Másnap már elkészülve és Eleanorra várva
ücsörögtem a kanapén, amikor dudálást hallottam. Kilestem az ablakon és
megláttam Elt a kocsijában. Táskámat felkaptam az asztalról, s az ajtót bezárva
magam mögött hagytam a fiúkat.
-
Szia. – köszöntött
mosolyogva, majd szorosan megölelt és beindította a kocsit.
-
Neked mennyi kedved
van ehhez az egészhez? – kérdeztem fintorogva.
-
Őszintén szólva nem
sok, de Lou előtt úgy csinálok, mintha tényleg izgatna a dolog. – magyarázta
mosolyogva.
-
Programmal igazából nincs semmi bajom, csak ez
az egész kiöltözős-sminkelős macera. – forgattam meg a szemeimet, mire ő
hevesen bólogatott.
***
A sokadik bolt után már hullafáradtak
voltunk és reménytelennek éreztük a dolgot. Sem Eleanor, sem én nem találtam
semmi olyat, amit felvennénk. Egyszerűt akarok, de nagyszerűt. A bokám lassan
felmondta a szolgálatot, ki akart törni a helyéről. Gondolhattam volna, hogy
eltart egy ideig, nem kellett volna a magas sarkú mellett döntenem, mielőtt
elindultam. Legtöbbször azt hordok mióta az egyik fotós beszólt, hogy husik a
lábaim és a magas sarkú segítene rajta, azóta kínzom magam egy héten minimum
kétszer.
Egy kiadós séta után, megláttunk egy
boltot, ahol a kirakatban mesés ruhák voltak. Boldogan egymásra néztünk és
gyors léptekkel a bolt felé közeledtünk. Ahogy beléptünk az eladó kedves
mosolyával találtuk magunkat szemben, az üzlet dekorációja pedig nagyon meleg
hatást adott az egész helynek. Az eladó megkérdezte, hogy segíthet-e, de azt
válaszoltuk, hogy csak szétnézünk egyelőre. Hiába tűnt aranyosnak, nem
szeretem, ha a sarkamban lihegnek vásárlás közben és mindent rám akarnak
tukmálni.
A sorok között járkálva próbáltam valami
olyat találni, amilyet elképzeltem, ekkor a kezeim közé akadt egy nagyon puha
anyagú, krémszínű ruha. Semmi extra nem volt rajta, se egy kis kő, se egy
minta, semmi. És pont ez volt az, amit kerestem. Megkönnyebbült sóhaj szökött
ki a számon, s egy mosoly kúszott az arcomra. Ruhavásárlás letudva, ehhez való
cipőm van, otthon. Eleanor-t kerestem, aki a másik sorból közeledett felém,
hatalmas vigyorral az arcán, kezében egy ruhával. Egy gyönyörű fehér ruhát
tartott, aminek a fazonja így ránézésből testhez simuló lehet, akárcsak az
enyém. A pénztárhoz indultunk, hogy kifizessük a nem éppen olcsó ruháinkat, de
annál szebbek voltak.
***
-
Brooke, van egy órád
elkészülni! – lépett be a szobámba Harry, majd rám kacsintott, s kiment.
-
Hogy nem tudtok
hamarabb szólni. – csaptam le a laptopom tetejét morogva, amikor eljutott a
tudatomig, hogy mit mondott.
Ezzel együtt a telefonom is csipogni kezdett,
jelezte, hogy SMS-t kaptam.
„10 perc és ott vagyok, hogy együtt készülődjünk, addig tusolj le! xx” - jött az üzenet Eltől.
Azonnal a fürdőszobába trappoltam és
megnyitottam a csapot, majd ruháimat lekapkodva magamról a tus alá álltam. A
testemen végigcsorduló meleg cseppek valamennyire ellazítottak, ugyanis
izgultam. Nem tudom miért, egy pár ilyen eseményen már részt vettem a munkám
miatt, de valahogy érdekes előérzetem támadt, amit nem tudom megmagyarázni.
Hajamat is megmostam, majd elzártam a csapot és a törölközőt magam köré tekerve
először elővigyázatosságból csak kilestem az ajtón, de csak Eleanor-t láttam
szorgoskodni, ahogy a hajsütővastól a szempillaspirálig mindent elterített az
ágyamon.
Ő már teljes „harci díszben” volt, a haján
kívül, mindennel kész volt, de azt mondta, hogy azzal nem fog semmit csinálni,
csak talált egy nagyon szép fehér, kővel kirakott csatot és azzal dobja majd
fel.
-
Remélem nem baj, hogy
a sminkemet már megcsináltam. Azt jobban szeretem egyedül. – mosolygott rám,
majd az ágyra mutatott, hogy üljek le.
Teljesen rábíztam magam, bíztam benne és a
stílusában, plusz ismert és tudta, hogy mi áll jól és mi nem. A hajam
szárítgatta egy ideig, majd kifésülte és elkezdte besütni. Egy jó félóra múlva
már a sminkem is majdnem kész volt, csak a szájfény volt hátra. Amint azzal is
kész volt, leszaladt inni, mert végig csacsogtuk az időt és az én szám is
teljesen kiszáradt.
