2012. július 22., vasárnap

2. Kötet - 16. Fejezet





-          Mi lenne, ha elmennénk nyaralni? – suttogta Zayn a fülembe.
-          Hát… egyelőre nincs semmi dolgom, szóval… - néztem rá, s egy csókot leheltem ajkaira.
-          Jöhetnének a srácok is, meg El és Maya is. – tette hozzá.
-          Egy zseni vagy. – másztam ölébe, kezem mellkasára helyeztem és mélyen szemébe néztem.

Síri csend volt, együnk sem szólt semmit, de nem is volt szükségünk rá. Szavak nélkül is megértettük egymást, a csend pedig kellemes volt, meg sem közelítette a kínos csöndre jellemző dolgokat. Jól esett így lenni. Nagyon. Ajkaim övére helyeztem, s abban a pillanatban elnyíltak. Zayn keze arcomról automatikusan a fenekemre csúszott, míg az én ujjaim dús haját szántották. Borostás arca jólesően csiklandozta a nyakam, amikor áttért annak csókolgatására. Felsóhajtottam, majd visszahúztam, hogy arcunk ismét egy vonalba legyen. Abban a pillanatban újra lecsapott ajkaimra, már kevésbé türelmesen. Nyelve rögtön bebocsátásért könyörgött, amit nemsoká meg is kapott. Csókunk elmélyítése közben megfogtam póló alját, s elkezdtem felfele húzni kibújtatva belőle. Egy másodpercre váltunk el, amíg a póló teljesen lekerült róla, ezután tovább kényeztettük egymást, amikor az ajtó hirtelen kicsapódott. Ijedten rebbentünk szét és húztuk magunkra a takarót, majd Zayn dühösen méregette az ajtóban állót.

-          Bocsi, tényleg de fontos dolgot akartam mondani. – lihegett Lou kipirultan, mint aki futott. – Megzavartam valamit? – húzódott szája egy kaján vigyorra.
-          Mi a francot csinálsz Louis? – jött mellé Niall, majd amikor ránk nézett, szemei elkerekedtek, én pedig legszívesebben el tudtam volna süllyedni.
-          Ezt én nem akarom látni. A saját húgom, basszus.
-          Miért, azt hitted, hogy nem szokták csinálni? – nézett rá Lou felhúzott szemöldökkel.
-          Akkor sem. El sem akarom képzelni. – fordult el, majd arrébb ment, a mellette álló pedig hangosan felröhögött.
-          Mit akarsz Louis? – morgott Zayn, majd kiszállt mellőlem, s felvette pólóját. Erről ennyit.
-          Elmehetnénk nyaralni. Valami jó meleg helyre. – vigyorgott büszkén, felsóhajtottam.
-          Erről beszéltünk tíz perccel ezelőtt. – temettem fejem a tenyerembe.
-          Ja, akkor a többit holnap megbeszéljük. Jó éjt. – hadarta, majd maga után becsukva az ajtót, elhagyta a szobát.

Nagyot sóhajtottam, majd arcom a párnámba temettem, s próbáltam elaludni miután a lehetséges programot elszúrták. Az ágy besüppedt mellettem, majd forró ajkakat éreztem a homlokomon ezután két erős kart, ahogy magukhoz ölelnek.
-          Elillant a varázs ugye? – hallottam meg rekedt hangját.
-          Uhum. – hümmögtem, s fejemet mellkasára helyeztem.
-          Jó éjt, Nyuszi. – puszilt bele hajamba.
-          Neked is. – suttogtam alig hallhatóan, abban a pillanatban elaludtam.

***

A konyhában sürögtem-forogtam, ugyanis hamar kivetett az ágy, így eldöntöttem, hogy csinálok a srácoknak reggelit, mielőtt felkelnek. A rántotta és a pirítós mellett döntöttem, azok pedig kevés idő alatt megvoltak. Próbáltam a legkisebb zaj nélkül megteríteni, majd láttam, hogy a srácok egymás után baktattak le az emeletről. Aranyos látvány volt, ahogy kócos hajjal, szemüket vakargatva tántorognak.  Zayn résnyire nyitott szemmel, kómásan odacsoszogott hozzám, s egy „jó reggelt” csókkal köszöntve engem visszasétált az asztalhoz és leült a többiek mellé. Mindenkinek tettem a tányérjára rántottát, mellé fejenként két pirítóst. Igaz, hogy magamnak nem tettem, de én is leültem közéjük.

