A kanapén ültünk, és míg a többiek jót beszélgettek én összefont karokkal bámultam magam elé. Eddig jól éreztem magam és tök jó ötletnek tartottam azt, hogy tartsunk egy kis összejövetel féleséget, de annak a lánynak a jelenlétét nem kívántam. Hál’ Istennek még nem érkezett meg. Felálltam és kisétáltam a konyhába, majd Eleanort tárcsáztam.
- Szia Brooke, mizujs? – köszönt bele vidáman a telefonba.
- Ide kell jönnöd, most! – mondtam halkan és határozottan.
- Mi a baj?
- Majd elmondom, csak gyere, kérlek!
- Tíz perc és ott vagyok. – meg sem várta, hogy elköszönjek, lerakta a telefont.
Visszaültem a többiek közé egy picit már oldottabban, mivel tudtam, hogy Eleanor nemsokára itt lesz és nem leszek egyedül. Vagyis nem lennék egyedül, de rajtam kívül mindenki kedveli Mayát. Mondjuk Spencer is itt van, de szegény nem tud semmiről sem.
- Lou, meghívtam Eleanort, ha nem baj. – fordultam az említett felé, akinek óriási mosoly szökött az arcára.
- Miért lenne baj? Én is akartam, de beelőztél. - biggyesztette le alsó ajkait durcásan.
Zayn behozott egy tálcát, ami tele volt chipsszel, gumicukorral, kólával, ásványvízzel és egy-két üveg alkohol is odatévedt véletlenül… Miután lerakta a nappali közepén pihenő asztalra leült mellém és a mellkasára vont. A hátamat kezdte el simogatni, mire nekem ismét összeugrott a gyomrom, mint mindig, amikor hozzám ér. Arcomat nyakába fúrtam és egy puszit nyomtam rá, mire ő megremegett. Felnéztem rá, ő pedig egy gyengéd csókot nyomott ajkaimra. Az idilli pillanatot a csengő hangja zavarta meg.
- Majd én kinyitom! – pattantam ki Zayn karjai közül és az ajtó felé futottam. – Szia El… - nyitottam ki mosolyogva az ajtót, majd amikor megláttam, hogy sajnos nem Eleanor áll előttem, megforgattam a szemem és visszamentem a nappaliba.
Zayn ismét átkarolt, én pedig felhúztam a térdem és úgy dörgölőztem hozzá, akár egy kis cica. Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez, de ha már az én ötletem volt kötelességem itt maradni és nem felvonulni a szobámba, pedig legszívesebben ahhoz lett volna kedvem. Hallottam, ahogy mindenki nyálasan köszön neki és a cuppogásokat, amik valószínűleg Liammel váltott csókok voltak. A kezem megremegett és úgy éreztem, hogy egyre kevesebb ideig bírom magam türtőztetni. Bal kezemmel belemarkoltam Zayn pólójába és egyre jobban szorítottam, ezzel is próbáltam kontrollálni magam. Ekkor a keze az enyémre csúszott és többször is végig simított rajta.
- Nyugi! – suttogott a fülembe és egy puszit adott a szám sarkába.
Egy mély levegőt vettem, majd kifújtam és igyekeztem megnyugodni. Csak az ő kedvéért. A csengő ismét megszólalt, én pedig azzal egy párhuzamban pattantam ki ismét Zayn öléből és futottam el az ajtóig, majd kinyitottam és végre nem kellett csalódnom. Megkönnyebbülve sóhajtottam egyet és beengedtem az aggódó arccal engem figyelő barátnőmet.
- Mi a baj? – kérdezte türelmetlenül és fordult felém teljesen.
- Gyere beljebb és megtudod. – billentettem a fejem a nappali felé és magam után húzva őt léptünk be a jót társalgó emberek közé.
- Sziasztok! – mosolygott Eleanor és rögtön Louis-hoz szaladt, aki már állva és kitárt karokkal várta. Elcsattant pár csók közöttük, majd Eleanor végigvezette tekintetét a társaságon és megakadt a szeme Mayán.
- Ja, hogy te… - kezdett bele hangosan, de amikor rájött, hogy mindenki őt nézi inkább befogta a száját és leült Lou mellé.
