Sziasztok!
Szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni a késés miatt. Nem tudok jó kifogást találni, egyszerűen csak nem ment az írás az elmúlt hétben, akárhányszor neki ültem, egy szót sem tudtam leírni. Azt sem tudtam, hogy mit akarok a történettel, vagy hogy, mit tudnék még kezdeni a karakterekkel... Azt hiszem ezt nevezik alkotói/írói válságnak. Na de, nem is szaporítom tovább a szót, a lényeg, hogy kilábaltam belőle és ismét itt vagyok! Hatalmas köszönet Fanninak, amiért lelket öntött belém, szóval ez a fejezet( és a folytatás) miatta jött létre. Jó olvasást, puszi! xx
A fogadtatás pont olyanra sikerült, mint
vártuk. Mindenki boldog volt, hogy rég nem látott szerettük végre meglátogatta
őket. A lányok Zayn-en csüngtek, itták minden szavát egy percre sem mozdultak
el mellőle, míg én úgy döntöttem, hogy besegítek Mrs. Maliknek a konyhában.
Hiába mondtuk neki, hogy nem vagyunk éhesek, ő mégis rögtön a konyhába vetette
magát, hogy minket kényeztessen mindenféle finomsággal. A muffintól kezdve a
gyümölcstortáig és a temérdek sültes tálig minden került az asztalra. A vacsora
jó hangulattal telt el, időközben befutott Doniya is. Hinni sem akart a
szemének, amikor meglátott minket az asztalnál. Ő is csatlakozott a vacsorához,
utána pedig ismét a nappaliba vonultunk az egész családdal. A szájuk be nem
állt, egyfolytában fecsegtek, mindig volt valami, amit el akartak mesélni vagy
éppen megkérdezni. Arról is felkerült a szó, hogy hogyan jöttünk össze ismét.
Ekkor Zayn összefűzte ujjainkat és szerelmesen rám nézett, majd belekezdett a
mesélésbe. Óriási melegség járta át minden porcikámat, ahogy a kapcsolatunkról
kezdett el beszélni. Még a kisebb veszekedéseket is belefűzte a történetbe és
elviselte Trish megrovó megjegyzéseit, amik annyiból álltak, hogy: Egy barom vagy fiam.
Amikor már mindenki kellőképpen elfáradt
az óra már éjjel fél hármat ütött. Mindenki a saját szobájába ment, mi ketten
pedig Zayn régi szobája felé vettük az irányt. Ha régen meglátogattuk őket, akkor
is az ő szobája volt a kedvencem. Annyira megmutatja, hogy ki is ő igazából,
totálisan a személyiségét mutatja meg, ami egy cseppnyit sem változott azon
kívül, hogy mostanra már sikerült egy maszkot készítenie magának a média miatt,
ami teljesen elfedi, hogy milyen valójában az igazi Zayn Malik.
Fáradtan rogytam le az ágyára, amit már
kicseréltetett két személyesre és az úrhajós ágyneműt is leváltotta egy szimpla
barnára. Az ágy besüppedt mellettem, arra fordítottam fejem. Keze megindult
felém és kisimította az arcomba lógó tincseimet, s fülem mögé gyűrte. Egy finom
puszit nyomott arcomra, majd szám sarkába. Tudta, hogy ezzel nem fogok
megelégedni. Hüvelykujjával végigsimított ajkaimon majd gyengéd csókot lehelt
rájuk, pár másodperc múlva pedig elmélyítette. Keze bebarangolta egész
testemet, ujjaimat hajába túrtam, ezzel még közelebb húzva magamhoz. Heves
csókcsatánk közben melleimet simogatta, sóhajtozva vonaglottam keze alatt, majd
legérzékenyebb pontomhoz ért, ekkor kipattantak a szemeim. Testem teljesen
ledermedt, ezt ő is észrevette. Rám kapta tekintetét. Aggódóan fürkészett.
-
Mi a baj?
-
A szüleid két szobával
arrébb alszanak, méghozzá azért mert a mellettünk lévő szobában az egyik húgod
van. – ziháltam suttogva. Elnevette magát.
-
Majd csendesek leszünk.
– kacsintott rám és újra nyakam kezdte el csókolgatni. Hátam kezdett ívbe
feszülni az elfojtott vágytól, de ismét eszembe jutott.
-
Már próbáltunk otthon,
szállodában, próbafülkében és sosem sikerült. Mindig mindenki tudta, hogy mit
csinálnunk. – világosítottam fel összeszűkített szemekkel.
