2. Kötet - 16. Fejezet

-          Mi lenne, ha elmennénk nyaralni? – suttogta Zayn a fülembe.

-          Hát… egyelőre nincs semmi dolgom, szóval… - néztem rá, s egy csókot leheltem ajkaira.

-          Jöhetnének a srácok is, meg El és Maya is. – tette hozzá.

-          Egy zseni vagy. – másztam ölébe, kezem mellkasára helyeztem és mélyen szemébe néztem.

Síri csend volt, együnk sem szólt semmit, de nem is volt szükségünk rá. Szavak nélkül is megértettük egymást, a csend pedig kellemes volt, meg sem közelítette a kínos csöndre jellemző dolgokat. Jól esett így lenni. Nagyon. Ajkaim övére helyeztem, s abban a pillanatban elnyíltak. Zayn keze arcomról automatikusan a fenekemre csúszott, míg az én ujjaim dús haját szántották. Borostás arca jólesően csiklandozta a nyakam, amikor áttért annak csókolgatására. Felsóhajtottam, majd visszahúztam, hogy arcunk ismét egy vonalba legyen. Abban a pillanatban újra lecsapott ajkaimra, már kevésbé türelmesen. Nyelve rögtön bebocsátásért könyörgött, amit nemsoká meg is kapott. Csókunk elmélyítése közben megfogtam póló alját, s elkezdtem felfele húzni kibújtatva belőle. Egy másodpercre váltunk el, amíg a póló teljesen lekerült róla, ezután tovább kényeztettük egymást, amikor az ajtó hirtelen kicsapódott. Ijedten rebbentünk szét és húztuk magunkra a takarót, majd Zayn dühösen méregette az ajtóban állót.

-          Bocsi, tényleg de fontos dolgot akartam mondani. – lihegett Lou kipirultan, mint aki futott. – Megzavartam valamit? – húzódott szája egy kaján vigyorra.

-          Mi a francot csinálsz Louis? – jött mellé Niall, majd amikor ránk nézett, szemei elkerekedtek, én pedig legszívesebben el tudtam volna süllyedni.

-          Ezt én nem akarom látni. A saját húgom, basszus.

-          Miért, azt hitted, hogy nem szokták csinálni? – nézett rá Lou felhúzott szemöldökkel.

-          Akkor sem. El sem akarom képzelni. – fordult el, majd arrébb ment, a mellette álló pedig hangosan felröhögött.

-          Mit akarsz Louis? – morgott Zayn, majd kiszállt mellőlem, s felvette pólóját. Erről ennyit.

-          Elmehetnénk nyaralni. Valami jó meleg helyre. – vigyorgott büszkén, felsóhajtottam.

-          Erről beszéltünk tíz perccel ezelőtt. – temettem fejem a tenyerembe.

-          Ja, akkor a többit holnap megbeszéljük. Jó éjt. – hadarta, majd maga után becsukva az ajtót, elhagyta a szobát.

Nagyot sóhajtottam, majd arcom a párnámba temettem, s próbáltam elaludni miután a lehetséges programot elszúrták. Az ágy besüppedt mellettem, majd forró ajkakat éreztem a homlokomon ezután két erős kart, ahogy magukhoz ölelnek.

-          Elillant a varázs ugye? – hallottam meg rekedt hangját.

-          Uhum. – hümmögtem, s fejemet mellkasára helyeztem.

-          Jó éjt, Nyuszi. – puszilt bele hajamba.

-          Neked is. – suttogtam alig hallhatóan, abban a pillanatban elaludtam.

***

A konyhában sürögtem-forogtam, ugyanis hamar kivetett az ágy, így eldöntöttem, hogy csinálok a srácoknak reggelit, mielőtt felkelnek. A rántotta és a pirítós mellett döntöttem, azok pedig kevés idő alatt megvoltak. Próbáltam a legkisebb zaj nélkül megteríteni, majd láttam, hogy a srácok egymás után baktattak le az emeletről. Aranyos látvány volt, ahogy kócos hajjal, szemüket vakargatva tántorognak.  Zayn résnyire nyitott szemmel, kómásan odacsoszogott hozzám, s egy „jó reggelt” csókkal köszöntve engem visszasétált az asztalhoz és leült a többiek mellé. Mindenkinek tettem a tányérjára rántottát, mellé fejenként két pirítóst. Igaz, hogy magamnak nem tettem, de én is leültem közéjük.

-          Istennő vagy Hugi. – nyámmogott Niall a pirítósán, mosolyogva.

-          Te nem eszel? – kérdezte felvont szemöldökkel Lou, mire én megráztam a fejem.

-          Nem vagyok éhes.

-          Gondolom… az este megettétek egymást. – nevetett fel hangosan, ami miatt két szúrós pillantást meg egy nyelvnyújtást.

-          Egyébként tegnap este azon gondolkoztunk, hogy elmehetnénk nyaralni. – tereltem gyorsan témát.

-          Jó ötlet. Merre mennénk? – csillant fel rögtön Liam szeme.

-          Ötlet? – néztem körbe, s ismét megláttam, hogy Harry nincs teljesen itt, valamin nagyon törte a fejét, hagytam is inkább.

-          Szerintem Spanyolország jó lenne. – ajánlotta fel Niall. – Én pár hónapja voltam és életre szóló élmény volt.

-          Spanyolország jól hangzik. – bólogattam mosolyogva.

