A szívem a torkomban dobogott. Ujjaimat
tördelve vártam, hogy elinduljunk az étterembe, amit Zayn kiválasztott. Éppen
csak felszaladt valamiért a szobájába, de nekem az a pár másodperc is
örökkévalóságnak tűnt. Amikor megjelent, s mellém sétált szinte szédültem,
ahogy az izgalom miatt a vér a fejembe áramlott. Észrevétlenül mélyeket
lélegeztem, ám egy picit elmosolyodtam, amikor megláttam, hogy Ő is idegesen
ajkait harapdálja. Olyan érzésem volt, mintha az első randinkra készülnénk.
-
Készen áll hölgyem? –
nyújtotta ki a kezét nekem.
-
Amennyire erre fel
lehet készülni, uram. – mentem bele a játékba pajkos mosollyal az arcomon.
***
Amint az autó megállt az étterem előtt,
először szemügyre vettem, hogy hova is jöttünk, majd megilletődve fordultam
vissza hozzá.
-
Hát még mindig
emlékszel rá?
-
Nehéz is lenne
elfelejteni. – nyomott egy apró puszit az arcomra.
Kinyitotta nekem a kocsi ajtót, s amikor
mindketten az étterem felé vettük az irányt egyesek száját apró sikkantás
hagyta el, majd pár vakuvillanással megúsztuk. Nem érdekelt, ha ebből ismét egy
cikk lesz, és ahogy Zayn-t néztem őt sem, így már nyugodtam szorongattam kezét.
Egy bátorító mosolyt küldött felém, s előre engedve engem léptünk be a
helyiségbe. Ámulva vettem tudomásul, hogy még mindig minden ugyanolyan volt,
mint régen, a legkisebb ecsetvonástól az összes terítőig. Anno ez volt a
kedvenc éttermünk, ha romantikázni vágytunk az estét mindig itt kezdtük, vagy
fejeztük be. Helyesbítek, az ilyen estéket inkább az ágyban fejeztük be, de az
mellékes.
Zayn lediktálta, hogy milyen névre foglalt
asztalt, ezután elvezettek minket oda, s az étlapokat is megkaptuk. Nem sokat
hezitáltam, ugyanazt kértem, amit egy évvel ezelőtt is minden alkalommal, ezzel
Ő sem volt másképp. Amíg a vacsorára vártunk kifaggatott, hogy mit csináltam az
elmúlt egy évben. Boldogan meséltem neki a munkámról és arról, hogy milyen
ismeretségeket szereztem. Elmagyaráztam neki, hogy büszkeséggel tölt el, hogy
végre nem Niall húgaként vagy Zayn barátnőjeként, exeként tekintenek rám, hanem
tudják mivel foglalkozom, az én karrieremre is képesek felfigyelni és nem csak
a One Direction körül forgok. Kíváncsian kérdeztem rá az Ő előző évére.
Csillogó szemekkel hallgattam, ahogy a zenéről, a srácokról és a rajongóikról
beszél. Olyan odaadással és lelkesedéssel beszélt a rajongóikról, mintha valami
csoda lenne mindegyikőjük egytől egyig. Bár számukra azok is voltak, hisz nekik
köszönhetik azt, ahová eljutottak, amiért most ott tartanak ahol.
Kihozták a vacsorát, de nem bírtuk
megállni, hogy evés közben ne beszéljünk, annyi mesélnivalónk volt még, annyi
mindent nem mondtunk még el egymásnak, hogy képtelenség volt akár egy percre is
csendben maradnunk. Elmeséltem neki pár vicces kalandomat, ami az utazásokkal
jár, például, hogy New Yorkba utaztunk, de két bőröndöm Ausztráliába, a másik
kettő pedig Párizsban kötött ki, majd csak rengeteg telefonálás és reklamálás
árán jutottak vissza hozzám. Jót nevetett a sztorin és utólag én is, bár akkor
nem volt ennyire vicces. Eszébe jutott egy kisebb történet, amikor egy koncert
kellős közepén széttépték Liammel Harry ingjét, pont a szólója közben.
