Nem, nem. Akkor sem.
Mi eddig feltornáztuk magunkat semmi ilyenfajta segítség nélkül, hihetetlenül
nehéz munkával! Ha nekik a tehetségük és a szorgalmuk nem elég ahhoz, hogy
megálljanak a lábukon, akkor meg sem érdemlik, hogy ott legyenek, ahol vannak!
– kelt ki magából Zayn szinte ordítva. Legszívesebben én is ezt tettem volna,
de nem volt hozzá erőm. Ez az egész elvette minden életkedvem.
-
De a lánybandák
teljesen mások, nektek a hangotok mellett ott van a csinos pofitok is, amikért
lányok millió olvadoznak. A pasik pedig nem fognak csak azért cuccokat
vásárolni, koncertre járni egy rakat pénzért, mert dögösek. – mindenki kezdte
elveszteni a türelmét. A torkomban az elmúlt percek alatt hatalmas gombóc
keletkezett, fojtogatott, levegőért akartam kapkodni, de nem akartam én is a
figyelem központjába kerülni.
-
Magasról leszarom! Azt
is, ha ezzel most elástam a karrierem, de nem fogom tönkretenni az életem,
azért, hogy a Ti kibaszott bevételeket körülbelül kétszer ekkorára növeljem.
Oldjátok meg a szarságaitok magatok minket pedig hagyjatok ki ebből az
egészből. – kiabálta, s a nyakán lévő ütőér erősen kidudorodott, úgy nézett ki,
mint ami pillanatok alatt szétdurranhat. Zayn arca vörös volt a kiabálástól és
dühtől, szemei vérben forogtak.
Megijesztett a látvány, nem akartam, hogy
bármi baja legyen ebből az egészből. Sem fizikailag, sem mentálisan. Tudtam,
hogy mennyit dolgoznak a srácokkal, és, hogy alig pihennek valamit, erre még
előállnak az ötleteikkel, ezzel tönkretéve a magánéletét is, amit jobban
védett, mint bármi mást, mégis beleütik az orrukat. Ismét a képekre néztem,
ahol négy körülbelül velem egy idős lány állt, egymást ölelve. És még ráadásul
szépek is, basszus. Semmi másnak nem éreztem magam, csak egy nagy rakás
csalódásnak. A körülöttem folyó vitára nem figyeltem, próbáltam kizárni őket a
fejemből, így is elég kuszák voltak a gondolataim. A kiabálás egyre hangosabb
lett, egyre jobban befészkelődött a fejembe a helyzet, amibe keveredtünk. Nem
fogok belerondítani ebbe az egészbe, főleg nem a munkájába. Meg fogja csinálni.
Végül is, csak a külvilág felé kell azt mutatniuk, hogy együtt vannak, nem?
Attól még nem kell gyakorlatilag szakítanunk, csak az emberek nem fogják tudni
azt, amit mi. Ezt is át fogjuk vészelni. Ha egy év különlét után is képesek
voltunk ugyanúgy szeretni egymást, akkor ez a kis malőr gyerekjáték lesz.
Legalábbis remélem. Elbizonytalanodtam. Mi lesz, ha mégsem sikerül minden
felhőtlenül? Ha ez az egész belerondít majd a kapcsolatunkba? Ha ártani fog
kettőnknek? Én nem fogom hagyni, mellette leszek, akármi történik. Ezt
megfogadtam magamban.
Megráztam a fejem és próbáltam visszatérni
a jelenbe. Zayn még mindig ugyanúgy veszekedett a management fejeseivel, s
éreztem, hogy kezd eldurvulni a dolog. Teljesen előttük állt, mondhatni, hogy „az
arcukba mászott”. Arca még vörösebb volt, mint amikor legutóbb ránéztem pedig
azt, hittem, hogy annál már nem lehet. Lassan felálltam, igyekeztem rendezni
magam és a fejemben lezajlódó monológot is befejezni. Odasétáltam hozzá,
kezemet a karjára simítottam, ekkor összerezzent és abba hagyta a veszekedést.
Csend honolt a szobába. A füléhez hajoltam és igyekeztem olyan halkan beszélni,
amennyire csak tudtam.
