A TV-t bámultam, de most kivételesen
Spongyabob sem tudott jobb kedvre deríteni. Egyszerűen semmihez sem volt
kedvem. Mozogni sem akartam, pislogni sem, levegőt venni sem. Pár perc alatt
elegem lett mindenből. Azok a dolgok, amiket a fejemhez vágott, valamilyen
szinten igazak voltak, de nagyon fájtak. Hogy mondhat olyat, hogy tönkre tenné
az életünket? Nem lenne ajánlatos egy baba, de semmiképpen sem tenné tönkre.
Semmiről sem tehet. Ha most kiderült volna, hogy terhes vagyok arról csak mi
tehettünk volna, mi nem bírtunk magunkkal. De végül is nem is tudom, hogy miért
lepődtem azon meg, hogy így kiakadt. Számítottam rá, hogyha mégis rábukkan
valahogy a dologra, akkor nem fogja mosolyogva fogadni, épp ezért próbáltam
titkolni. Egyáltalán mi a francért abba a kukába dobtam? Mondjuk, abban az
állapotban örülök, hogy egyáltalán megtaláltam a kukát és nem a padlóra dobtam,
s hagytam ott…
Lépéseket hallottam, ezért térdemet
felhúztam, majd karommal körülfogtam lábam, ezzel is próbáltam elterelni róla a
figyelmem. Zayn dugta be a fejét az ajtón, s bejött. Nem tudtam nem rá nézni. A
kezében egy tálca volt, amin az elkészített szezámmagos csirke gőzölgött sült
krumplival és egy pohár narancslével. Szemeim kikerekedtek, talán még a számat
is eltátottam meglepődöttségemben, de abban nem voltam biztos. Reakcióm láttán
egy halvány mosoly jelent meg arcán, majd letette a tálcát az ágyra, s leült mellém.
Végig simított karomon.
-
Sajnálom. Egy barom
vagyok. – hajtotta le fejét.
-
Igen, az vagy.
-
Csak váratlanul ért.
Semmit nem gondoltam komolyan. Lehet nem nézted volna ki belőlem, de sokat
gondoltam már arra, hogy milyenek lennének a mi gyerekeink. – mélyen szemembe
nézett. – Viszont most bepánikoltam. Nagy családban nőttem fel, sok gyerek volt
körülöttem, ezt te is tudod és velük el voltam, de jelen pillanatban a
sajátommal nem tudom mit kezdenék. Férfiasan bevallom, hogy megijedtem. –
nevetett fel idegesen. – Tudod, hogyha a teszt pozitív lett volna, akkor is
szeretnélek téged és a kis trónörököst is. – suttogta, s homlokát az enyémnek
döntötte. Az utolsó két szó volt az, ami megpuhított. Kis trónörökös. Teljesen meghatódtam.
-
Szeretlek. – susogtam,
ajkaim gyengéden övének nyomtam.
Csókunkba megkönnyebbülten felsóhajtott,
majd végigsimított combomon, én pedig dús hajába túrtam. Ráférne már egy kisebb
hajvágás, de nekem mindenhogy megfelel. A napos borosta sercegett ujjaim alatt,
ahogy végigsimítottam arcán. Nyelve bebocsátást kért én pedig abban a
pillanatban teljesítettem kívánságát. Amint nyelveink összefonódtak, s
szenvedélyes tánca kezdtek eufórikus állapotba kerültem.
-
El sem tudod képzelni,
hogy mennyire szeretlek. – búgta ajkaimba.
Ha ez még lehetséges, akkor még erősebben
borította el elmémet a rózsaszín köd. A szerelmen és a vágyon kívül semmit nem
éreztem. Szívem ki akart repülni a helyéről, ahogy Zayn kezével bebarangolta
egész testem. Ujjai hasamra csúsztak, így tolta feljebb a pólómat, amit már
persze át cseréltem. Csókunk egyre hevesebb lett, ágyékát csípőmnek dörgölte.
Mindkettőnk száját egy kicsit hangosabb nyögés hagyta el. Hihetetlenül akartam
már, pedig körülbelül másfél-két órával ezelőtt is ez volt a fő tevékenységünk.
A pólóm alja már a nyakam fele járt és éppen lekerült volna rólam, amikor
hatalmasat kordult a hasam.