A törölközőt leraktam és magamra kaptam az
ágyra kikészített csipkecsodát, majd a ruhával bíbelődtem. Igyekeztem sem a
hajam, sem a sminkem tönkre tenni, eközben a ruhát sem szétszakítani. Ennél
óvatosabban talán még ruhát sosem vettem fel, a cipzárral mégis meggyűlt a
bajom. Káromkodva próbálkoztam, amikor az ajtó nyitódott.
-
Eleanor, kérlek segíts
már felhúzni ezt a szart. – nyöszörögtem, háttal állva neki.
Amikor a kezek a vállamhoz értek, rögtön
éreztem, hogy nem Eleanor áll mögöttem. Hosszú ujjaival végigsimított a
vállamtól egészen a csuklómig. Összerezzentem minden egyes érintésétől, a hideg
is kirázott, sajnos jó értelemben. Ujjait a cipzárhoz vezette, s finoman
felhúzta azt. Mintha ez sem lett volna elég, karjait ezután derekamra fonta,
majd belecsókolt fedetlen nyakamba. Egy akartnál hangosabb sóhaj hagyta el a
számat, fejem pedig hátrabicsaklott. Remegés futott végig a gerincemen a
végtagjaim pedig teljesen lezsibbadtak.
-
Gyönyörű vagy. –
suttogta továbbra is nyakamba.
Nagyot nyeltem, ekkor ellépett tőlem,
illatát viszont még mindig éreztem. Elhagyta a szobát, én pedig úgy éreztem,
hogy kicsúszik a talaj a lábam alól. Le kellett ülnöm pár pillanatra.
Szánalmasnak és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Egy pillantásától elájulok, hát,
még ha hozzám ér. Nem tudok semlegesen nézni rá és ő ezt nagyon jól tudja, ki
is használja. Megsemmisülten bámultam
magam elé, amikor Liam benyitott. A szobám röpke tíz perc alatt átjáró házzá
vált, nem telt el úgy, egy pillanat sem, hogy valaki be ne jött volna.
-
Megjött a limuzin,
gyere. –kérlelt halkan.
Felvettem a szintén krémszínű cipőmet,
majd levonulva a lépcsőn Eleanorral karöltve a limuzinhoz tipegtünk, majd
beszálltunk, s próbáltunk felkészülni arra, hogy lehet, hogy holnapra
megvakulunk a rengeteg vakutól.
***
Másnap reggel fejfájással ébredtem, pedig
két pohár pezsgőnél többet egy korttyal sem ittam. Fejemet fogva vonszoltam le
magam a konyhába ahol bekaptam egy fájdalomcsillapítót. A nappaliban Eleanor
ült teljesen kómás fejjel, így valamilyen szinten megnyugodtam, hogy nem csak
én vagyok ilyen szar állapotban. Lehuppantam mellé és én is a TV-t kezdtem
bámulni.
-
Mi volt tegnap abban a
pezsgőben? – nyöszörgött.
-
Fogalmam sincs, de én
kész vagyok. – hajtottam hátra a fejem.
-
Amikor elindultunk
elég elvarázsolt voltál. – nézett rám jelentőség teljesen.
-
Ennyire látszott? –
sóhajtottam lemondóan, ő pedig aprót bólintott.
-
Mi történt? – éreztem,
hogy nem fog vele békén hagyni, amíg el nem mesélem.
-
Zayn történt. – húztam
el a szám elfintorodva.
Lépteket hallottunk, ahogy a lépcsőről
trappol le, majd az ismerős rekedtes hangot
.
-
Mi van velem? –
kíváncsiskodott álomittas hangon, majd lehuppant mellém, az alkohol szag áradt
belőle.
-
Büdös vagy. – állt fel
El, és a legtávolabbi fotelbe ült vissza, míg Zayn magát szagolgatta.
-
Nem is… - nézett rá
értetlenül.
-
De-de. – helyeseltem,
s egy picit arrébb húzódtam.
-
Mondjuk, attól a
mennyiségű alkoholtól, amit az after partyn ittatok nem is csodálom. Sőt,
jobban nézel ki, mint én pedig én alig ittam. – rázta a fejét Eleanor egy grimasszal
az arcán.
-
Néha sajnálom Liam-et,
hogy nem nagyon ihat, de azért örülök neki, hogy ő legalább észnél van az ilyen
helyzeteknél. – mondtam, ekkor az említett is megjelent egy üveg narancslével a
kezében, teljesen fitt állapotban.
Zayn már pont magyarázkodni akart, amikor
valaki teljes erőből ráfeküdt a csengőre. Jelenlegi állapotomnak ez most nem
nagyon segített, olyan érzés volt, mintha valaki a fülembe nyomta volna azt a
csengőt, a fejem még jobban megfájdult tőle, szinte belenyilallt a fájdalom.
Felszisszentem, de mivel láttam, hogy senki nem hajlandó felállni, így nekem
kellett. Az ajtóhoz csoszogtam, majd amikor kinyitottam. Tom mérges arcával
találtam szemben magam, szinte félrelökött, s az asztalra ledobva az újságot, a
címlapra mutatott…