Pár percig csönd volt, ami már kezdett rettentő kínossá és nyomasztóvá válni. Mindenki csöndben ücsörgött, Spencer nyakát összehúzva kuporgott Niall és Harry között, én pedig még mindig a nappali ajtójában toporogtam és vártam, hogy valaki mondjon valamit.
- Akkor Xboxozzunk! – kiáltott fel Niall, mire én hálásan néztem rá.
- Hajrá! – sétáltam be mosolyogva.
- Na szóval… - motyogta Niall, miközben a játékok között turkált. – Táncolni akartok, lövöldözni vagy pedig… golfozni? – röhögött fel, amikor a kezébe akadt egy golfos játék, amit még az Xboxhoz adtak ajándékba.
- Tánc. – szólalt meg mindenki szinte egyszerre.
Egész este az Xboxszal hülyéskedtünk, közben ettünk és ittunk. Egyszer mikor pont én voltam a soros a játékban, felcsendült Justin Biebertől a Baby, erre Niall úgy félre lökött, hogyha Liam nincs ott akkor biztos összetöröm valamimet. Spenceren láttam, hogy jól érzi magát a fiúk társaságában, aminek örülök, mert aranyos lány és biztos jó barátnő is egyben. Ami pedig Mayát illeti… Hát az este folyamán nem csinált semmi olyat, ami miatt meg akartam volna fojtani, de a véleményem akkor sem változott róla.
Pont a Barátság Extrákkal című filmet néztük, amit már sokszor láttam, de a fiúk még egyszer sem, így élvezték. A fiúknak szinte a nyáluk folyt, amikor meglátták Mila Kunist a filmben, míg mi lányok csak a szemünket forgattuk, minden egyes „Hű de jó nő” beszólásnál, viszont akkor pedig mi röhögtünk, amikor az első szex jelenetnél elkezdett vetkőzni és az egész „Team Kunis” banda arca egy eltorzult grimaszba váltott át.
- Oké, visszavontam az eddigi összes dicsérő szavamat! – mondta Harry.
- Hát pedig Caroline-nál még ez is különb… - szólaltam meg, mire rám kapta a fejét.
- Hé, vele már vége és egyébként is… - kezdte el mondani de muszáj volt közbeszakítanom.
- Nem akarok tudni róla, hogy milyen volt! – tettem fel a mutató ujjam és fenyegetően ránéztem, ő pedig elvigyorodott.
Ismét szex jelenet… fasza. Imádom ezt a filmet, de így sokadszorra végignézni már kicsit borzolja az idegeimet.
- Niall, ezt majd kipróbáljuk a jövő héten egyik este a Los Angelesi csajokon. – röhögött fel Harry, mire nekem viszont az arcomra fagyott a mosoly.
A vér meghűlt az ereimben és Zayn is megdermedt mellettem. A lélegzetvételem kicsit zilált lett és belemarkoltam a kanapéba, Ő pedig még közelebb húzott magához. Kibontakoztam öleléséből és felálltam. Próbáltam nem balhét csinálni, de nem bírtam magamban tartani.
- Szóval Los Angeles, mi? – kérdeztem tőle gúnyosan.
- Brooke én el akartam mondani… - kezdett bele a magyarázkodásba.
- És még is mikor?
- El akartam mondani… - ismételte meg önmagát.
- Hallom, hogy el akartad mondani, de mikor? Az indulásotok előtt pár órával, amikor már csak azt látom, hogy a bőröndötökbe pakolásztok? Vagy talán köszönés nélkül elmentél volna? – mondandóm végére már szinte hisztérikussá vált a hangom. – De tudod mit? Nem is érdekel! – mondtam és indultam fel az emeletre. Még csak pár lépést tettem, de már hallottam, amint Zayn megszólalt.
- Kösz, Harry. Tényleg kösz! – morgott rá kelletlenül, mire én visszafordultam.
- Nehogy, Harryt hibáztasd mivel te rontottad el! – mutattam rá kegyelmet nem tűrően.
- Kicsim, kérlek, engedd meg, hogy elmagyarázzam! Csak hagyj végre szóhoz jutni! – kérlelt és próbált közelebb vonni magához, de kezemmel megtámasztottam a mellkasát és eltoltam magam.
- Elbasztad Malik. – suttogtam a képébe és elindultam a szobám felé…