Tökéletesen elképzeltem, ahogy a srácok hátul hahotáznak, szegény Hazza meg azt
sem, tudja, hogy mit tegyen zavarában.
***
Kéz a kézben és óriási mosollyal az
arcunkon sétáltunk vissza a kocsihoz. Amint beültünk, már azt hittem, hogy
hazamegyünk, ám ekkor egy puha kéz simított végig a nyakamon, amibe
beleremegtem, majd egy selyemkendő került a szememre.
-
Hova megyünk? –
kérdeztem megszeppenve.
-
Szerinted bekötöttem
volna a szemed, ha nem lenne titok? – hallottam az icipici élt a hangjában, de
nem törődtem vele, mert tudtam, hogy hülyeséget kérdeztem.
-
Akkor csak valamit
árulj el róla. – biggyesztettem le ajkaimat, hátha az meghatja. Sikertelenül.
-
Nem. – hangzott a
tömör válasz.
Az út csendesen telt, kivételesen, de
egymás kezét nem voltunk hajlandóak elengedni. Az autó csak zötykölődött egy
darabig így nem hinném, hogy kibetonozott úton mentünk. Az ajtó nyitódását
hallottam, majd azt éreztem, hogy a kéz, amit eddig a sajátomban tartottam
húzni kezd kifele az autóból. Óvatosan fejet lehúzva tettem meg a mozdulatokat,
nem akartam beverni a fejem.
-
Kiegyenesedhetsz, már
nem vagyunk a kocsi közelében. – kuncogott mellettem Zayn.
-
Nem vicces. Csak
féltem a buksimat. – boxoltam szabad kezemmel játékosan a vállába.
-
Hát ezért a szép
buksiért kár is lenne. – húzott nevetve magához, karját vállamra rakta én pedig
nyakába fúrtam arcom, s egy puszit nyomtam rá. – Ha ezt csinálod oda a
meglepetésnek. – morogta, erre egy elégedett vigyor kúszott az arcomra.
Egy ideje sétálgattunk, amikor a lábam
alól eltűnt a talaj, apró sikoly hagyta el a szám majd rájöttem, hogy Zayn
kapott a karjaiba.
-
Tudok járni a saját
lábamon is. – jegyeztem meg neki, miközben karjaimat a nyaka köré fontam.
Nem mondott semmit, csak tovább sétált
velem. Fejem hátrahajtottam és arra vártam, hogy végre talaj legyen a lábam
alatt. Óvatosan megbillentett, jelezve, hogy le szeretne tenni. Amikor végre
valami kemény érintette a talpam, rettentően kíváncsi voltam. Hallottam, ahogy
Zayn nagy levegőt vesz, majd mögém sétál és kezét először vállamra simította,
majd lassan kioldotta a kendőt és levette a szememről. Szemhéjam reflexszerűen
nyitódott fel, s a látványtól, ami elém tárult levegőt is elfelejtettem venni. Egy
kis hajón álltunk, a vízen pedig szinte előttem volt a hold tükörképe. A fénylő
csillagok festették a fekete égboltot még gyönyörűbbé, még tökéletesebbé tették
ezt az estét, pedig azt hittem, hogy ezt már nem lehet felül múlni. A víz
lágyan hömpölygött, ezzel nyugodtságot keltve az emberben. Síri csend volt,
ekkor éreztem, hogy képes vagyok elszakadni a gyönyörű képtől, hogy egy még
elképesztőbb táruljon elém. És így volt.
