Az ablakon beszűrődő napsugarak halványan
bevilágították a hajó kis szobáját. Ahogy eszembe jutottak a tegnap este
történtek, rögtön elpirultam, s rájöttem, az érzéseim semmit nem változtak
iránta az elmúlt évben. Mellkasa most is az enyémnek nyomódott, közben erős
karjaival ölelte át testem, egész éjszaka. Egyenletesen szuszogott, ebből arra
következtettem, hogy még mindig alszik. Óvatosan megfordultam ölelésében, hogy
arcát tudjam nézni. Sokszor keltem előtte régen is, imádtam arcában
gyönyörködni. Hihetetlenül boldog voltam, akár repülni is tudtam volna. Az újra
fellángoló szerelem teljesen átjárta testem minden egyes pontját, az agyam
ismét elborította a rózsaszín köd.
-
Megint bámulsz. –
motyogta, majd kinyitotta szemeit, s elmosolyodott.
-
Szeretek benned
gyönyörködni. – válaszoltam, erre halkan felnevetett.
-
Annyira hihetetlen,
hogy ismét velem vagy. Nagyon hiányoztál. – csókolt meg lágyan.
-
Te is nekem. A felhők
felett érzem magam.
-
Három méterrel. –
mosolyodott el mindnet tudóan.
-
Te láttad azt a
filmet? – csodálkoztam feltűnően.
-
Mi az, fiú létemre nem
nézhetek romantikus filmet? – sértődött meg játékosan, közben a vigyor a szája
szélén bujkált.
-
Tudod, hogy nem úgy
értettem. – biggyesztettem le alsó ajkam, amire egy újabb forró csókot kaptam.
–Upsz, úgy látom az este kicsit elragadtattam magam. – húzódott ajkam egy
fintorba, amikor megláttam vállán a harapás nyomot.
-
Az én vadmacskám. –
mélyítette tovább a csókot, nem nagyon izgatta, hogy a vállán ott kandikál
majdnem minden fogam helye.
***
Beléptünk a fiúk házába, mindegyikőjük a
nappaliban TV-zett, s mikor megláttak, minket, ahogy kézen fogva mosolyogva
sétáltunk feléjük Niall nem épp jó kedvűen csúsztatott Lou kezébe minimum 5
fontot. Mérgesen néztem Niall-re, aki csak megrántotta a vállát, s elfordult.
Nem értettem, hogy mi baja lehet, hisz végre ismét boldognak láthat.
Felvonultam a szobámba, s felvettem valami kényelmesebbet, hisz még mindig a
tegnapi randi ruha volt rajtam. Egy kényelmes szürke rövidnadrágot vettem fel
egy egyszerű fehér trikóval, majd a nappaliba sietve lehuppantam a többiek
közé.
-
Mi a helyzet? –
kérdeztem mosolyogva. Semmivel nem lehetett volna levakarni a vigyort az
arcomról.
-
Látom jó estéd volt. –
húzogatta a szemöldökét Lou perverz arckifejezéssel.
-
Talán. – rántottam meg
a vállam.
-
Talán? Hát oké. –
fordult el Zayn sértődötten, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan, így csak
felnevettem, majd a konyhába mentem egy pohár narancsléért.
-
Víz, kóla vagy Cappy
van. Megittam a narancslevet tegnap este. – nézett rám Harry, olyan mosollyal,
hogy szinte odaképzeltem a glóriát a feje fölé. Rányújtottam a nyelvem, majd
egy pohár multi vitaminos Cappy Ice Fruittal ültem vissza közéjük.
A TV-t bámultuk, síri csend volt, Niall
továbbra is összehúzott szemöldökkel, komoran nézett maga elé, látszott rajta,
hogy nem a filmre koncentrál, valahol teljesen máshol járt.
-
Nialler, kijönnél
velem a teraszra? – néztem rá kedvesen, amikor rám emelte tekintetét nem igazán
úgy nézett, mint akinek lenne kedve hozzá, így megragadtam kezét, s
szemforgatva felhúztam a kanapéról.
Kimentünk a teraszra, s leültünk a fa
székekre. Délután kettő óra körül járhatott az idő, kivételesen sütött a nap,
az eső messze járt, így jólesően felsóhajtottam, ahogy a napsugarak simogatták
bőrömet, miközben kint voltunk.
-
Niall, mi a baj? – kérdeztem
elkomolyodva.
-
Semmi. – válaszolta
halkan, kezem az övére vezettem, s újra megkérdeztem.
-
Mi a baj? – próbáltam
sokkal lágyabb hangnemmel beszélgetni vele.
-
Nem fogom a sebeidet
ápolgatni, ha megint hagyod magad átbaszni. – morogta, s elfordította fejét.
-
Sosem vert át.
Legutóbb is az én döntésem alapján váltunk el, úgyhogy légszíves ne kezdd. –
emeltem el kezem az övéről, amint megértettem mi a baja.
-
Én csak nem akarlak
megint szomorúnak látni. – préselte össze ajkait.
-
Szeretem, Niall. –
suttogtam alig hallhatóan. Közelebb jött, szorosan magához ölelt, én pedig
arcom nyakába temettem.
-
Szétrúghatom a seggét,
ha mégis csinálna valamit? – motyogta hajamba, ettől mosoly húzódott az
arcomra.
-
Én kérlek meg majd rá.
– incselkedtem, mire végre elnevette magát.
