Imádtam nézni, ahogy alszik. Mint mindig,
most is én keltem fel hamarabb. Ő képes lett volna akár délig aludni, de a
srácok zaja általában mindig felkeltette. Minden filmben az van, hogy a fiú
gyönyörködik a lány arcában, amíg az alszik. Nálunk ez fordítva megy a kis
álomszuszék miatt, de nem is bánom.
Kimásztam az ágyból, a fürdőbe siettem
ahol rendbe tettem magam, majd egy rövidnadrágot vettem fel egy sima fehér
trikóval. A hasam hangos korgással jelezte, hogy ideje lenne ennem valamit. A
nappaliba mentem, ahol a telefon volt. Rendeltem magamnak és a srácoknak
reggelit, remélhetőleg mire megjön, addigra felkelnek.
A megrendelt reggeli egy bő félóra múlva
megérkezett én pedig úgy éreztem, hogy lassan kilyukad a hasam, így sietősen
búcsúztam el a sráctól, aki felhozta, majd rávetettem magam a finomságokra. A recepción tegnap elmondták, hogy mindig
minden vendég kap napilapokat a rendelt reggeli mellé ajándékba, esetleg
szórakoztatásképpen, meg is lepődtem, hogy angol nyelven volt, nem tudtam, hogy
ennyire figyelnek ránk, hogy képesek voltak otthoni napilapot hozatni nekünk. A
pirítósomba haraptam, s jólesően nyeltem le, majd hatalmasat kortyoltam a
teámba, amikor rögtön az ötödik oldalon szembe találtam magam Harry képével.
„Úgy tűnik, az angol szívtipró nem bír magával és nem tanult a tavalyi
esetből, így Lucy Horobin után ismét egy újabb házas nő kötött ki az ágyába. A
32 éves Rosalie férje állítólag még aznap beadta a válópert, ahogy kiderült a
megcsalás. Harry Styles beceneve lassan a Házasságtörő lesz?”
Nem voltam képes tovább olvasni, abban a
pillanatban elment minden étvágyam és a gondolatok eszeveszettül kavarogtak a
fejemben. Nem tudtam, hogy kinek higgyek… Nem tudhattam, hogy mi az igazság,
hisz akár lehet egy pénzéhes nő hazudozása is a dolgok mögött, de tudtam Harry
hónapokkal ezelőtti afférjairól. Az emlegetett szamár álmosan ült le mellém és
eldörmögve egy köszönést nyugodtan eszegetni kezdett. Próbáltam szótlan
maradni, próbáltam nem felzaklatni a témával, mert lehet, hogy csak hazudozás
és csak a bajt okoznám vele, de az idióta nagy számnak végül mégsem tudtam
parancsolni.
-
Igaz ez? – toltam elé
a magazint, majd amikor meglátta kitágult szemekkel nézte, s olvasta a cikket.
– Harry igaz ez? – kérdeztem rá újból.
-
Bassza meg. –
szitkozódott hangosan, aztán majdnem felborítva az asztalt felállt és látszott,
hogy fortyogott a dühtől.
-
Szóval igaz. –
suttogtam. - Harry, mire jó ez neked? – emeltem rá tekintetem, miközben én is
felálltam.
-
Nem tudom. – morgott,
fejét fogva körbe-körbe járkált a szobában.
-
Akkor mégis miért
csináltad? Tönkretettél egy családot! Felfogod te ezt? – emeltem meg egy kicsit
a hangom, éreztem, hogy egyre jobban kijövök a sodromból.
-
Őszintén ki vagy te
nekem, hogy megmondd, hogy mit tegyek? – kiabált rám értetlenül felhúzott
szemöldökkel.
Komolyan megijedtem. Még sosem láttam
ilyennek, ennyire dühösnek. Az ütőere erősen kidomborodott, szinte láttam,
ahogy lüktet. Keze ökölbe szorult, miközben hangosan fújtatott. Tekintetével
ölni tudott volna. Hátráltam pár lépést, ekkor felkapta cipőjét és dühösen maga
után becsapva az ajtót, eltűnt. Utána akartam szaladni, hogy bocsánatot kérjek
tőle, de lesokkolt, ahogy láttam, a lábaim földbe gyökereztek, meg sem bírtam
emelni, ólomsúlyúnak éreztem őket.
-
Mi ez a kiabálás? –
jelent meg a konyhában Zayn. Hatalmas zajt csaphattunk, ha még Ő is felébredt
rá.
-
Menj Harry után. –
suttogtam. Több nem jött ki a számon, egy szót sem bírtam kinyögni. Teljesen
lezsibbadtam.
