Zayn szemszög
A premier éjszakája:
Lélegzetállítóan nézett ki most is, ahogy mindig. Amikor levonult a lépcsőn
a mentolos rágó majdnem a torkomon akadt. Vékony testére simult krémszínű ruha
tökéletesen állt neki. Bár ha meg akarnám kérdezni magamtól, hogy mi nem áll
jól neki, akkor valószínűleg nem tudnám a választ. Tekintetem még jó sokszor
végigfuttattam rajta, amitől arca enyhe pírba színeződött, majd amikor
elfordult halványan elmosolyodtam. Élveztem, hogy még mindig ilyen hatással
vagyok rá.
***
Pezsgővel a kezében nevetgélt, bájologott a fejesekkel, ez volt a dolga
általában ilyen eseményeken, már hozzászokott, hogy ezt kell csinálnia, de
láttam az arcán, hogy az a mosoly nem igazi és legszívesebben elmenekült volna.
Az egyik idősebb férfi végigsimított a karján, az arca megrándult, de mintha
semmi nem történt volna, vonásait rögtön rendezte. Izmaim megfeszültek,
hatalmas önuralom kellett ahhoz, hogy ne csapódjak rögtön mellé és ne karoljam
át jelezve, hogy Ő csak az enyém, mindenki másnak tabu, még csak ránézni is. A
csapat férfi elvonult mellőle, mire Ő a kezében tartott egész pohár pezsgő
tartalmát legurította a torkán.
***
Egész este Őt figyeltem, s láttam, hogy nem csak tudatát maga felett, de az
egyensúlyát is kezdi elveszíteni. Egy újabb pezsgős pohárral a kezében sétált
el előttem, amikor elkaptam a karját és magam felé fordítottam.
-
Szia! – köszönt mámoros tekintettel, közben levakarhatatlan mosoly
díszelgett az arcán.
-
Nyuszi, szerintem a pezsgőből épp elég volt most már. – néztem rá komolyan,
bár bennem is meg volt már a kellő alkohol tartalom, de jobban bírtam, hisz
biztos vagyok benne, hogy többször ittam már többet, mint Ő.
-
Ne mond meg, hogy mit tegyek. – húzta össze szemöldökét durcásan, s ki
akarta kapni kezét szorításomból, de nem engedtem. – Engedj el! – sziszegte
arcomba.
-
Először rakd le a poharat, utána oda mész, ahová akarsz. – lazítottam el
izmaimat, ekkor szép óvatosan letette a poharat, tekintetét le sem vette rólam.
-
Most már tényleg hagyjál. – mosolyodott el negédesen, s elengedtem kezét.
Amint kiszabadult karjaim közül, csípőjét rázva tipegett előttem, ahogy
meglátott egy pincért, pörögve emelte le a tálcáról a tele poharat, ekkor
megforgattam a szemeimet és dühösen úgy döntöttem, hogy leszarom. Azt csinál,
amit akar, nagy lány már, ha holnap szarul lesz, vagy balhéba keveredik az Ő
baja lesz.
Egy jó óra múlva beléptünk a zártkörű clubba – ugyanis az after partyra is
hivatalosak voltunk – minden elhomályosult körülöttem. Csak a vadul világító
neonfényeket éreztem, a zene dübörgését, s az alkohol töménytelen mennyiségét.
Jelen:
-
Tom, akármi is az, nem
igaz és nem is érdekel, hogy mit hord össze a sok szennylap. – fordította el
rögtön a fejét, nyűgös volt.
-
Mit mondtam neked az
ivásról Brooke Carter Horan? – emelte fel Tom a hangját tekintélyesen, mire
végre Ő is odakapta a tekintetét.
-
Ugyan, alig ittam. Max
két pohár pezsgő volt. – értetlenkedett.
-
Vagy két üveg. – köszörültem
meg a torkom.
-
Esélytelen. – nézett
rám mérgesen, tekintete villámokat szórt.
-
Nézz már rá a képre,
ahol egymáson támaszkodunk, tisztán látszik, hogy alig tudtunk magunkról.
Szerinted tényleg úgy nézel ki, mint aki két pezsgőt ivott? – húztam szám gúnyos
mosolyra, aggodalmasan járatta tekintetét köztem és a kép között, majd
felsóhajtott, s idegesen hajába túrva a kanapéra vetette magát.
-
Bocs Tom, tényleg.
Több ilyen nem lesz. – nézett fátyolos tekintettel rá, komolyan megsajnáltam.
-
Rengeteg pénzbe került,
hogy eltussoljam. Tudod, hogy ennyivel nem úszod meg. – enyhült el az ő hangja
is. – Ja, és a jó hír. Megtalálták azt, aki betört hozzád, csak nincs a városban.
Elmenekült, de a rendőrség már rajta van az ügyön. Az irodai fiókjában
megtalálták a képeidet és a kollégái rögtön beköpték pár ezer fontért. –
nevetett fel öblös hangján, Brooke mellkasa pedig úgy emelkedett, mintha mázsás
sújt emeltek le volna a lelkéről.
-
Köszönöm. – suttogta
hálásan.
-
Semmiség. –
mosolygott. – Plusz, jövő héten utazunk Párizsba. – kacsintott rá, s kilépett a
lakásból, majd elhajtott.