-
Picsába. – morogtam,
Zayn pedig csak felnevetett.
-
Nem csodálkozok, hogy
korog a hasad. Ma még nem láttalak enni és már lassan négy óra lesz. –
pillantott a fali órára, majd felvette a tálcát az ágy széléről, s ölembe
tette.
-
Hogy sikerült ezt
összehoznod? A konyhával mi van? Még mindig romokban áll? – kaptam be az első
falatot és be kell valljam, hihetetlenül jól sikerült neki. – Ez isteni!
-
Hát, tudod, van egy
telefonom meg egy anyukám… Egyébként a konyha miatt ne aggódj, elintéztem. -
vágott ártatlan fejet. Felkacagtam. – Imádom, amikor nevetsz. Főleg amikor én
vagyok az oka.
***
Miután befejeztem a kicsit későre húzódott
ebédemet, nem kellett aggódnom a kalóriák miatt, pár perc múlva hozzá kezdtünk
a ledolgozásához. El sem tudom képzelni, hogy hogy bírjuk még szusszal ezt a
mai napot, annyi minden történt, de mindenki azt mondja, hogy a békülős szex a
legjobb, ezzel mostantól én is egyetértek.
Lassan beesteledett, már nyolc óra volt és
Eleanor azt mondta, hogy ennél több ideig nem hiszi, hogy távol tudja tartani a
fiúkat, szóval percek kérdése és megérkeznek. Megérzésem nem is csalódott, pont
a nappaliban TV-ztünk, amikor a fiúk maximum 15 perc múlva hurrikánszerűen
robbantak be a házba.
-
Remélem
kihemperegtétek magatokat, mert egy ideig nem akarok nyögdécselést hallani. –
kiáltotta el magát Lou, ahogy beértek, majd ledobta magát mellém a kanapéra.
-
Neked is szia. –
néztem rá szúrós szemekkel.
-
Mi az? Miért vagy
ilyen morcos? Talán Zayn nem tudott kielégíteni rendesen? – huppant le Harry is
mellénk. – Segítsek máskor?
-
Fúj Harry! – néztem rá
fintorogva, majd kapott Zayntől egy párnát az arcába. Felpattantam, s arcát
kezeim közé vettem. Közelebb hajoltam hozzá. – Te megint részeg vagy! –
jelentettem ki, mert éreztem a szájából áradó alkohol szagot.
Ugyanezt megcsináltam Lou-val és a
bátyámmal is. Mind a három seggrészeg volt. Az ajtó ismét nyitódott és Eleanor
nyúzott arcával találtam szembe magam, majd Mayát, ahogy Liammel karöltve
lépkednek be a házba.
-
Elegem van belőlük! –
nézett El haragosan párjára, majd a konyhába vonult.
-
Mit csináltatok már
megint? – döntöttem fejem Zayn vállára.
-
Jól éreztük magunkat. –
rántotta meg vállát Niall.
-
És pia nélkül nem
megy, huh? Nem is csodálom, hogy kiborítottátok Eleanort. Louis, te meg örülj,
ha ezek után egyáltalán szóba áll veled. – felálltam és a konyha felé vettem az
irányt.
Eleanor a pultnak támaszkodva állt, arcát
tenyerébe temette, s úgy szipogott. Közelebb léptem hozzá és szorosan magamhoz
öleltem. Próbáltam megnyugtatni, utána ráér majd elmondani, hogy mi történt.
Halkan sírta ki magát vállamon, percek múlva kezdtem érezni, hogy testének
rázkódása kezd alább hagyni. Elhúzódtam és mélyen szemébe néztem.
-
El akarod mondani,
hogy mi volt? – kérdeztem halkan.
-
Annyira megalázó volt…
- csuklott el újra hangja.
-
Nem muszáj, ha kell
akkor belőle verem ki, hogy mit csinált. – mondtam halál komolyan, ezzel egy
keserű mosolyt csalva arcára. Büszkén kihúztam magam.
