Sziasztok! :)
Igen, megérkeztem a várva várt fejezettel együtt, már a következő is meg van írva már csak át kell majd néznem, szóval maximum két nap múlva újra jelentkezem. A nyaralás fantasztikusra sikeredett, az idő is meseszép volt. Na de, nem is beszélek ennyit. Jó olvasást mindenkinek! xx
Mindig akkor jössz rá, hogy milyen
fontosak a barátaid, amikor szükséged van rájuk. Sokan azt mondják, hogyha egy
barátod bajban van, vagy szüksége van rád akkor kötelességed mellette állni, de
szerintem a kötelesség szó nem megfelelő. Hívjuk inkább ösztönnek. Tegyük fel,
hogy a legjobb barátod felhív az éjszaka közepén, hogy bajban van vagy éppen
szomorú és te csak azért kelsz fel, mert kötelességednek érzed vagy pedig
azért, mert tudod, hogy mellette kell lenned? Ha tényleg fontos számodra akkor
inkább az utóbbi. Érte képes vagy minden haragodat félre tenni, például, az én
esetemben, ha hullarészegen tántorog haza, míg én szarrá izgultam magam.
***
Óvatosan belopóztam Harry szobájába, ahová
betámogattam hajnalban, s megláttam, hogy még mindig ugyanúgy alszik,
kiterülve, hogy még véletlenül se férjen mellé senki. Gonosz ötletem támadt, de
nem volt más választásom, mivel szimpla rázogatással és szép szavakkal nem
tudnám felkelteni az óra pedig már délután kettőt ütött, itt hagyni viszont nem
akartuk.
Az ágy mellé sétáltam lábujjhegyen, majd
mély levegőt vettem és minden erőmmel ráugrottam, s addig pattogtam és
kiabáltam, amíg mocorgást és apró nyöszörgéseket nem hallottam. Résnyire
nyitotta ki a szemeit.
-
Itt az idő felkelni Hazza!
– másztam le rólam, majd amikor arcát újra párnájába temette, a függönyhöz
sétáltam, s hirtelen elhúztam, erre hangosan felmordult. – Hasadra süt a nap.
-
Utállak. – sziszegte
még mindig a párnájába.
-
Főztem kávét.
-
Mondtam már, hogy
mennyire imádlak? – pattantak ki szemei, elmosolyodtam reakcióján.
-
Na pattanj ki. Már
mennénk a többiekkel szétnézni, de nem akartunk itt hagyni. – fogtam meg a
lábát és lefele kezdtem húzni az ágyról, mintha az olyan könnyen ment volna.
Nevetve hagyta, hogy szenvedjek, de addig nem adtam fel, míg végül fel nem
állt.
Kezével megdörzsölte arcát, majd a fürdőbe
vonult, hogy rendbe tegye magát. Éppen indultam ki amikor meghallottam
szitkozódását.
-
De szarul nézel ki
Styles. – morogta. Nem sok kellett hozzá, hogy hangosan fel ne nevessek.
***
A városnézés nyugisan és jól telt el
leszámítva a számunkra elviselhetetlen hőséget és a pár csapat szívrohamot kapó
tini lányt. Senki nem hánytorgatta fel Harrynek a tegnap éjszakát, majd annak
is eljön az ideje, de ez a pár nap nyaralás csak a pihenésről szól. Tudom, hogy
Louis nem állná meg, hogy le ne bassza a meggondolatlansága miatt, most pedig
senkinek nem hiányzik a veszekedés.
Az fagyi valami isteni itt, ahányszor
megláttunk egy cukrászdát mindig be kellett ugranunk megenni egy-egy gömböt.
Ezután a nyaralás után erősen koplalnom kell majd, már előre érzem, bár tegnap
ráálltam a mérlegre és egy dekát nem híztam, de bűntudatom van a sok finomság
miatt.
Hazafele sétálva eldöntöttük, hogy este
elmegyünk valamilyen klubba, mert kíváncsiak vagyunk, hogy milyenek az itteni
szórakozó helyek, bár Zayn nem igazán örül ennek. Morogva közölte velem, hogy
biztos el fog csábítani valami spanyol homokos. Az arcába nevettem és hagytam,
had duzzogjon, elkezdtem keresni Harryt, hogy beszéljek vele a tegnapiról,
amikor hangokat hallottam Lou-ék szobájából. Odasettenkedtem, s elkezdtem
hallgatózni, Louis éppen szegény Harryt osztotta és egyáltalán nem kímélte, bár
magának kereste, azért lehet, hogy Lou durván fogalmazott. Úgy döntöttem, hogy
megmentem Hazzát, így bekopogtam, mire valamelyikük elmorgott egy „Gyere be”-t.
