Nem, sajnos ez még nem az új fejezet, de nem hiszem, hogy végzek vele, mert vár rám a Balaton. Most egy hétig nem fogok jelentkezni, de azután minden ugyanúgy folytatódik, ahol abba maradt. Ezt az egy rövid hetet remélem kibírjátok nélkülem. :)
Egy részletet az új fejezetből felrakok, bár már meg van majdnem két oldal, de csak ennyit választottam ki a fejezetből.
Egy hét múlva találkozunk, addig is élvezzétek ki a nyár minden percét, puszi xx
Részlet
Óvatosan belopóztam Harry szobájába, ahová
betámogattam hajnalban, s megláttam, hogy még mindig ugyanúgy alszik,
kiterülve, hogy még véletlenül se férjen mellé senki. Gonosz ötletem támadt, de
nem volt más választásom, mivel szimpla rázogatással és szép szavakkal nem
tudnám felkelteni az óra pedig már délután kettőt ütött, itt hagyni viszont nem
akartuk.
Az ágy mellé sétáltam lábujjhegyen, majd
mély levegőt vettem és minden erőmmel ráugrottam, s addig pattogtam és
kiabáltam, amíg mocorgást és apró nyöszörgéseket nem hallottam. Résnyire
nyitotta ki a szemeit.
-
Itt az idő felkelni Hazza!
– másztam le rólam, majd amikor arcát újra párnája temette, a függönyhöz
sétáltam, s hirtelen elhúztam, erre hangosan felmordult. – Hasadra süt a nap.
-
Utállak. – sziszegte
még mindig a párnájába.
-
Főztem kávét.
-
Mondtam már, hogy
mennyire imádlak? – pattantak ki szemei, elmosolyodtam reakcióján.
-
Na pattanj ki. Már
mennénk a többiekkel szétnézni, de nem akartunk itt hagyni. – fogtam meg a
lábát és lefele kezdtem húzni az ágyról, mintha az olyan könnyen ment volna.
Nevetve hagyta, hogy szenvedjek, de addig nem adtam fel, míg végül fel nem
állt.
Kezével megdörzsölte arcát, majd a fürdőbe
vonult, hogy rendbe tegye magát. Éppen indultam ki amikor meghallottam
szitkozódását.
-
De szarul nézel ki
Styles. – nem sok kellett hozzá, hogy hangosan fel ne nevessek.