Zayn még mindig mögöttem állt és a
reakciómat várta. Barna szemei örvényként szippantottak be, képtelenség volt
nekik ellenállni. Kreol bőrét megvilágította a hold halvány fénye, ajkaira pillantottam,
amik már finoman el voltak nyílva. Szemem a tekintete és ajkai között ingázott,
nem tudtam, hogy melyik látvánnyal teljek be. Össze voltam zavarodva, fogalmam
sem volt, hogy mit csináljak. Dús hajának látványa arra késztetett, hogy
beletúrjak. Gyengéd szorítást éreztem derekamon, ahogy karjait csípőm köré fonta.
Megtette az első lépést.
Ajkai finoman érintették az enyémet, amik
abban a pillanatban megadták magukat. Túl régóta vártam már erre, ahhoz, hogy
most kezdjek el ellenkezni. Túlságosan sóvárgok minden érintésért, testrészért
és mozdulatáért. Elmélyítettük a csókot, már sokkal több érzés volt benne. Az
elfojtott érzelmek lavinaként értek mindkettőnket, nem tudtunk tovább uralkodni
magunkon. A talaj ismét eltűnt a lábam alól, de most lábam csípője köré fogtam,
majd pár pillanat múlva a hátamon voltam. Finoman rám feküdt, úgy vigyázott
rám, akár egy porcelánbabára, mintha ez lenne az első alkalmunk. Újra ajkaimra
simította az övéit, de nem sokat időzött egy helyen. Végigcsókolta az állam,
majd a nyakam, s egyre lejjebb haladt. Megragadta blúzom szélét, s felfele
vezette ezzel lehúzva rólam. Később a melltartóm is lekerült rólam, emiatt
alulöltözöttnek éreztem magam. Megfogtam ingjén a legelső gombot, egy ideig
szerencsétlenkedtem vele, de végül sikerült kigombolnom, ezek után pedig a
többi gyerekjáték volt.
Amint megláttam kidolgozott felsőtestét az
agyam teljesen elborította a mámor. Hihetetlenül vágytam rá, s úgy láttam ez
nála sincs másképp, hisz szemei csokoládé barnasága pillanatok alatt feketévé
változott a vágytól. A ruhák észrevétlenül kerültek le rólunk a legutolsó
darabig is. Mélyen a szemembe nézett, mire én egy szenvedélyes csókkal, s apró
csípő mozdulatokkal jeleztem, hogy lépjen valamit. Jelzésem megtette hatását.
Lassan kezdett el mozogni, testünk teljes harmóniába volt. Újra megcsókoltam,
hogy elfojtsam kitörni készülő hatalmas sikolyaimat. Keze bebarangolta az egész
testem, minden négyzetcentimétert, míg én hátát karmolásztam a gyönyörtől.
Mozgásunk másodpercről másodpercre egyre gyorsabb és követelőzőbb lett,
mindketten többet akartunk, pedig már szinte lehetetlennek tűnt. Ajkaitól
elszakadva, s nevét sikoltva léptem át a gyönyör kapuját, neki pedig egy
férfias morgás hagyta el a száját. Remegtem, eufórikus állapotba kerültem,
percekig semmit sem fogtam fel. Nem voltam biztos benne, hogy csak álmodom-e
vagy ez tényleg a valóság lenne?!
-
Brooke Carter Horan,
tudnál nekem még egy esélyt adni? – dörmögte fülembe, miközben hajamat
cirógatta. Egy apró puszit nyomtam ajkaira. – Szóval? - kérdezte, azt hittem a
puszi és az este miatt leesik neki.
-
Hát, nagyon úgy tűnik.
– nevettem fel boldogan.
Igen, végre azt tudom mondani, hogy
tényleg boldog vagyok. A mai este volt életem egyik legjobbika. Hihetetlen
érzések kavarogtak bennem, amik mindig csak akkor kerítettek a hatalmukba,
amikor vele voltam.
Hozzábújtam, Ő szorosan ölelt magához,
másik kezével betakargatott minket a puha selyemtakaróval, fejem mellkasára
hajtottam és átadtam magam a fáradtság érzésének…