-
Hát akkor meg nem tök
mindegy? – kacagott fel ismét. Kezdett felidegesíteni a nemtörődömségével.
-
A szüleid házában
vagyunk te idióta. – morogtam, ekkor legördült rólam. Hátat fordítottam neki.
-
Ne haragudj, csak
annyira megkívántalak. Kínzás, ha ilyen hálóinget veszel fel előttem. – bújt
mögém és belecsókolt nyakamba.
-
Eleanor titokban
kiszedte mindkét normális pizsamámat és csak ezt rakta be helyette egy másik
csipkecsodával. Nem volt választásom. – motyogtam még mindig háttal neki.
-
Annyira haragszol,
hogy nem is fordulsz velem szembe? – hangján hallatszódott a csalódottság.
-
Nem haragszok, de ha
meglátlak félmeztelenül nem állom meg, hogy rád ne vessem magam. – kuncogtam,
mire ő felengedett mellettem és megkönnyebbült sóhajt hallatott.
-
Szomjas vagyok
kakaóra. – szólalt meg kisfiúsan, körülbelül tíz perc múlva.
-
Nekem is jól esne. –
gondolkodtam el.
Az ágy újra sima volt mellettem, nem
feküdt ott senki. Felültem és Zayn-t kerestem szememmel. Előttem állt és kezét
kinyújtva várt rám. Értetlenkedve, de kezeibe temettem enyéimet, összefűzte
ujjainkat, s az ajtó felé kezdett húzni.
Az egész házban csend honolt, éjjel volt,
sötét. Az óra kattogását is lehetett hallani. Picit megrémisztett ez az egész,
mindig is féltem a sötétben, de a tudat, hogy Zayn ölel magához, rögtön észhez
térített és minden félelmem elillant.
-
Mit csinálunk? –
suttogtam alig hallhatóan.
-
Nem azt mondtad, hogy
kakaózni akarsz? – bólintottam. – Hát lemegyünk kakaót csinálni. – rántotta meg
a vállát.
-
Fel fognak kelni a
szüleid. – ráztam meg fejem rosszallóan.
-
Ne parázz már ennyit.
Régen is mindig kiszöktem, majd visszaosontam és sosem, ismétlem, sosem buktam
le. – vette elő rosszfiús féloldalas vigyorát. Megforgattam szemeimet és
engedtem, hogy maga után húzzon.
***
A konyhában Mrs. Malik sürgött-forgott,
követni is alig tudtam, hogy mit csinál, de azért minden erőmmel próbáltam
segíteni neki. Az ételeket nem igazán ismertem, így a főzésbe nem sokszor
tudtam belenyúlni, de a mosogatást én végeztem el, bár Trish azt sem engedte
volna, hogyha én nem ragaszkodok hozzá annyira. Az egyik tányért vettem a
kezembe és a mosogatókagyló felé hajoltam, amikor pár perc csend után Zayn
anyukája ismét beszélgetést kezdeményezett, aminek örültem. Boldog voltam, hogy
ennyire kijövök az egész családjával az első perctől kezdve.
-
Látom nagyon jól meg vagytok.
–somolygott.
-
Hát igen, most minden
a legnagyobb rendben. – néztem rá mosolyogva.
-
Tudod, örülök, hogy
Zayn egy ilyen nagyszerű lányt talált magának. – gondolkodott el. – Miután
szakítottatok, az egyetlen lány, akit ide elhozott az Perrie Edwards volt.
Sosem kedveltem azt a lányt. Látszott rajta, hogy csak a hírnévre törekszik és
ugyebár a skacok már elég népszerűek ahhoz, hogy szépen kihasználva Zayn-t és a
hátán felkapaszkodva megszerezze magának azt, amiről eddig csak álmodott. –
fintorodott el az emlékektől.
-
Erre nem tudom, mit
mondhatnék. – húztam el a szám. – Én tényleg feltétel nélkül szeretem. Bármit
megadnék érte. – ismertem be. Trish meghatódott mosolyra húzta ajkait.
-
És a baba téma szóba
került már? – a kérdés olyannyira váratlanul ért, hogy a kezemben lévő tányért
majdnem sikerült kiejtenem a kezemből. Hangosan felköhögtem, hátha magában
gyorsan visszaszívja a kérdést. – Szóval? – a francba.
-
Még nem igazán. Mind a
ketten most vagyunk a karrierünk egyik legjobb szakaszában és úgy gondoljuk,
hogy egy gyerek most nem tenne jót egyikünknek sem. Főleg nem a
kapcsolatunknak. – magyaráztam, közben megtöröltem a kezem egy konyharuhába.