-
Minek? Miért? Mi
történt?
-
Csak menj! – mutattam
az ajtó felé, visszaszaladt a szobánkba felöltözni, majd amikor végre kész lett
elém sétált, s átölelt.
-
Akármi történt, minden
rendben lesz. – nyomott egy puszit homlokomra. Legszívesebben ordítottam volna,
hogy siessen, még mielőtt valami történik, de nem tudtam semmit mondani.
Amint Zayn elment lerogytam a kanapéra és
magam elé bámultam. Rettentő rossz gondolatok kavarogtak bennem. Mi lesz, ha
valami történik majd vele? Mi lesz, ha Ő csinál valamit, amit később megbánhat?
Mi lesz, ha valahol felismerik olyanok akik nem szívlelik és bántják majd? Rémképeket láttam, de rögtön elhessegettem
őket jó messzire. Bele gondolni sem merek… mintha elveszteném az egyik részem.
Harry a legjobb barátom ezt bátran kijelenthetem. Ha szükségem volt valamire,
vagy szomorú voltam rögtön mellettem volt. Legutóbb is képes volt éjszaka
megjelenni, csak azért mert tudta, hogy nem voltam jól. Én pedig mindent
elrontottam. Ha nem teszem neki szóvá, ha csendbe maradok, és nem jár el a
szám… Istenem, ha nem dühítem fel, akkor még mindig itt lenne és nem ment volna
el. Most pedig úgy beszélek, mintha eltűnt személynek nyilvánították volna,
pedig ez még csak nem is fog előfordulni, azért akkora hülyeségekre nem lenne
képes. Minden az én hibám.
-
Brooke történt valami?
– kérdezte Eleanor, ekkor keltek fel a többiek is pár perccel később, majd
lehuppantak a kanapéra.
-
Harry elment. –
motyogtam semlegesen arckifejezéssel.
-
Hogy mit csinált? –
kiáltott fel Louis, s rögtön felállt.
-
Összevesztünk.
Igazából nem is vesztünk össze csak… - nem bírtam tovább folytatni, hangom
elcsuklott, majd megéreztem azokat a fránya könnyeket ismét. Miért nem tud egy
rohadt hét eltelni dráma nélkül?
Tegnapig annyira jó volt, minden.
Lou felpattant és Ő is elment Harryt
keresni, míg Eleanor és Maya elkerekedett szemekkel néztek maguk elé. Liam
szokásos aggódását elővéve elkezdett kombinálni, hogy mi történhet vele és,
hogy még mi fog, ami egyáltalán nem segített egyikünknek sem, majd egy Mayától
kapott szúrós pillantásnak sikerült leállítania végre, így Ő is leült közénk, s
mást nem tudott csinálni csak várni.
-
Hát skacok, ennyit a
nyaralásról. – sóhajtott fel Niall.
-
Ne legyetek ilyen
pesszimisták már. Hazahozzák Harryt, jól helyrerázzuk az agyát és ott
folytatódik a buli ahol abba hagytuk. – csattant fel Maya, nekem pedig elég
volt a feszültségből.
Kisétáltam az erkélyre, most még a tenger
látványa és lágy hömpölygésének zúgása sem tudott megnyugtatni. Az asztalon egy
doboz cigit pillantottam meg, valószínűleg Zayn hagyhatta ott tegnap. Abban a
pillanatban, hogy megláttam utána kaptam, majd egy szálat kihúztam a dobozból,
s ajkaim közé helyezve meggyújtottam. Mélyen beleszívtam, szemeim pedig
behunytam. Az egész testem remegett, annyira ideges voltam és aggódtam,
hihetetlenül rossz érzésem volt.
-
Brooke tedd le a
cigit. – utasított Niall szigorú hangja.
-
Nem. – motyogtam.
-
A bátyád vagyok és én
azt mondtam, hogy tedd le azt a rohadt cigit. – kapta ki a kezemből. –
Szerinted nekünk nem rossz? Mi még csak azt sem tudjuk, hogy mi történt,
úgyhogy szépen fejezd be az önsajnálatot és szedd össze magad. Annyiszor
sikerült már. – ölelt magához, s hajamba suttogta az utolsó szavakat.
-
Igazad van. Sajnálom.
– fúrtam nyakába arcomat.
A hotelszoba ajtaja kinyílt, Lou és Zayn
lépett be rajta, Harry nélkül. Már körülbelül két órája kereshették, de nem
találták meg sehol. Jól el bújtál Styles,
na, várd meg amíg hazaérsz.
