Teámat kortyolgattam, s közben térdemet felhúztam, úgy
néztem a TV-t. Valami mese ment benne, talán Spongyabob volt, nem tudom
biztosra. Nem tudtam arra koncentrálni, csakis a hajnalban történtek kattogtak
a fejemben.
-
Ezt most
nem mondod komolyan. – motyogta Harry, amikor meghallotta, Zayn és Cass
jelenlegi tevékenységét Niall által.
Megrántottam a
vállam és próbáltam úgy tenni, mint akit nem izgat, de igazából üvölteni
akartam.
-
Na, majd
ha hazajön, biztos, hogy nem fogja egykönnyen megúszni. – nézett rám összehúzott szemekkel Louis.
-
Biztos
csak részeg volt. – suttogtam.
-
Ha
ideállítanád az összes ex barátnőmet, majd hullarészegre itatnál, akkor sem
csinálnék ilyet.
-
Nem
számít. Nem érdekel, azt csinál, amit akar. –próbáltam befejezettnek tekinteni
a témát.
-
Ne legyél
buta, tudom, hogy érdekel. – nézett rám Niall, s gúnyosan felhúzta szemöldökét.
-
Felnőtt
ember, semmi közünk már egymáshoz. Semmi jogom ahhoz, hogy beleszóljak a
döntéseibe. – álltam fel, nem bírtam tovább ülni. Ez a téma már nagyon
feszegette az idegeimet, éreztem, hogy perceken múlik, hogy ne keljek ki
magamból.
-
A
döntéseibe nincs beleszólásod, de abba igen, hogy ne a te házadba fektesse le
az egyik barátnődet. Olyan naiv vagy, hogyha nem a húgom lennél, hanem az öcsém
akkor már egy rohadt nagy pofonnak lennél gazdája – fordított nekem hátat Niall
és a szobája felé vette az irányt.
Nagyon jól tudtam, hogy igaza volt, az agyamig is
körülbelül most jutott el, hogy a hajnalban konkrétan mit csináltam. Az időt
nem tudom visszafordítani viszont bánkódnom a hülyeségeimen heteken keresztül
tudok, szóval ismét magamnak csináltam kárt és ezért senki más nem felelős csak
én. Nem küldhettem el Cassiet. Milyen okkal tettem volna? „Bocsi, de nem
szeretném, ha a volt pasimmal szexelnél az én lakásomban.” aztán pedig
mosolyogva rácsuktam volna az ajtót? Akkor biztos megharagudott volna rám,
lehet, hogy meg sem bocsájtott volna, és nem engedhetem meg, hogy még egy embert
elveszítsek, azt már nem bírnám ki. Túl sok embert taszítottam el magamtól, túl
sokan hagytak el saját döntésük alapján, ahhoz, hogy ezt tegyem. Inkább
eltűröm, de Cassiere szükségem van.
Gondolat menetemet az ajtó csukódása zavarta meg és a
mosolyogó Cassie köszöntött, s leült velem szembe a kanapé másik felébe. Arca
jobban ragyogott, mint eddig, messziről sugárzik róla a boldogság, valószínűleg
jó éjszakája volt.
-
Milyen volt az estéd? – kérdezte.
-
Átmentem a bátyámékhoz, el voltunk. – mondtam
vállat rántva. Várakozóan nézett rám, nyilván azt akarta, hogy visszakérdezzek,
amit reflexből megtettem, de meg is bántam. – És a tiéd? – mosolyodtam el
halványan.
-
El sem tudod hinni, hogy milyen jó. Istenem,
életem legjobb éjszakája volt… - áradozott, és ezután még körülbelül másfél
órán keresztül folytatta.
Tövéről-hegyére elmagyarázta, hogy Zayn milyen gyengéd
volt, de mégis milyen szenvedélyes. Bólogattam és mosolyogtam, néhol a
szaftosabb részleteknél elfintorodtam. Hatalmasakat nyeltem, de még így sem
éreztem magam jobban. A tenyerem izzadt már és valami kiutat kerestem ebből a
beszélgetésből, de sehogy sem találtam. Meg akartam állítani, hogy „Hé, tudom!
Nálam jobban talán nem tudja senki, hogy milyen az ágyban.” Régi jelenetek
játszódtak le bennem, aminek hatására el is pirulhattam, de hamar összeszedtem
magam.
-
Mikor ment el? – kérdeztem végül, leállítva
ezzel.
-
Körülbelül egy órája. Miért?
-
Csak kérdeztem. Felmegyek pihenni, mert a fiúk
nem nagyon hagytak aludni. – felálltam és indultam volna.
-
Fiúk? – szökött szemöldöke az egekbe.