***
Estefele elhatároztam, hogy főzök vacsorát
a fiúknak, úgyis olyan rég volt már rá alkalmam. Épp a krumpli pucolással
munkálkodtam, amikor két kéz fonódott a derekamra, s egy puszit kaptam a
nyakamba. Halkan felsóhajtottam, de nem fordultam meg. Nem volt erőm, plusz
tudtam, hogy ha belenézek a szemeiben nem tudom majd befejezni a vacsorát.
-
Zayn főzni próbálok. –
szívtam be mélyen a levegőt.
-
Annyira nem éhesek.
-
De éhesek vagyunk,
szóval… légyszi! – jött be a konyhába Harry, jelentőségteljesen ránk nézett. Eszembe
jutott a palacsintás eset, rögtön elnevettem magam.
-
Igen is, főnök. –
emeltem kezem a fejemhez, akár egy katona és egy puszit nyomva Zayn szájára
folytattam a főzést.
Amint kész lettem a vacsorával az
asztalhoz sétáltam, ami már meg volt terítve. Elmosolyodtam, aranyos, hogy
megcsinálta helyettem, hogy besegített.
-
Köszi Liam. –
kukkantottam be a nappaliba.
-
Honnan tudod, hogy nem
én terítettem meg? – vonta fel szemöldökét Niall.
-
Te? Ezt most komolyan
kérdezted? – nevettem el magam. – Köszi, még egyszer. – néztem újra Liamre,
mire az említett mosolyogva bólintott.
-
Kész a kaja?
-
Igen, szóval
asztalhoz. – mondtam, talán kicsit túl határozottan.
-
Jól van, anyu.
Megyünk. – nevetett fel Zayn.
***
Sosem hittem volna, hogy ismét úgy érzem
magam, ahogy most. Már egy jó ideje a napok és a hetek csak kullogtak, csiga
lassúak voltak, soha nem akart vége lenni egy napnak, pedig már amikor
felkeltem azt kívántam, hogy este legyen. Most viszont teljesen más. A napok
csak úgy suhantak mellettünk, akár egy évvel ezelőtt, amikor felhőtlenül
szerelmesen töltöttük az időt. A hétnek sajnos vége, holnap utaznom kell
Párizsba, de szerencsére két napnál többet nem kell maradnom. Tom szerint a
három nap lenne egészséges, hisz akkor tudnék pihenni a hazaút előtt, de nem
akartam, így a fotózás után rögtön a bőröndömet fogom magam után húzni, s a
repülőre felszállva London felé veszem az irányt. Imádom Párizst, de most, hogy
várnak rám itthon, már nem megyek olyan szívesen.
Az órám eszeveszettül kezdett csörögni, a
fejem is belesajdult hangjába. Amint feleszméltem, hogy Zayn mellettem békésen
alszik, azonnal lenyomtam, majd halkan a fürdőszobába somfordáltam. Fogat mostam,
gondosan kifésültem a hajam, feldobtam egy natúr sminket, ami
szempillaspirálból és egy kis ajakbalzsamból állt. Próbáltam mindent, minél
halkabban csinálni, hogy hagyjam Zayn-t pihenni, de amikor a bőröndömbe szedtem
össze pár cuccot, halk nyöszörgést hallottam. Megfordultam, s épp akkor dörzsölte
a szemét. Ha nem tárult volna elém meztelen felsőteste azt hittem volna, hogy
egy kisgyerek alszik a szobámban. Odasétáltam mellé, s egy „jó reggelt” csókot
nyomtam ajkaira, ekkor ölébe rántott. Halkan felkuncogtam. Hátamra döntött, ő
pedig felettem térdelt. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Ha akartam sem
tudtam volna szabadulni szorításából, teljesen a rabságába estem. Ajkaimnak
esett, vadul tépte azokat, keze pedig felfedező útra indult. Ajkai áttértek
nyakamra, ekkor hátam kisebb ívbe feszült, egy kéjes sóhaj hagyta el számat.
-
Le fogom késni a
gépem. – nyögtem fel.
-
Igaz, bocsi. – mászott
le rólam, majd a fürdőbe sietett.
Pár másodperc múlva a víz csobogását
hallottam, én pedig visszatértem a bőröndömhöz. Nem sok mindent raktam el, hisz
csak két napra megyek, de a legfontosabbakat már bepakoltam. Közben Zayn is
kész lett, így indulásra készen voltunk. A szobából halkan léptünk ki, nehogy
felkeltsük a még mélyen alvó fiúkat. A házból sikeresen kiértünk, mindenféle
komplikáció nélkül, majd a kocsiba ülve elhajtottunk a repülőtérig, ahol már
Tom tártkezekkel várt rám.
-
Hello szerelmesek,
gyors búcsúzkodás és megyünk Brooke, úgyhogy siess! – nézett rám mosolyogva, de
tekintete mégis szigorúságot tükrözött, majd magunkra hagyott minket.
Zayn abban a pillanatban szorosan magához
húzott, szívesen bújtam ölelésébe. Beleszippantottam illatába, és úgy éreztem,
hogy nem akarom elengedni. Hajamat kezdte simogatni.
-
Menned kell. –
sóhajtott fel, de még mindig nem engedett el.
-
Tudom.
-
Hívj fel, amint
megérkeztetek, oké? – döntötte homlokát enyémnek.
-
Az lesz az első
dolgom. – mosolyodtam el.
Viszonozta a gesztust. Éreztem leheletét
az arcomon, majd ajkait az enyémeken. Karjaimat nyaka köré fontam, míg ő ismét
a derekamat fogta. Hangos torokköszörülés szakította félbe csókunkat. Mérgesen
néztem Tomra, de ő csak fejével bólintott, hogy mennünk kell. Egy utolsó puszit
kaptam a számra, majd integetve a gép felé vettük az irányt…