Résnyire nyitottam az ajtót és becsusszantam, ezután szemügyre vettem a fiúkat.
Tudtam, hogy Lou nagyon mérges Harryre, összehúzott szemekkel méregette őt, míg
a csapat jelenlegi feketebáránya lehajtott fejjel ücsörög és tűri a lebaszást,
mert tudja, hogy megérdemli. Leültem melléjük és kíváncsi voltam, hogy
folytatódik-e.
-
Tudod, hogy mit fogsz
kapni ezért a managementtől megint? – kérdezte tőle, mire Harry aprót
bólintott, és ha ez még lehetséges, még jobban elkomorodott.
-
Szerintem már eléggé
leszidtad, állj le. – tettem nyugtatásképpen a kezem Lou vállára, rám nézett,
majd ismét barátjához fordult.
-
Ne haragudj haver,
elszállt az agyam. Nem kellett volna ennyire komolynak lennem. – temette arcát
tenyerébe.
-
Igazad volt Louis.
Hihetetlenül meggondolatlan voltam, ha nem csinálom ezt a botrányt, akkor lehet
el is lehetetett volna tussolni az egész ügyet, de nagyon felkaptam a vizet. –
húzta el száját. – Brooke sajnálom, hogy végig kellett nézned a szenvedésem az
éjjel.
-
Bármikor megtenném még
egyszer, tudod, hogy szeretlek. – az emlékek okozta fintor hamar átkúszott egy
meleg mosolyba az arcán.
-
Olyan hülye vagy. –
ugrott fel Lou és Harry nyakába csimpaszkodott, felnevettem, majd elhagytam a
szobát, had örüljenek egymásnak.
***
Eleanorral és Mayával lázasan készülődtünk
az estére, mindegyikünk teljesen fel volt pörögve a buli miatt. Nagyon
kíváncsiak vagyunk, hogy mennyivel különbözik a londoni helyektől. A fürdőszoba
és a gardrób között ingáztunk, igazi káosz volt. A maximumot akartuk kihozni
magunkból, egyszer élünk. Hajam apró hullámokban omlott vállamra, míg sminkem
kicsit tüzesebbre sikeredett, mint vártam, de a végeredmény tetszett. El és
Maya gyönyörűek voltak, szinte ragyogtak. Az utolsó simítások után megigazgattuk
testhez simuló éppen fenék alá érő ruhánkat, cipőnket magunkra kaptuk, majd
lementünk a fiúkhoz akik már tárt karokkal vártak minket. Mindenki be volt
zsongva, kivéve az én drága barátomat, aki még mindig meg volt sértődve, amiért
kinevettem és otthagytam a spanyol homokosokról szóló monológja után.
Összehúzott szemöldökkel méregetett.
-
Rövid ez a ruha, nem
gondolod? Kinek akarsz ennyire tetszeni? – húzta fel szemöldökét flegmán.
-
Neked te idióta. –
bújtam hozzá szorosan, mert tudtam, hogy csak a sértettség beszél belőle. Nem
akarok vele veszekedni, márpedig ha mindenen megsértődnék előbb-utóbb az lenne.
Karjait erősen körém fonta, majd keze
megállapodott derekamon.
-
Nem akarunk inkább
itthon maradni? – búgta fülembe, s egyre közelebb húzott magához, izmos
mellkasát nekem nyomta. Nyakához hajoltam, majd hiú ábrándokat keltve benne egy
gyengéd csókot nyomtam rá. Felsóhajtott.
-
Nem. – kézen fogtam és
kifelé rángattam a többiek után.
-
Ugye tudod, hogy ezért
még megfizetsz?
-
Már alig várom. –
néztem rá kihívóan. Imádtam húzni az agyát.
Bepattantunk a számunkra rendelt kocsiba
és az éjszakába vetettük magunkat…
***
Spanyolországi nyaralásunknak hamar vége
lett, talán túl hamar is. Ott tudtam volna maradni akár több hónapra is, de
úgy, mint a fiúkat engem is szólított a munka. Fájó szívvel szálltunk fel a
repülőre és mentünk vissza Londonba. Spanyolország az egyik leggyönyörűbb
ország ahol valaha jártam és az emberek vendégszeretete is hihetetlen. Merem
állítani, hogyha nem ismertek volna fel, akkor is ugyanúgy viselkedtek volna
velünk. A jó kedvük mindig átragadt ránk is, még Harry akciója után is, pedig
azt hittem, hogy aznap fagyosabb lesz a hangulat, mint eddig bármilyen más vita
esetén.