-
Hiába mondtam nekik,
hogy ne igyanak, cseppet sem hallgattak rám. Meg Liamre és Mayára se. Hárman
kántáltuk nekik, hogy fejezzék be, de nem voltak hajlandók. Egy nyilvános bárba
ültünk be beszélgetni és elütni az időt, addig legalább ti érezzétek jól
magatokat. De egyre több italt rendeltek, mígnem részegre itták magukat. –
sóhajtott fel. – Próbáltam Louist leállítani, de lökdösött és kiabált velem. –
csordult ki ismét pár könnycsepp szeméből. Mély levegőt vettem.
-
Még jó, hogy mi nem
voltunk ott. Két balhét egy napra nem bírtam volna ki egy nap. – fújtam ki bent
tartott levegőmet.
-
Két balhé? –
kerekedtek ki sírástól vörös szemei.
-
Zayn megtalálta a
terhességi tesztet és egy csöppet kiakadt. – forgattam meg szemem. – De ez most
mellékes. A lényeg, hogy közöld Lou-val, hogy vagy leállítja magát, vagy
elhagyod! – pont közbe akart volna szólni, amikor leintettem. – Tudom, hogy
soha nem tennéd, de így legalább megijed és komolyabban vesz. – kacsintott rám.
-
Tapasztalat? –
nevetett fel.
-
Meglehet. – húztam ajkaim
egy pimasz mosolyra. – Nyugi, minden rendben lesz.
Eleanor még szeretett volna pár percig itt
maradni, legalább nagyjából eltűntetni a sírás nyomait és megnyugodni, addig én
visszavonultam a fiúkhoz.
-
Na, mi van a
jégkirálynő visszatért? – röhögött fel Louis.
-
Jobban tennéd, ha az
én baszogatásom helyett bocsánatot kérnél a barátnődtől, aki körülbelül két
perce még a vállamon zokogott. – feleltem neki gúnyosan. Lehajtotta a fejét és
a konyhába ment.
-
Asszem’ én kimegyek és
elszívok egy cigit. – jelentette be Zayn és feltápászkodott a kanapéról, majd a
hátsó terasz felé vette az irányt.
Még visszanézett és mosolyogva intett a
fejével, hogy menjek én is, így nagy nehezen felálltam és utána iramodtam.
Kézen ragadott és leült egy székre, majd az ölébe ültetett. Sehogy sem volt
kényelmes, másodpercenként valahogy máshogy ültem.
-
Ne mocorogj, amíg itt
ülsz, oké? – morogta, majd nyakamba csókolt.
-
Nem tehetek róla, hogy
csontos a combod. – vetettem hátra fejem. – Nem rágyújtani akartál egyébként? –
fordultam meg ölelésében.
-
Az csak egy ürügy
volt. – jelent meg egy lusta mosoly arcán.
-
Mióta nem gyújtottál
rá?
-
Amióta ismét együtt
vagyunk. – motyogta ajkaimba.
-
Szeretlek. – nyomtam egy
csókot ajkaira.
-
Én is téged, Nyuszi. –
vont még közelebb magához.
Ezután csend honolt közöttünk. Egyikünk
sem szólalt meg, de nem is volt szükség rá. A levegő friss volt, jó érzés volt
magamba szívni. Felnéztünk és a csillagokat vizslattuk. Azt mondják, hogy a
csillagok elhunyt szeretteinket jelképezik. Nem akartam belegondolni. Nem
akartam ismét elvesztett barátnőmre gondolni, csak elsírnám magam, ezt a
pillanatot pedig nem akarom tönkre tenni.
-
Holnap négykor orvos,
ugye tudod? – na, ennyit a pillanatról.
-
Ünneprontó. Minek
juttattad eszembe? – morogtam halkan és karjaim összefontam mellkasom előtt.
-
Ma még nem láttalak
sápadtan vagy ilyesmi. Nem volt rosszul léted?
-
Most, hogy mondod
tényleg nem. Egész nap jól voltam. Látod? El is múlt, nem kell ide az orvos. –
hadartam.
-
Az, hogy ma nem voltál
rosszul nem jelent semmit, de a hét többi napjában végig. – nézett rám
komolyan.
-
Ha nem kényszerítenél,
nem mennék el.
-
Tudom. – vigyorodott el
önelégülten, mire én vállába boxoltam. – Mi lenne, ha utána pedig átugranánk
Bradfordba meglátogatni anyuékat? – vetette fel az ötletet…