A szobámban kuporogva próbáltam lenyugtatni magam. Arcomat a tenyerembe temettem, s levegőmet ki-be fújtam.
Az ajtó résnyire nyílt, így apró fénysugarak világították meg a sötét szobát. Térdemet még jobban magam alá húztam, fejemet pedig lehajtottam.
- Kicsim… - hallottam meg halk rekedtes hangját, amiben érezhető volt a bűntudat.
- Miért nem bízol bennem? - suttogtam, és levegővételem szaggatottá vált.
- Én bízom benned!
- Miért nem hiszed el, hogy tudom kezelni ezt az egészet? – suttogtam továbbra is, mert éreztem, hogyha hangosabban beszélek a torkomban lévő gombóc nagyobbra nő.
Közelebb jött pár lépéssel, már szinte előttem állt. Hallottam, ahogy lassan beszívta a levegőt, majd kifújta és éreztem illatát is, amilyen csak neki van. Férfias, de még is édes. Egyszerűen utánozhatatlan.
Elkezdtem a számat harapdálni és a körmömet piszkálni. Jobb kezét a vállamra tette és simított végig karomon, majd megfogta a kézfejem és összefűzte ujjainkat. Leült mellém és másik kezét pedig arcomra simította. Összeszorított szemekkel vártam, hogy mondjon valamit.
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire féltelek. - suttogta meggyötörten.
- Mitől? Már megszoktam a nagy felhajtást. – mondtam fáradtan.
- Sok mindenre képes a média Kincsem. Ha megjelennek a képek, már pedig valószínűleg a héten címlapon leszünk, már nem csak azt fogják kérdezni, hogy milyen volt Niall kiskorában… belefognak túrni az életünkbe és pont ez volt az, amitől meg akartalak védeni. – sóhajtott fel.
- És ez arra késztetett, hogy azt se mond el, ha utaztok?
- Én csak… igazából fogalmam sincs, hogy miért nem mondtam el. Talán azt hittem, hogy kiakadsz majd és újból elveszítelek. – szavába akartam vágni, hogy ennyire picsa lennék, hogy ennyi miatt elhagynám, de nem engedte. – Nem élném túl, érted? Szükségem van rád Brooke… - suttogta a végét mélyen szemembe nézve.
Az érzések, amiket jelen pillanatban éreztem, semmihez nem fogható. Annyiszor bebizonyította már, hogy szeret, én mégis apróságokon akadok fenn. Bár jelen pillanatban teljesen jogos volt, de szavaival megpuhított. Könnyeimmel küszködtem, mégis kibuggyant egy óriási csepp. Zayn arcomon pihenő keze megmozdult és egy apró mozdulattal, hüvelykujjával lesimította arcomról a lefele szánkázó könnycseppet. Meghatódva borultam nyakába és szipogva szorítottam magamhoz. Karjaimmal erősen kapaszkodtam vállába és nyakába, közben ujjaimmal felszántottam haját. Kezei a hátamat simogatták, s amikor mutató ujját végigvezette gerincemen késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam.
Kibújtam öleléséből és szemébe néztem. Ráharaptam ajkamra és továbbra is a babonázó barna szempárt csodáltam. Közelebb hajolt és felső ajkamra egy óvatos puszit nyomott, majd még egyet és még egyet, később a puszi csókba forrt át. Óvatosan és lassan csókolt, én pedig kábultan viszonoztam. Eldöntött az ágyon és elvállt ajkaimtól. Kisimította arcomba hullott hajtincsemet, majd újra megcsókolt, de ezúttal szenvedélyesen.
Pólóm alját kezdte piszkálni, majd feljebb gyűrte és a derekam cirógatta. Kezemet felvezettem a tarkóján és a hajáig meg sem álltam, majd belemarkoltam. Hirtelen ötlettől fogva fordítottam helyzetünkön és átlendítettem lábam a derekán, s csípőjére ültem, így felülre kerültem. Kezeimet mellkasára tettemet és simogattam, miközben lehajoltam és nyakát kezdtem el csókolgatni. Halk sóhajok hagyták el a száját.