-
Nem szabad egy ilyen
dolog miatt, ilyen komoly vitába belebonyolódnod. Vállald el, túl fogjuk
vészelni ezt is. Nem kell szakítanunk csak a nyilvánosság előtt nem mutatkozunk
ketten. – suttogtam fülébe, és próbáltam olyan nyugodt hangszínt elővenni,
amilyet csak tudtam.
-
De ez akkor is
igazságtalanság. – morgott halkan.
-
Tudom. – sóhajtottam szomorúan,
majd egy keserű mosolyt festettem arcomra és fejemet a vállára hajtottam.
***
A Modest még körülbelül egy órán keresztül
részletezte, hogy annyi a dolgunk, hogy együtt sehol nem jelenünk meg, csak
otthon a kis magányunkban romantikázhatunk és, hogy a srácokon meg a nagyon
közeli barátokon kívül senki nem tudhat erről az egészről. Zayn Perrievel fog
eljárni a díjátadókra és minden nyilvános eseményre, ahová meghívják őket.
Megígérték nekünk, hogy ez az egész maximum fél évig tart utána a szakítást
követő második hónapban robbanásszerűen térünk vissza, mint a világ egyik
álompárja és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Megremegtem a gondolattól
is, hogy még kevesebbet fogom látni, hogy mást kell megérintenie, esetleg
alkalmanként megcsókolnia. A hányinger kerülget ettől a felvetéstől és a
féltékenység már szétfeszítette a mellkasomat, pedig még el sem kezdődött ez az
egész.
Az irodából egyenesen hazamentünk, ahol
rendeltünk egy nagy hawaii pizzát és igyekeztünk nem az elmúlt másfél-két órára
gondolni, hanem csak egymásra figyelni. Szemei mosolyogtak, mégis a fájdalom
tükröződött bennük és a kétségbeesés, ami engem is aggasztott. Pizza evés
közben megnéztünk egy Adam Sandler vígjátékot, nagy kedvence mindkettőnknek az
a színész. Jókat nevettünk rajta, néha mégis elkalandoztak a filmről a
gondolataim, vissza a történtekre. Elmosogattam a tányérokat, Zayn pedig felment
a szobánkba, arra hivatkozva, hogy megnézi a telefonját, nem-e kereste senki.
Miután végeztem a mosogatással az emelet
felé vettem az irányt, mert Zayn még mindig nem került elő, pedig a telefon
leellenőrzése nem tart ennyi ideig. Benyitottam a szobánkba, de ott sem
találtam, ám halk neszeket hallottam meg a fürdőszoba felől. Szívem azonnal
meglódult, nem tudtam, hogy mi várhat rám odabent. Talán egy bérgyilkos, aki
hazáig követett minket és megölte Zaynt, most pedig én következem? Úristen, Brooke Carter Horan, fejezd be a
képzelgéseidet te őrült paranoiás picsa! Többször is megróttam magam
gondolatba, mire a fürdőszobáig értem, ujjaim a kilincsre fonódtak, elszámoltam
háromig és benyitottam.
A fürdőszobában félhomály uralkodott, a
gyertyák lángja világította meg az egész helyiséget, amik minden egyes kis apró
polcra el voltak helyezve. A padlót vörös rózsaszirmok borították, a kádban
pedig habfürdő várt egy üveg pezsgővel mellette. Az állam a padlót verdeste, a
meglepődöttségtől kikerekedtek a szemeim, nem akartam hinni nekik, ilyen nem
létezik!
Két kar fonódott körém, a hajamat
elsöpörte az egyikkel és lágy csókot lehelt rá. Összerezzentem a hirtelen jött
érintéstől, viszont tudván, hogy ki csinálta ezt az egészet jóleső borzongás
járta át a testem.
-
Tetszik? – hallottam meg
a számomra legszebb hangot a világon.
-
Mivel érdemeltem ki? –
susogtam csukott szemmel, eközben kezeimet az övéire raktam, és fűztem össze
ujjainkat hasam előtt.
-
A puszta létezéseddel.
