Másnap szinte minden úgy sikerült, ahogy én akartam. A munka
tényleg elvonta a figyelmem a magánéletemről és ez felüdülést nyújtott. Végre
felszabadultam és azt tettem, ami jól esik, nem pedig azon gondolkodtam, hogy
mikor állítanak be ismét, és nekem mikor kell megint a bátyámhoz menekülnöm
miattuk, de ezért nem is Cass-t hibáztatom, hisz nem is tud rólunk semmit.
Életem egyik legjobb fotózásán voltam túl. Azért
szerettem, mert nem voltam agyon sminkelve, a ruhák is tetszettek és legalább
egyedi volt a témája, s nem csak egy újabb szempillaspirált akarnak eladni
velem, hanem célja van. A balett volt a legelső stílus, majd a társastáncok
közül néhány, a hip-hop és egyéb mások is. Egy kicsit előnyömre szolgált, hogy
kis koromban táncoltam, bár már nagyjából mindent elfelejtettem. Épp Tommal és
Spencerrel beszélgettem, a következő hét menetéről, amikor megszólalt a
telefonom. Anyukám nevét láttam a kijelzőn, így úgy döntöttem, hogy félbehagyom
egy percre a beszélgetést Tomékkal. Legelőször azt hittem, hogy baj van, de
azután kiderült, hogy csak kíváncsi volt, hogy vagyok. Anyu mostanában sokszor
felhív, főleg azóta mióta beindult a karrierem. Úgy érzi, hogy ez kell ahhoz,
hogy a földön maradjak, hiába mondtam neki, hogy nem vagyok szupersztár, nincs
mitől elszállni, váltig állította, hogy ez a bátyámnál bevált így nekem is el
kell viselnem. Sóhajtva nyugtáztam aggódását, majd visszamentem Tomhoz és
Spencehez és ott folytattuk, ahol abba hagytuk.
***
A konyhában, konyhapulton üldögéltem és lógattam a
lábamat. Cassie lefeküdt aludni, mondván, hogy lefárasztották. Bele sem akartam
gondolni, hogy mivel… A konyhaszekrényem ajtaja, minden egyes alkalommal halkan
puffant egyet ahol hozzáért a lábam. Nem tudtam mit kezdeni magammal,
hihetetlenül unatkoztam és valahogy mozoghatnékom volt. Kezeimmel türelmetlenül
doboltam combjaimon, majd felpattantam és Cassnek egy kis üzenetet hagytam,
felmentem a szobámba pár cuccért, majd a kocsimhoz mentem és bepattantam. Pár
percig gondolkodtam, majd eldöntöttem, hogy hova is akarok menni így
beindítottam a kocsit és a gázra léptem.
Az edzőterem elé érve elmosolyodtam, bár kicsit idiótának
éreztem magam, hogy vigyorgok a semmin, de tudtam, hogy felüdülést fog
nyújtani, ha kezdek magammal valamit. Belépve az ajtón a recepciós srác
mosolyogva bólintott, amikor felmutattam a bérletem és az öltözőbe mentem.
Felvettem a rövidnadrágom és a fehér toppom, s egy üveg vízzel a kezemben a
terembe mentem és első utam a futópadhoz vezetett, ahol pár perc gyors sétával
kezdtem bemelegítésként, majd a tempón gyorsítva törölközőmet a nyakamba
raktam.
Lábam, már egy háromnegyed órája koptathatta a futópad
szalagját, amikor testem úgy döntött, hogy nem bírja tovább. Levegőt kapkodva
töröltem le homlokomról az izzadtságcseppeket, majd a fél literes vizemet is
egyszerre ittam meg, de torkom még mindig égett a kiszáradtságtól. Az a
szerencsém, hogy van itt egy automata, ahol vehetek. Beletúrtam hajamba, s
kifele indultam a teremből.
-
Kifáradtál Brooke? – mosolygott rám Blaise, a
recepciós srác.
-
Én? Soha. – ráztam meg a fejem, s felmutattam vizes
üvegem jelezve, hogy elfogyott.
-
Értem én a célod. Az automata pont a férfi terem
mellett van. – rángatta szemöldökét fel-le.
-
És ha tényleg az? – vigyorodtam el már én is.
-
Akkor sok szerencsét kívánok. – kacsintott és
visszatért a munkájához.
Az automatához sétáltam és akaratom ellenére pillantottam
be a pasi részlegbe. Mindenhol csak izom, izom és izom. Minden nő álma egy
ilyen hely, persze a szagokat kivéve. Az egyik súlyzónál olyas valakit láttam,
akit nem pont akartam. Zayn emelgette a kilókat, s közben karján megfeszültek
az izmok. Ujjatlan fekete trikó volt rajta, ami kiemelte felsőtestét. Nem
akartam hinni a szememnek, annyit változott. Sokkal kidolgozottabb lett a
felsőteste és egészen biztos vagyok benne, hogy legalább három tetoválással is
gazdagabb. Hajából megindult egy izzadtságcsepp, s végig csorgott borostás
arcán, miközben csillogó barna szemeit néztem. Megérezhette, hogy figyelem,
mert tekintetét azon nyomban rám kapta. Tekintete meglepettséget sugárzott,
majd gúnyos vigyor szökött az arcára, s letette a súlyzót. Lesütöttem a szemem
és pillanatok alatt kivettem a vizemet. A recepcióhoz mentem kifizetni, ekkor
valaki mögém settenkedett.