-
A bátyám és a barátai. – magyaráztam, ő
szemöldökét kezdte húzogatni, mire én felkaptam a kanapén lévő díszpárnát és
nevetve hozzá vágtam.
-
Ezt megjegyeztem! – emelte fel mutató ujját
figyelmeztetően.
***
A szobámban laptopoztam, közben határidő naplómat néztem
és rájöttem, hogy holnap fotózásom lesz. Végre.
– mondtam magamban és megkönnyebbülten felsóhajtottam. Hiányzik már a munka
pedig még csak másfél napja nem csináltam semmit, de úgy érzem a történtek
után, hogy kell valami, ami elvonja a figyelmemet. Szerettem a munkámat,
egyenesen imádtam azt, amit csinálok és a mai napig áldom Tomot, amiért ideadta
a névjegyét és végül én is felhívtam. A
fotózás egy londoni táncstúdióban lesz, ahol a legtöbb létező táncfajtáról
(legalábbis az ismertebbekről) csinálunk egy fotósorozatot a hip-hoptól a
ballettig. Kiválasztják majd a legjobb képeket és felhasználják őket a legújabb
tehetségkutató plakátjaihoz. Élvezet lesz nap, mint nap az arcomat nézni
valahonnan, de már hozzászoktam.
-
Brooke, élsz még? – hallottam meg Cass mosolygós
hangját miután kopogott.
-
Nagyjából. – válaszoltam, s ekkor belépett.
-
Nagyon megharagszol, ha a ma estét sem töltöm
itthon? – nézett rám kérlelően.
Hatalmasat nyeltem, levegővételem szaggatottá vált. Most
erre mit tudnék mondani? Mi lenne a kifogásom arra, ha „Igen”-t mondanék? Ha
meg akarom magamnak tartani a kis titkomat, amire előbb-utóbb úgyis rájön,
akkor helyeselnem kell, akármennyire sem akarom.
-
Dehogy haragszom. Felnőtt ember vagy, te hozod a
döntéseidet. – rántottam vállat, mintha nem érdekelne.
-
Te vagy a legjobb barátnő a világon. – ölelt át
szorosan. – Úristen, segíts, ruhát választani kérlek. Vacsorázni megyünk. –
somolygott, s közben elpirult. Olyan érzésen volt, mintha magamat láttam volna.
-
Hova mentek?
-
A Zafferano-ba. – már azt, hittem, hogy
ugyanabba az étterembe viszi, ahová engem, de ezek szerint ennyi esze maradt.
-
Na, menjünk ruhát keresni. – álltam fel az
ágyamról és Cassie nyakába ugorva, nevetve mentünk át a számára kinevezett
szobába.
A ruhakeresés nehezen, mégis jó hangulatban telt el, még
akkor is, ha tudtam, hogy milyen célra lesz. Nem csalódtam Cassieben, ugyanis
két bőrönddel érkezett, ebből az egyiknek a háromnegyedét koktélruhák és egyéb
alkalmi ruhák töltötték ki. Gondoltam, tudta, hogy nem pasi nélkül fog haza
menni. Sosem szokott. A rózsaszín és a kék minden árnyalatából volt neki
egy-egy darab, ebből arra is ügyelnünk kellett, hogy ne legyen túl rövid, mert
randira az ribancos, viszont az estélyi sem ajánlatos egy szimpla vacsorához. A
választásunk ezért egy óceán kék combközépig érő feszes ruhára esett, teljesen
egyszerű volt, semmilyen kövek nem díszítették, fekete platformos cipőjét
felvéve, még gyönyörűbb volt. Cassie haja alapból hullámos, így csak átfésülte,
sminkjét pedig szempillaspirállal és szájfénnyel megoldottuk. Cassnek sosem
volt szüksége hatalmas belépőre, a cégeknek is általában azért kell, mert
természetes szépség.
A tükör előtt állt, és valahogy azt láttam rajta, hogy
nem izgul. Mintha ez az egész csak egy kis játék lenne mindkettőjük részéről,
ami meg is nyugtat, viszont irritál is. A csengő megszólalt, s Cass-t lesegítve
a lépcsőn az ajtóhoz tipegett és kinyitotta. A nappaliba vonultam, s leültem a
kanapéra mondván, hogy nem érdekelnek, de a kíváncsiságom győzött. Lassan az
ablakhoz léptem, és alig észrevehetően elhúztam a függönyt. Zayn épp
besegítette Cassie-t az autóba és maga után is becsapva az ajtót elindultak. A
szívem kihagyott egy ütemet, s lehunytam szemeimet, majd úgy döntöttem, hogy
inkább lefekszek és kipihenem magam a holnapi fotózára, mert nem akarok ismét a
hülyeségeimen gondolkodni…