- A többiek? – kérdeztem, de egy percre sem hagytam abba nyaka csókolását. - Eleanor Louisal alszik. – felsóhajtott. – Liam hazavitte Mayát, Harry vagy Niall pedig Spencert… - nyelt egy nagyot, amikor nyakán a bőrét egy ponton fogaim közé vettem.
- Akkor mit szólnál ha… - hajoltam ajkaihoz és hosszan megcsókoltam, kezeivel megmarkolta a csípőmet. – Megnéznénk egy filmet…? – kérdeztem, és lemásztam róla, majd a lemezek közé vetettem magam.
- Mi van? – mondta hangosan, szinte kiáltva.
- Vígjáték, horror, akció vagy romantikus? – néztem hátra rá és arckifejezését meglátva elkuncogtam magam.
- Ez most komoly? – feküdt továbbra is az ágyon és durcizott.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz… - mosolyogtam rá ártatlanul és visszafordultam a filmekhez. – Akkor legyen vígjáték. – motyogtam és beraktam a filmet.
***
A film a vége felénél járhatott, de elég unalmas volt és ósdi poénokkal teli. Unalmamban Zayn kézfejére szívecskéket rajzoltam körmeimmel, ő pedig aludt. Mellkasa egyenletesen emelkedett, ahogy a levegőt vette. Óvatosan kimásztam öleléséből és meggyőződve arról, hogy nem ébredt fel, a telefonomhoz lépkedtem. Gyors írtam Spencernek egy bocsánatkérő SMS-t az esti kirohanásom miatt, majd átsettenkedtem Niall szobájába. Benyitottam az ajtón és láttam, hogy még TV-zik.
- Hát te? – kérdezte meglepetten.
- Nem tudok aludni… - néztem rá és ajkamra haraptam, mire ő nevetve megpaskolta maga mellett a helyet.
Befeküdtem mellé az ágyba, a hajamat simogatta, míg én mellkasára dőlve azt az idióta filmet néztem, ami éppen be volt kapcsolva. Kezemmel piszkáltam fehér pólóját, amin egy sült csirke volt. Hát igen, körülbelül három éve ebben alszik. Teljesen ki volt, amikor anya kimosta és két éjszakát egy másik pólóban kellett töltenie.
- Mikor indultok? – suttogtam és félve vártam a választ.
- Holnap este… - felelte halkan, én pedig nem akartam hinni a fülemnek. Föl voltam rá készülve, hogy mennek, de arra nem, hogy ilyen hamar.
- Tudod… te is elmondhattad volna, hogy elmentek. – néztem fel rá.
- Amíg ma este fel nem jött róla a téma, el is felejtettem. Simán itthon ücsörögtem volna holnap este is… - mosolygott rám, ami engem is arra késztetett.
- Ideje aludnod szupersztár, holnap utaztok! – ültem föl és borzoltam össze a haját.
- A hajam, te állat! – kiáltott fel drámaian és elkezdett csikizni. Szinte lefordultam az ágyról, annyira nevettem. Próbáltam többször visszafojtani nevetésem azzal, hogy ajkamra haraptam, de csak magamban tettem kárt vele.
- Te barom, fejezd be! Zayn már elaludt. – néztem rá mérgesen és próbáltam letolni magamról.
- Hogy mit mondtál? – húzta fel szemöldökét és ismét utánam nyúlt, de megelőztem.
- Légyszi! – kérleltem szépem, így vigyorogva elengedett.
- Tényleg aludjunk. – sóhajtott fel halkan, majd mellkasára vont és ránk húzta a takarót.
Már szinte fél álomban voltam, amikor egy halk durranást hallottam, és valami iszonyatos bűz terítette be a szobát.
- Nem mondod komolyan, hogy ide fingottál! – ültem fel és öklöndözve emeltem karom az orrom elé.
- Te rendeltél nekem kaját, magadat hibáztasd. – rántotta meg vállát könnyedén, mire én összehúzott szemöldökkel csúsztam arrébb és fordítottam neki hátat, így végül sikerült elaludnom…