***
Az órák nagyon lassan akartak telni, mi
pedig tűkön ülve vártuk, hogy a csapat göndör hajú angyala végre megjelenjen,
de mind hiába. Niall, Lou és a lányok éjfél táján feladták és aludni tértek, de
én nem tudtam. Hiába mentem volna be a szobánkba, úgy sem sikerült volna
nyugovóra térnem, hát akkor már nem mindegy, ha itt vagyok?!
-
Menj te is aludni. –
kérleltem Zayn-t lágyan.
-
Ha te itt maradsz,
akkor én is. – felelte határozottan, s egy csókot lehelt ajkaimra.
-
Félek.
-
Tudom, de nyugi. Tud
magára vigyázni, csak idő kell neki, amíg lenyugszik. – mondta miközben kihúzta
a kanapét, hogy meg tudjunk ott ágyazni.
Miután végeztünk az ágyazással átöltöztünk
pizsamára, majd lefeküdtünk. Zayn pár perc múlva derekamat ölelve aludt el, míg
én egyfolytában az ajtót figyeltem, - amit direkt nem zártunk be – hogy mikor
nyitódik már ki. A szemeim le akartak ragadni, de nem voltam képes elaludni,
ahhoz túlságosan is bűnösnek éreztem magam Harry kirohanásában.
Óráknak tűnő percek után a kilincs zörögni
kezdett, a szemeim abban a pillanatban pattantak fel. Óvatosan lehámoztam
magamról Zayn kezeit, megnyugodva vettem észre, hogy Ő továbbra is úgy alszik,
mint a bunda. Az ajtó nyitódott, én pedig felálltam. Harry arcát láttam meg, de
nem olyan volt, mint szokott. Teljesen szét volt csúszva. Szemei duzzadtak
voltak és pirosak, alattuk pedig hatalmas sötét karikák éktelenkedtek, haja
talán olyan kócos volt, mint még soha, ami nagy szónak számít. Dülöngélve
csukta be maga után az ajtót.
-
Harry! – szakadt fel egy megkönnyebbült sóhaj torkomból,
mire felém kapta a fejét, felé kezdtem sétálni és szorosan magamhoz húztam.
-
Azt hiszem hányni
fogok. – jelentette ki homlokát az enyémnek döntve, amikor megéreztem az
alkohol töménytelen illatát, s rájöttem, hogy hullarészeg. Rettenetesen
haragudtam rá gyerekes viselkedése miatt, de haragomat most félre kellett
tennem.
-
Gyere. – karoltam
bele, s a legközelebbi mosdó felé haladtunk, ami a mi szobánkban volt.
Amint beértünk, Harry térdre rogyott, s
öklöndözni kezdett. Elfintorodva térdeltem le mellé, utáltam így látni.
Sajnáltam, mert közel fél órán keresztül hangtalanul szenvedett, én pedig csak
hátát simogatva próbáltam enyhíteni ezt. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, miután
ki tudta adni magából, ami eddig kínozta. Amikor ezt tette, el kellett
fordulnom, másként én is rákezdtem volna, ami még olaj lett volna a tűzre
-
Sajnálom Brooke. –
nyöszörgött alig hallhatóan, még mindig a WC felett görnyedve. Arcát tenyerébe
temette.
-
Semmi baj Harry. -
törölgettem meg száját, s verejtékező arcát az ott talált zsebkendőkkel.
-
Annyira szeretlek. –
suttogta elgyötört hangon, közben elbicsaklott a hangja. – Úgy érzem, hogy te
vagy az egyetlen, akire számíthatok.
-
Én is szeretlek Hazza.
- szemeimbe könny szökött, miközben kisimítottam az izzadtságtól odatapadt
göndör tincseit homlokából. – De ez nem igaz. Ott vannak a srácok is. Bármi baj
van, mi mindig melletted vagyunk. Ezt vésd az eszedbe. – mosolyodtam el
halványan, végigsimítottam hüvelykujjammal arcán.
-
Nem értem, hogy mi
történik velem. – ebben a pillanatban eltört benne valami. Valami olyasmi, amit
még sosem láttam, és nem is akarok többé. Senkinek sem kívánom, hogy a legjobb
barátját ilyen állapotba lássa.
Felnézett rám, ekkor már szemeit vékony
könnyfátyol fedte. Teste rázkódni kezdett, ajkai egyre jobban remegtek,
fokozatosan több és több könny csordult végig arcán, majd nyakamba borult,
kezeit erőtlenül körém fonta és csendesen zokogott a vállamon, én pedig
magamhoz húztam, s összepréselt ajkakkal próbáltam erősnek mutatkozni, hogy
támaszt nyújtsak neki, nem pedig elsírni magam…