– búgta és további apró csókokkal hintette be nyakhajlatomat, majd ruhám
cipzárját kezdte lehúzni, míg az le nem esett rólam.
Mutatóujját végighúzta felkaromon, mire
kirázott a hideg. Szembefordultam vele és gyakorlott mozdulatokkal
szabadítottam meg pólójától, majd pipiskedve csókoltam meg, s övcsatjához
nyúltam és azt kezdtem el piszkálni, pár pillanat múlva meg is adta magát. Zayn
kilépett a nadrágjából, majd továbbra is engem csókolva melltartóm csatjával
kezdett bíbelődni, mígnem hátranyúltam és egyetlen mozdulattal megoldottam.
Elszakadt ajkaimtól, szemei melleimre tévedtek, s elfeketedtek az elfojtott
vágytól. Ujjait bugyim szélébe akasztotta és rántotta le rólam a csipkecsodát.
A tudatba, hogy anyaszült meztelenül állok előtte beleremegett a lábam, pedig
már nem egyszer voltunk ilyen helyzetbe. Ez most még is más volt. Remegő
kezekkel nyúltam boxeréhez, simogatni kezdtem legérzékenyebb pontján, majd egy
rekedt nyögés után türelmetlenül kapta le magáról alsónadrágját, s emelt
karjaiba akár egy menyasszonyt és a víz felé kezdett velem araszolni, közben
kis puszikat nyomott ajkaimra. Beleült a vízbe, engem ölébe húzott. A hab
teljesen beborított mindent, ugyanúgy ahogy a kedvenc tusfürdőm kókusz illata
is. Körmeimet végighúztam mellkasán, tarkómon pihenő keze elkezdett remegni.
Mellkasára hajoltam és érzéki csókokkal borítottam be, nyelvem végighúztam
kulcscsontján pihenő tetoválásán, erre halkan felmordult. Kezei melleimre
tévedtek, s finoman megmarkolták azt. Felsóhajtottam és úgy éreztem, hogy nem
bírom tovább. Hihetetlenül kívántam, mindenét. Megemelkedtem ölében, majd egy
kicsit fészkelődtem, s lassan visszaereszkedtem, ezzel elérve testünk eggyé
válását. Hangos nyögés szakadt fel mindkettőnk mellkasából. Tüdőmben rekedt a
levegő, a remegés úrrá lett rajtam. Zayn homlokát az enyémnek döntötte, mélyen
a szemembe nézett.
-
Megígéred, hogy nem
lesz semmi baj, ugye? – kérdeztem suttogva, szinte könyörögve.
-
Megígérem kincsem.
Minden a legnagyobb rendben lesz. És tudod miért? – mosolyodott el kisfiúsan.
-
Nem. – ráztam meg a
fejem zihálva.
-
Mert szeretlek és te
vagy a legjobb dolog az életemben, ami valaha történt velem. Sosem engednélek
el még egyszer. – gyengéd, mégis szenvedélyes csókkal zárta vallomását.
-
Én is nagyon
szeretlek. – próbáltam visszanyelni könnyeimet, de mégis kigördült egy-két
rakoncátlan cseppecske.
Lassan kezdtem el mozogni, majd egyre több
sóhaj hagyta el a számat, egyre többet akartam belőle, így gyorsítottam a
tempón. Karjaim nyaka köré fontam, úgy kapaszkodtam belé, Ő csípőmet
szorította, eközben csókunk egy percre sem szakadt meg. Fojtottan nyögdécseltünk
bele heves csókcsatánkba, szinte téptük egymás ajkait. A beteljesülés egyre
közelebb volt, már a mennyországban éreztem magam az élvezettől, amit egymásnak
nyújtottunk. A gyomrom bukfencezni kezdett az örömtől, míg a szívem
összeszorult attól a sok szerelemtől, ami minden mozdulatunkban szerepet
játszott. Tempónk eszeveszettül gyors volt, görcsösen kapaszkodtam vállába,
őrülten, szerelemtől túlcsordulva hajszoltuk egymást az édes beteljesülés felé,
de minden egyes kis rezdülésünkbe ott volt a félelem, amit a jövő iránt
éreztünk.