-
Miért bámultál annyira? – hallottam meg az
ismerős rekedtes hangot, közben éreztem meleg leheletét arcom közelében.
Mosolyogva nyújtottam át a víz árát Blaisenek, nyeltem egy nagyot, és nem
törődöm arckifejezéssel megfordultam.
-
Tele van az a helység jó pasikkal, miért pont
téged néztelek volna? – húztam fel szemöldököm, ekkor érces hangján felnevetett.
-
Konkrétan a szemembe néztél Nyuszi.
-
Ne merj így hívni! – húztam össze szemöldököm
mérgesen.
-
Mert mi lesz Nyuszi? – nem fogtam fel a
viselkedését. Ha most direkt akar felidegesíteni, akkor Cassie-vel is direkt
próbált piszkálni?
-
Nekem ehhez most nincs energiám. – sóhajtottam fel
és kitértem előle.
-
Este találkozunk. – kiáltotta utánam, mire én
megtorpantam és visszanéztem rá.
-
Mi van? – nem mondott semmit csak vigyorgott és integetett.
***
Hazaérve rögtön a bátyám számát tárcsáztam, legelőször
nem vette fel, majd másodszorra sem. Nem érdekelt, hogy hol van, az sem ha
esetleg valami fontos dolgok szakítok félbe, de addig zaklattam, amíg
harmadjára fel nem vette.
-
Bocs, szarni voltam. – mondta lazán a telefonba
én pedig elfintorodtam majd hangosan elnevettem magam, amikor visszaemlékeztem,
hogy az sem érdekelt volna, ha valami fontos dolgot szakítok félbe. Ez a kis
mondtat pár pillanatra el is feledtette velem azt, amit igazából akartam.
-
Neked is szia. – nevettem még mindig.
-
Oké és miután kiröhögted magad elmondanád, hogy
mit szerettél volna? – kérdezte komolyan, de hallottam a hangján, hogy
elmosolyodott.
-
Jaj, tényleg. – kaptam észbe. – Pechemre,
összefutottam Zaynnel az edzőteremben és közölte velem, hogy este találkozunk.
Szóval… mi van?
-
Elfelejtettem volna neked szólni? – hangját alig
hallottam, és éreztem rajta, hogy a felismerés hirtelen érintette.
-
Niall, bökd már ki, hogy mit felejtettél el
megint.
-
Ma este átmegyünk hozzátok.
-
Mi van? – kérdeztem ismét ugyanazt a két szót,
ma már harmadjára.
-
Mi ebben a tragédia? Régen együtt laktunk, most meg
már ki vagy akadva, ha át akarunk menni? - hangjában érezhető volt az
érthetetlenség.
-
Ez nem olyan egyszerű. Cassie még nem tud
semmit, se rólam és Zaynről, sem rólatok. – idegeskedtem.
-
Hát akkor itt az ideje, hogy megtudja. –
válaszolta nemes egyszerűséggel.
-
Niall kérlek, érts már meg! – kérleltem.
-
Este találkozunk. – hallottam a vonal másik
végéről a Zaynével megegyező mondatot, majd letette a telefont.
Ha Cassie rájön, hogy mi volt köztem és Zayn között, ki
fog akadni, amiért nem szóltam neki és amiért sosem meséltem neki. Ráadásul, ha
még az is kiderül, hogy a bátyám egyik legjobb barátja. Basszus, nagy bajban
vagyok.
-
A picsába már! – szitkozódtam kicsit hangosabban
a kelleténél, majd lépteket hallottam a lépcső felől.
-
Megvagy Brooke? – kérdezte halkan Cass.
-
Persze, ma átjönnek a bátyámék. – hadartam el
olyan gyorsan, ahogy csak tudtam.
-
Az tök jó. Végre megismerem őket. – ujjongott az
ötlettől.
-
Bizony. – kényszerítettem egy műmosolyt az arcomra,
és amikor elfordultam, az rögtön lefagyott az arcomról.
***
A fiúkat sosem szoktam üres kézzel várni így estefele
elkészítettem nekik a „híres” pizzámat, azt úgyis csak egyszer sütöttem nekik.
Az illata ugyanolyan ínycsiklandozó volt, mint mindig, át járta az egész
konyhát és nappalit, s ahányszor ránéztem, összefutott a nyál a számban.
Este fél kilenckor a csengő talán fülsüketítőbben szólt,
mint eddig. Egyfolytában csengett, gondolom valamelyik idióta ráfeküdt. Már
csengett a fülem, mire leértem az emeletről. Cassie folyton a nyomomban volt és
nagyon örült neki, hogy végre találkozhat a fiúkkal… hát még én mennyire
örültem. Pizza sütés közben is egyfolytában a szövegemet gyakoroltam és
fejlesztgettem, amivel majd megpróbálom kimenteni magam.
Az ajtót kinyitottam és öt szélesen vigyorgó arccal
találtuk magunkat szemben, elől Harry-vel. Az összes srác bejött, majd
egyesével bemutatkoztak Cassienek, aki mindegyikük arcára nyomott két-két
puszit. Zayn is sorra került, ekkor teljesen elfehéredett, és kikerekedtek a
szemei. Tekintetét egyfolytában köztem és Zayn között járatta, majd
megállapodtak az rajtam.
-
Brooke, mi a franc folyik itt? – nyöszörögte, én
pedig bele akartam kezdeni az eltervezett szövegembe, de a szavak megakadtak a
torkomon.