A buli fantasztikusra sikerült, még Zayn
is elengedte magát a végére és felhagyott a paranoiájával, miszerint ellopnak a
spanyol pasik. Mindenki mértékkel ivott, senki nem vitte túlzásba, csak jobban
éreztük magunkat a szokásosnál, Liam pedig vigyázott ránk. Ő szokás szerint nem
ivott, így ismét bébiszittert játszott, de nem volt annyi szükség rá, mint
máskor. Észnél akartunk lenni, emlékezni akartunk az este minden egyes
momentumára.
Ezt követő este úgy döntöttünk, hogy
megbeszéljük a történteket, ez alól nem volt kivétel a Harry által kreált
feszültség sem. Megfogadta, hogy soha többé nem ilyet csinálni és végre tanul a
hibáiból. Ó, de sokszor megfogadta már ezt. Minden egyes alkalommal, amikor
butaságot csinált, azokból pedig az utóbbi időben elég sok volt, de most, hogy
itt vagyok én is, nem hagyom, hogy több ilyet elkövessen. Ha a fiúk és a management nem tud rá vigyázni majd én fogok.
Fogadkoztam magamnak. A fiúk meg voltak lepődve, hogy Lou csak csendesen ült a
beszélgetés alatt, de felvilágosítottuk őket, hogy az ő párosuk már elrendezte
a konfliktust, nem kell aggódni. Komolyan annyi dráma van körülöttünk
mostanában, hogy kezdem egy szappanoperában érezni magam.
Jelenleg Londonban a parton futok,
megfogadva a drága hölgy nem éppen kedves tanácsát több időt töltök edzéssel és
figyelek az étrendemre. Tom aggódik miattam, mert állítása szerint alig eszek,
én viszont sokkal jobban érzem magam a bőrömbe.
Egy izzadtságcsepp végiggördül arcomon,
érzem, hogy már nem sokáig bírom, mivel közel másfél órája futok, de a lábam
ebben a pillanatban önálló életet él, nem tudok neki parancsolni. Hűvös a
levegő, az eső nem esik, csak a szél simogatja lágyan bőrömet. Pont aktuális az
idő erre.
A hazafele vezető kis járdán futottam
tovább, hogy kilyukadjak a srácok házánál, hátha az észhez térít, és végre
parancsolni tudok magamnak. Jut eszembe, végre elfogták azt a szemetet, aki
betört a házamba. Tom átjött és elmesélte az egész sztorit, éppen a reptéren
fogták el ahol Amerikába repülő gépre szállt volna fel. A hét folyamán kitűznek
egy időpontot és majd valamikor a jövő héten be kell mennem a rendőrségre.
Rohadt sok kedvem van hozzá mondhatom. Nekem az is elég, hogyha elfogták. Nincs
kedvem még találkozni is vele vagy egyáltalán beszélni róla. Messze el akarom
kerülni a témát, a lényeg, hogy a képek nem kerültek ki, innentől kezdve
leszarom, csak vissza akarok menni a lakásomba. Nem mintha nem szeretnék a
fiúkkal lakni, de a szívemhez nőtt már az a lakás.
A ház előtt végre megálltam, a lábaim
remegtek. Lehet, hogy egy csöppet megerőltettem őket. Mély levegőket vettem,
próbáltam rendezni a gondolataimat, majd nem törődve a remegéssel beléptem a
házba, ahol rögtön a konyhába siettem egy, vagy inkább több pohár vízért.
Kiszáradt torkomat szinte végigmarta a víz jóleső érzése. A remegés még mindig
nem akart elmúlni. Ebből biztos, hogy izomláz lesz.
A gyomrom egyik pillanatról a másodikra
elkezdett kavarogni. Olyan érzés volt, mintha egy kórházi liftben állnék, ami
olyan labilis, hogy mindig meginog az ember legtöbb belső szerve, ha elindul,
illetve megáll. A torkom szinte elszorult, a kedvem rögtön elment mindentől.
Már magam előtt láttam, hogy zöldül az arcom színe a rosszulléttől. Hihetetlenül
hányingerem támadt. Kezem a szám elé kaptam és a mosdó felé kezdtem rohanni.
Térdre rogytam, ami a nem múló reszketésnek hála fájdalmasra sikeredett. Ha meg
tudtam volna akadályozni, hogy abban a pillanatban ne adjam ki magamból hasam
tartalmát akkor lett volna időm a fájdalommal is törődni. Nem tudom meddig
szenvedhettem a WC felett görnyedve, de most az egyszer örültem, hogy egyedül
vagyok itthon...