-          Istennő vagy Hugi. – nyámmogott Niall a pirítósán, mosolyogva.
-          Te nem eszel? – kérdezte felvont szemöldökkel Lou, mire én megráztam a fejem.
-          Nem vagyok éhes.
-          Gondolom… az este megettétek egymást. – nevetett fel hangosan, ami miatt két szúrós pillantást meg egy nyelvnyújtást.
-          Egyébként tegnap este azon gondolkoztunk, hogy elmehetnénk nyaralni. – tereltem gyorsan témát.
-          Jó ötlet. Merre mennénk? – csillant fel rögtön Liam szeme.
-          Ötlet? – néztem körbe, s ismét megláttam, hogy Harry nincs teljesen itt, valamin nagyon törte a fejét, hagytam is inkább.
-          Szerintem Spanyolország jó lenne. – ajánlotta fel Niall. – Én pár hónapja voltam és életre szóló élmény volt.
-          Spanyolország jól hangzik. – bólogattam mosolyogva.

Reggeli után mindenki felöltözött, mert a fiúknak lesz egy fotózása, később pedig egy interjújuk. A srácok felajánlották, hogy menjek velük és boldogan tettem eleget nekik, hisz nem akartam egyedül itthon unatkozni. Legalább megfigyelem a körülöttük forgó munkát is és megnézhetem, hogy mennyire különbözik az enyémtől. Szerintem említenem sem kell, hogy nagyon is különbözik. Irigyeltem őket egy kicsit. Míg én néha halálra izgulom magam a fotózások miatt, ők csak beállnak a kamerák elé, hülyéskednek, mosolyognak, és máris elájul tőlük mindenki. Bár nekem ez a munkám, a színpadra már ők sem nyugodt szívvel állnak ki, szóval csak ilyen téren lennék a helyükben, de egyébként nem. Őrület, hogy milyen kevés idő alatt, de milyen kemény munkával taposták ki maguknak az utat a siker felé.

Az interjú is jó hangulatban telt el, a srácok viccelődtek az interjút készítő riporternő pedig odáig meg vissza volt értük, hiába kérdezték minden interjún ugyanazokat a kérdéseket tőlük, készségesen válaszolgattak rájuk, akármennyire is zavaró lehetett. A sablonkérdések közé persze a barátnőkérdés is bele tartozott.
-          Szóval fiúk, ki szingli közületek? – somolygott a riporter, mire ketten felnyújtották a kezüket. Niall és Harry. – Oh, Zayn el is feledtem. Hogy vagytok Brooke-kal?
-          Nagyon jól vagyunk. Most is ott ül a kamerák mögött. – nézett a szemembe, s elmosolyodott, ezzel engem is arra késztetve.

Szerencsére diszkrétek voltak a következőkben, így Zayn-t nem kérdezték többet rólam, aminek nagyon örültem. A magánéletünk senkire nem tartozott, csak ránk.

***

Szerteszét volt a fejemben minden, hirtelen azt sem tudtam, hogy mit-hova raktam. Csak rohantam ide-oda, de értelme nem volt. Idegesen hajamba túrtam, majd ajkaimba haraptam és próbáltam rájönni, hogy hova raktam az egyik kedvenc bikinimet
-          Brooke, le fogjuk késni a gépet. – lépett be a szobámba Zayn.
-          Istenem, tudom. – dörrentem rá mérgesen. – Nem találom azt a kurva fürdőruhát.
-          Majd ott veszünk, ne idegeskedj. – lépett mögém, puszit nyomott a vállamra, ezzel nagyjából lenyugtatva.
-          Igazad van. – fújtam ki a bent tartott levegőt. – Indulhatunk. – fordultam vele szembe, puszit nyomtam arcára és az egyik bőröndömet én húztam, a másik nagyobb táskám pedig szegény Zayn cipelte utánam.

A repülőút a fiúk Eleanor és Maya társaságában gyorsan telt el. Rengeteg hallgattuk a hülyeségeiket, a pilóta lehet kicsit kikészült miközben hangos röhögéseket, sikítozásokat hallgatta. Zenét hallgattunk és maximumra tekerve a hangerőt ordítottuk a szöveget. Még jó, hogy egy tehetséges bandával vagyok összezárva, mert másképp lehet nem bírtam volna ki. Sokat repültem már a munkámnak köszönhetően, de még mindig csodálatosnak tartottam a repülőből látható kilátást, ahogy a felhők felett vagyunk… hihetetlen. Amikor a pilóta hangja felharsant, hogy csatoljuk be magunkat, mert leszállás következik, üdvrivalgásban törtünk ki. Mindegyikünk nagyon izgatott volt már, még Niall is, pedig Ő már megjárta ezt az országot. Ahogy leszálltunk a gépről, rögtön megcsapott Spanyolország melege, amit igazából már nem is lehet melegnek nevezni… elviselhetetlenül hőség volt, főleg, hogy Londonban nem volt pont a legjobb az idő, így mindenkin hosszú nadrág volt pulcsival. Rengeteg ember vett körül minket, a fiúkat és minket is megrohamoztak a sikoltozó lányok, a semmiből feltűnő nagydarab testőrök, minket lányokat bekísértek, ahová a rajongókat már nem engedték be, de a fiúk kint akartak még maradni, hogy kiosszanak egy pár közös képet és autógrammot. Persze ebből az lett, hogy legalább egy órán át álltak a tűző napon, s lesték a lányok minden kívánságát. A testőrök kimentek értük és betessékelték őket is, mert ha tovább is kint maradnak tuti, hogy napszúrást kapnak.