Mrs. Malik megértően bólogatott, de eközben én láttam azt a halvány
csalódottságot a tekintetében. – Valami rosszat mondtam?
-
Nem, dehogyis kincsem,
csak egy kicsit hiányzik a gyermeki kacaj ebből a házból. Túl gyorsan nőttek
fel. Egyébként kár, hogy ma este már haza kell mennetek. – terelte el a szót, s
keserű mosoly telepedett arcára.
-
Én is sajnálom, hogy
nem tudunk tovább maradni, de holnap délután kell bemennem a rendőrségre. – a gondolattól
is kirázott a hideg.
***
Trish-el végül abba maradt a babatéma és
elkezdtünk vidám dolgokról csacsogni. Láttam, hogy mennyire szereti a gyerekeit
és azt is, hogy tényleg mennyire hiányzik neki az, hogy egy, vagy akár több
csöppség szaladgáljon ebben a házban. Sajnáltam, hogy még nem tudom megadni
neki ezt az örömöt, de tényleg nem voltunk még kész egy gyerekre. Akármennyire
is vigasztalni akartam ez ügyben, igazából nem tudtam, hogy tegyem. Nem akartam
benne hiú ábrándokat ébreszteni.
Mint kiderült Safaa és Waliyha egy héttel
ezelőtt kaptak egy kiskutyust, s amint az felkelt a szundiból rögtön hozzám
szaladtak vele. Annyira pici és édes volt, amilyet én még sosem láttam.
Teljesen összenyalogatta az arcomat, a lányok jót derültek rajta. Levett a
lábamról a kis beagle. Zayn-t kezdtem el keresni, mert eszembe jutott, hogy már
reggel óta nem láttam. A házban nem lehetett, mert akkor már összefutottunk
volna, így a kert felé vettem az irányt a kiskutyával a kezemben. Nem tudom mi lehet az időjárással mostanság,
de feltűnően jó idő van. Szerintem huszonhat fokot is üti most a hőmérséklet,
ami nagy szám ahhoz képest, augusztus vége van. A nap besütötte az egész
kertet, élveztem, ahogy a sugarak csiklandozzák bőrömet. A kutyusnak is
tetszhetett, mert nem izgett-mozgott, csak nyugodtan pihent kezeimben. Az egyik
fa tövében megláttam Zaynt, egy füzettel a kezében, amint nagyban körmöl
valamit, ezután pedig áthúzza az egészet. Nem akartam zavarni, de kíváncsiságom
ismét úrrá lett rajtam.
-
Kicsim, hoztam neked
barátot! – közeledtem felé a kutyussal. – Agyilag egy szinten vagytok. – tettem
hozzá halkabban, mire felkapta fejét.
-
Hallottam Brooke
Carter Horan! – nézett rám tettetett dühvel.
-
Félnem kéne? –
incselkedtem tovább.
-
De még mennyire. –
nevetett fel gonoszan, vagyis csak próbált.
-
Egyébként mit
csinálsz? – huppantam le mellé a fa tövébe, a kutya pedig abban a pillanatban
kipattant karjaim közül és a fűbe kezdett el rohangálni.
-
Próbálok szöveget írni
az új dalhoz, de láthatod, hogy mennyire megy. – hajtotta le fejét és felém
emelte füzetét, amiben körülbelül már egy oldal tele volt írva, de a felét egy
vonallal áthúzta. Nem sikerült neki a szavakat annyira eltűntetni, hogy ne
lehessen elolvasni, így simán sikerült. Csak úgy faltam a szavakat.
Elhiszitek nekem, hogy nem az elfogultság
beszél belőlem, ha azt mondom, hogy minden egyes szó, amit leírt mesés volt?
Annyira megérintő, annyi érzelem van benne. Eddig minden dalszöveget közösen
írtak a srácokkal, esetleg Tom Fletcherrel, Eddel vagy Savannal, de, hogy külön
próbálják meg…
-
Nem is tudom, hogy
minek engedtem, hogy elolvasd. Látom az arckifejezéseden a véleményed. Egy
kalap szar. – kapta ki a kezemből a füzetet.
-
Úgy tökéletes, ahogy
van. – döntöttem homlokomat övének és gyengéden megcsókoltam, keze azonnal
derekamra fonódott.
-
Hihetetlenül
szeretlek. – susogta ajkaimba.