- Mi a fasz? – káromkodta el magát Zayn és hajolt el tőlem. Tekintetével az utcát pásztázta. Kereste a fotóst, bár hiába, mivel valószínűleg elhúzott miután megkapta, amit akart.
- Zayn, nem olyan nagydolog… - kezdtem bele halkan, mire Ő szarkasztikusan felhorkant.
- Nem olyan nagydolog? Brooke, hallod te, hogy mit mondasz? – nézett mérgesen a szemembe.
- Mióta bekerültetek a műsorba ezzel együtt élek, hisz csak én vagy a nagy Niall Horan húga! Már hozzászoktam! – világítottam rá a tényre.
- Igen, a húga. De nem a barátnője! Az újságírók szeretik kiszínezni a dolgokat, ezzel a mi rajongóinkat fordítják ellened és én csak… féltelek. – halkult el a mondandója végére.
Megértettem, hogy mi a baja és valamilyen szinten egyet is értettem vele. Piszkos munkát tudnak végezni a pletykalapok, olyanokat is írhatnak, amivel talán tönkretehetik a kapcsolatunkat. És ezt semmi féle képen nem engedhetem. Belehalnék, ha újra elveszíteném.
Arcát két kezem közé fogtam és mélyen a szemébe néztem. Próbáltam meggyőzően beszélni, fogalmam sincs, hogy mennyire sikerült.
- Ezt is túl fogjuk vészelni. Megígéred nekem, hogy senki nem fog közénk állni? – suttogtam. Válaszul bólintott, majd hirtelen felkapott az ölébe.
Beléptünk az erkélyről a szobámba és ledöntött az ágyra. Szenvedélyesen csókolt, nyelve tüzesen játszadozott az enyémmel. Ajkaimról áttért a nyakamra és ott folytatta készeztetésemet. A pólóm alját kezdte piszkálni és egyre feljebb húzta.
- Zayn… - sóhajtottam és a hajába túrtam.
- Akarlak! – lihegte nyakamba. Nagyot nyeltem, szemeimet összeszorítottam és próbáltam megszólalni.
- Én is téged. – itt muszáj volt szünetet tartanom, mert még mindig próbálkozott, ez után a három szó után pedig végképp. – De még beszélnem kellene Niallel…
- Nem várhat holnapig? – nézett rám csillogó szemekkel. Megráztam a fejem, adtam egy puszit a szájára és bevonultam a fürdőbe.
Próbáltam rendbe szedni magam, már amennyire lehetséges volt. Hajamat kifésültem és megmostam az arcomat, ezután kibaktattam a szobába, ahonnan már Zayn eltűnt. Amikor leértem a nappaliba csak Niall-t láttam. Arcát a tenyerébe temette és mélyeket lélegzett. Besétáltam és mellé ültem.
- Sajnálom… - suttogta és mintha megérezte volna, hogy én vagyok az átölelt.
- Nem haragszok. Csak rosszul esett, hogy kiabáltál. – fúrtam nyakába az arcom.
- Maya tényleg rendes lány és elég csúnyán beszéltél vele és… - mondta, de a szavába vágtam.
- Szerintem elég nyomós okom volt rá és még van is. – húztam össze a szemem és úgy pillantottam fel rá.
- Tudom, igazad van. Megértem, hogy milyen lehet. – sütötte le a szemét.
- Hé, mi történt? – fogtam meg a vállát.
- Nem akarlak a hülyeségeimmel terhelni. – az én válaszom erre az volt, hogy játékosan arcon csaptam.
- Te meddig hallgattad az én hülyeségeimet Zaynnel kapcsolatban? – néztem rá komolyan és láttam rajta, hogy leesett neki, hogy nyertem. – Ki vele!
- A lány a clubból… hát párszor találkoztunk…
- És én erről miért nem tudok? – kiáltottam fel hisztérikusan.
- Megengeded, hogy befejezzem? – kérdezte gúnyosan én pedig befogtam a saját kezemmel a számat.
- Kiderült, hogy van barátja. – húzta el a száját.
- És te ezek után még foglalkozol vele? Nem éri meg, ugye tudod, hogy utálom, amikor szomorú vagy… - öleltem át.
- Nem vagyok szomorú csak csalódott. – villantott rám egy halvány mosolyt.
- Tudod mit? Rendelünk egy jó nagy adag kaját. – kacsintottam rá, mire az ő szeme felcsillant. Elkezdtem tárcsázni a Nando’s számát és rögtön felvették a rendelést.
A konyhába mentem valami innivalóért, amikor utánam szólt.
- Köszönöm. – nézett rám hálásan.
- Csak testvéri kötelesség. – vigyorogtam rá, mire ő kinyújtotta a nyelvét. - Vigyázz, szólók Lounak, hogy harapja le.
- Csak nyugodtan. – válaszolta és elkezdte vonogatni a szemöldökét az én arcomon pedig egy olyan „te nem vagy normális” grimasz ült ki, mire ő hangosan felnevetett. Örültem, hogy végre egy őszinte mosolyt csaltam az arcára.
Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Zayn is elkezdett mellettem nyöszörögni így jobbnak találtam minél hamarabb elnyúlkálni az éjjeli szekrényen zörgő mobilhoz.
- Gyorsan mond! – morogtam bele a telefonba álomittas hangon.
- Bocsi Brooke, nem akartalak felkelteni. – hallottam meg Tom hangját és magam előtt láttam a vigyorgó képét, hogy örül, amiért felkeltett.
- Miért hívtál? – kérdeztem és közben farkasszemet néztem Zaynnel, majd amikor rájöttem, hogy így nem tudok Tomra figyelni hátat fordítottam neki.
- Egy fotózás ismét. New Yorki divatmagazin látta a tesztfotóidat és odáig meg vissza voltak érted. Ja és… - folytatta volna, de véletlenül belekuncogtam a telefonba, mert Zayn eközben mögém kúszott és elkezdte játékosan puszilgatni és harapdálni a vállam. – Megzavartam valamit? – kérdezte sejtelmesen Tom.
- Nem, dehogyis! – mentegetőztem és rácsaptam Zayn kezére. – Mit akartál még mondani?
- Azt, hogy Ricket felkérték egy sztár öltöztetésére, ami nagy lehetőség számára és elfogadta. Szóval új stylist lesz veled a fotózásokon és egyéb helyeken. – magyarázta.
- Egyéb helyeken? – vontam fel a szemöldököm pedig tisztában voltam vele, hogy nem lát.
- Ezeket majd megbeszéljük. – válaszolt. – További szép napot. – búcsúzott el, meg sem várta, hogy válaszoljak csak lerakta a telefont.
Visszafordultam és ismét Zayn mosolygó arcával találtam magam szemben. Durcásan néztem rá, mire neki lefagyott a vigyor az arcáról.
- Még egyszer meg ne próbáld! – néztem rá komolyan. – Amikor telefonálok. – fejeztem be és huncutul elmosolyodtam mire neki is visszatért a jókedve, ezután egy csókkal megjutalmazott…