A hotel mesésen gyönyörű volt, kaptunk egy egész lakosztályt, amiben mindenkinek külön szobája volt, persze a pároknak közös. A mi szobánk bíborvörös volt, a bútorok pedig krémszínűek. Az első pillanatba beleszerettem, akárcsak a kilátásba, ami az ablakból, pontosan a tengerre nézett. Az egész csapat eldöntötte, hogy kimegyünk a strandra, ami veszélyes küldetés, mert lehet, hogy ismét letámadnak minket, de vállaltuk a kockázatot. A hotel szinte közvetlenül a parton volt így nem láttuk sok értelmét annak, hogy kocsival menjünk.

Végülis az egész strandolás jó ötlet volt. Sokan bámultak meg minket, beszélgettek hangosan vagy éppen halkan rólunk a jelenlétünkbe, de ezt tudtuk, hogy így lesz. A lényeg, hogy szerencsére olyan élményben nem volt részünk, mint ami a reptéren volt. A srácok rögtön a vízbe vetették magukat, a naptejet is elfelejtve. Úgy rohantuk utánuk és legalább a vállukat bekentük, mert nem akartuk a másnapi hisztit hallgatni. Egész nap a strandon múlattuk el az időt, párszor sikerült is megkóstolnom a víz sós ízét, amikor az az öt idióta úgy éreztem, hogy ideje a „Dobjuk a lányokat a vízbe” játéknak. Elpusztítottunk pár gömb fagylaltot is, majd ki nem hagyhattuk az őszibarackos katalán krémet sem, Niall mindenképpen meg akarta kóstolni, mert a múltkor elmaradt neki.

Este, amikor már a hotelben voltunk, épp a fürdőszobából léptem ki, amikor megláttam, hogy Zayn még mindig ébren van.
-          Miért nem alszol?
-          Ki fogunk szökni. – fogta meg a kezem és húzni kezdett.
-          Mi van? És így menjek? – mutattam végig meztelen testemen.
-          Nekem megfelel. – vigyorodott el.
-           Az utcán múlató dögös spanyol pasiknak is biztos. – húztam ördögi mosolyra számat.
-          Öltözz, de gyorsan! – adta ki az utasítást. – Ja, és fürdőruhát vegyél fel.
-          Éjszakai fürdőzés? – kerekedett el a szemem.
-          Még napközben találtam egy kis részét a strandnak, a sziklák között, ahová senki sem járt. – büszkélkedett. – Gondoltam befejezhetnénk a tegnap estit.
-          Nyomás. – kuncogtam izgatottan.

A tengerpart teljesen kihalt volt, egy lélek sem tudott volna minket megzavarni. Mezítláb sétáltunk, élveztük, ahogy még az éjszaka is meleg homok besüppedt a talpunk alatt. Az apró szemcsék a lábujjaim közé furakodtak, ezzel enyhén csiklandozva, de nem foglalkoztam vele, kibírtam. Egyik pillanatról a másikra kicsúszott a lábam alól a talaj és Zayn karjaiban találtam magam. Kacagva kapaszkodtam nyakába, miközben ő besétált a vízbe, velem az ölében. A sziklákig meg sem álltunk, majd rájöttem, hogy ez az a kis rész, amiről mesélt nekem. Ismét a lábaimon voltam, az iszapos homok puha hatására kicsit alacsonyabb lettem, mert legalább két-három centit süllyedtem benne. Zayn nekinyomott a hűvös kőnek, majd a tekintetem kereste. Amint megtalálta azt, én vesztem el abban az örvényben, amiben már oly sokszor, ha a szemébe néztem. Ajkai is rátaláltak az enyémekre, s szenvedélyes játékba kezdtek. A bikini felsőm pántja lazábbnak bizonyult, mint eddig, ebből is rájöttem, hogy Zayn akcióba indult. Éreztem, hogy a ruhadarab lekerült rólam, majd tekintetét és érintését is megéreztem, amik halk sóhajokat váltottak ki belőlem. Hajába túrva húztam vissza magamhoz egy újabb csókcsatára. Keze erősen fonódott derekamra, miközben teste hozzám simult. Kezem bebarangolta egész testét, majd körmeim szántották fel hátát, amikor az élvezet egyre közelebb sodort minket a gyönyörig. Egész éjszaka kínoztuk és szórakoztattuk egymást egyszerre, s éjjel fél kettő körül boldogan kéz a kézben sétáltunk visszafele…