A házban teljes csend lakozott. Louis és
Harry még fent józanodtak, Liam Mayával beszélt telefonon, hogy tájékoztassa,
tegnap semmi baj nem történt, míg Eleanor a konyhában ügyködött. A nappaliban álltam,
s Brooke-on legeltettem tekintetem, aki továbbra is tenyerébe temette arcát,
majd mélyeket sóhajtott. Jobbnak láttam, nem zavarni, nem felzaklatni még
jobban a jelenlétemmel, ezért úgy döntöttem, hogy felkeltem Lou-t és Harryt, s
eközben hihetetlen ötletem támadt.
Brooke szemszög:
Minden jel arra utal, hogy a második
pezsgő után már kiütöttem magam, mert azon a kettőn kívül semmi másra nem
emlékszem. Arra sem, hogy többet ittam volna, az after partyra sem, semmire sem
és ez kiakasztott. Az viszont még jobban, hogy Tomnak fizetnie kellett miattam,
állítása szerint nem is kis összeget. Egy problémának éreztem magam, egy óriási
problémának pedig ez az első ilyen dolog, amibe „belekeveredtem”, már ha ezt
lehet így nevezni. Szerencsére mindenki megértette, hogy senki társaságára nem vágyom,
magamra hagytak a gondolataimmal, amik egyre jobban kezdtek felzaklatni.
***
Szemeim résnyire nyitottam, annyira
csendes és nyugodt volt minden. Mély levegőt vettem és a hátamra fordultam.
Amint ezt megtettem a plafont kezdtem bámulni, próbáltam felébredni, de
végtagjaim kissé lezsibbadtak, nem igazán ment a mozgás. Kezemmel belemarkoltam
a puha takaróba, ekkor észrevettem, hogy nem a nappaliban vagyok, hanem a saját
szobámba. A sötétítő függöny el volt húzva, a szobában félhomály uralkodott.
Szétnéztem, hogy tényleg megbizonyosodjak arról, hogy hol is vagyok, amikor
tekintetem az ágyam másik felére tévedt, ahol egy alvó angyallal találtam magam
szemben. Zayn békésen szuszogott mellettem, egyik keze a párna alatt volt,
ezzel támasztva fejét. Ajkai egy kicsit elnyíltak, nekem pedig ennyi is épp
elég volt ahhoz, hogy késztetést érezzek megcsókolására. Elkaptam róla
tekintetem, nehogy engedjek a kísértésnek, de valahogy vonzott. Mégis ránéztem,
szinte bámultam, amikor megszólalt.
-
Ennyire érdekes vagyok
alvás közben? – nyitotta ki szemeit rögtön, én pedig összerándultam ijedtemben.
-
Hogy kerültem, azaz
kerültünk ide? – kérdeztem rá az első dologra, ami eszembe jutott.
-
Elaludtál, de mivel az
a kanapé nem kényelmes, pedig kurva drága volt – jegyezte meg mellékesen. –
felhoztalak, majd megkértél, hogy maradjak veled és hát, tudok én neked nemet
mondani? – húzta ajkait féloldalas mosolyra, amit viszonoztam.
-
Hát… köszönöm. –
nyújtózkodtam nagyokat közben.
-
Jól aludtál?
-
Igen. Már nagyon rám
fért. – dőltem vissza a párnáim közé. – Mennyi az idő?
-
Este hat lesz pár perc
múlva. – válaszolt, miután megnézte kezén lévő óráját. – Miért?
-
Mert unatkozok. –
rántottam meg a vállam.
-
Ez esetben tudnék
ajánlani egy programot. – vigyorodott el kajánul, mire nevetve a vállába
boxoltam. Örültem neki, hogy fel tudtam mellette oldódni.
A csend ismét közöttünk honolt, de nem
volt kínos, inkább kellemes. Mindketten feküdtünk, arcunk közel volt, meleg leheletét
szinte éreztem. Nem tudom hány perce feküdhettünk síri csendben, amikor keze
elindult és meg sem állt az enyémig. Ujjait óvatosan az enyéim közé fűzte.
Először aggódva nézett rám, majd amikor látta, hogy nem ütközik ellenállásba,
bátran megszorította egy picit. Jól eső érzés járta át az egész testem, amikor
lepillantottam összekulcsolt kezünkre.
-
Ha megkérdezném, hogy
eltöltenél-e velem egy estét, hogy bebizonyítsam még mindig szeretlek, mit
válaszolnál? – suttogta csillogó tekintette.
-
Biztos jó ötlet lenne
ez? – húzódtam egy kicsit közelebb hozzá, amit Ő is megtett, így összeért az
orrunk.
-
Kérlek. – simította másik
kezét az arcomra, majd a hajammal kezdett babrálni, amíg a válaszomra várt. Azt
hittem, hogy hezitálni fogok, hogy az eszem megint akaratoskodni fog, de nem
így történt. A szavak csak úgy kicsúsztak ajkaimon.
-
Egyszer élünk. –
mosolyodtam el és a csókra vártam, de nem érkezett meg. Ehelyett egy forró
puszit kaptam a homlokomra, majd mellkasára vont, s szorosan magához ölelt. Ez
talán jobban hiányzott bármi másnál.