Reggeli után mindenki felöltözött, mert a fiúknak lesz egy fotózása, később pedig egy interjújuk. A srácok felajánlották, hogy menjek velük és boldogan tettem eleget nekik, hisz nem akartam egyedül itthon unatkozni. Legalább megfigyelem a körülöttük forgó munkát is és megnézhetem, hogy mennyire különbözik az enyémtől. Szerintem említenem sem kell, hogy nagyon is különbözik. Irigyeltem őket egy kicsit. Míg én néha halálra izgulom magam a fotózások miatt, ők csak beállnak a kamerák elé, hülyéskednek, mosolyognak, és máris elájul tőlük mindenki. Bár nekem ez a munkám, a színpadra már ők sem nyugodt szívvel állnak ki, szóval csak ilyen téren lennék a helyükben, de egyébként nem. Őrület, hogy milyen kevés idő alatt, de milyen kemény munkával taposták ki maguknak az utat a siker felé.

Az interjú is jó hangulatban telt el, a srácok viccelődtek az interjút készítő riporternő pedig odáig meg vissza volt értük, hiába kérdezték minden interjún ugyanazokat a kérdéseket tőlük, készségesen válaszolgattak rájuk, akármennyire is zavaró lehetett. A sablonkérdések közé persze a barátnőkérdés is bele tartozott.

-          Szóval fiúk, ki szingli közületek? – somolygott a riporter, mire ketten felnyújtották a kezüket. Niall és Harry. – Oh, Zayn el is feledtem. Hogy vagytok Brooke-kal?

-          Nagyon jól vagyunk. Most is ott ül a kamerák mögött. – nézett a szemembe, s elmosolyodott, ezzel engem is arra késztetve.

Szerencsére diszkrétek voltak a következőkben, így Zayn-t nem kérdezték többet rólam, aminek nagyon örültem. A magánéletünk senkire nem tartozott, csak ránk.

***

Szerteszét volt a fejemben minden, hirtelen azt sem tudtam, hogy mit-hova raktam. Csak rohantam ide-oda, de értelme nem volt. Idegesen hajamba túrtam, majd ajkaimba haraptam és próbáltam rájönni, hogy hova raktam az egyik kedvenc bikinimet

-          Brooke, le fogjuk késni a gépet. – lépett be a szobámba Zayn.

-          Istenem, tudom. – dörrentem rá mérgesen. – Nem találom azt a kurva fürdőruhát.

-          Majd ott veszünk, ne idegeskedj. – lépett mögém, puszit nyomott a vállamra, ezzel nagyjából lenyugtatva.

-          Igazad van. – fújtam ki a bent tartott levegőt. – Indulhatunk. – fordultam vele szembe, puszit nyomtam arcára és az egyik bőröndömet én húztam, a másik nagyobb táskám pedig szegény Zayn cipelte utánam.

A repülőút a fiúk Eleanor és Maya társaságában gyorsan telt el. Rengeteg hallgattuk a hülyeségeiket, a pilóta lehet kicsit kikészült miközben hangos röhögéseket, sikítozásokat hallgatta. Zenét hallgattunk és maximumra tekerve a hangerőt ordítottuk a szöveget. Még jó, hogy egy tehetséges bandával vagyok összezárva, mert másképp lehet nem bírtam volna ki. Sokat repültem már a munkámnak köszönhetően, de még mindig csodálatosnak tartottam a repülőből látható kilátást, ahogy a felhők felett vagyunk… hihetetlen. Amikor a pilóta hangja felharsant, hogy csatoljuk be magunkat, mert leszállás következik, üdvrivalgásban törtünk ki. Mindegyikünk nagyon izgatott volt már, még Niall is, pedig Ő már megjárta ezt az országot. Ahogy leszálltunk a gépről, rögtön megcsapott Spanyolország melege, amit igazából már nem is lehet melegnek nevezni… elviselhetetlenül hőség volt, főleg, hogy Londonban nem volt pont a legjobb az idő, így mindenkin hosszú nadrág volt pulcsival. Rengeteg ember vett körül minket, a fiúkat és minket is megrohamoztak a sikoltozó lányok, a semmiből feltűnő nagydarab testőrök, minket lányokat bekísértek, ahová a rajongókat már nem engedték be, de a fiúk kint akartak még maradni, hogy kiosszanak egy pár közös képet és autógrammot. Persze ebből az lett, hogy legalább egy órán át álltak a tűző napon, s lesték a lányok minden kívánságát. A testőrök kimentek értük és betessékelték őket is, mert ha tovább is kint maradnak tuti, hogy napszúrást kapnak.

A hotel mesésen gyönyörű volt, kaptunk egy egész lakosztályt, amiben mindenkinek külön szobája volt, persze a pároknak közös. A mi szobánk bíborvörös volt, a bútorok pedig krémszínűek. Az első pillanatba beleszerettem, akárcsak a kilátásba, ami az ablakból, pontosan a tengerre nézett. Az egész csapat eldöntötte, hogy kimegyünk a strandra, ami veszélyes küldetés, mert lehet, hogy ismét letámadnak minket, de vállaltuk a kockázatot. A hotel szinte közvetlenül a parton volt így nem láttuk sok értelmét annak, hogy kocsival menjünk.

Végülis az egész strandolás jó ötlet volt. Sokan bámultak meg minket, beszélgettek hangosan vagy éppen halkan rólunk a jelenlétünkbe, de ezt tudtuk, hogy így lesz. A lényeg, hogy szerencsére olyan élményben nem volt részünk, mint ami a reptéren volt. A srácok rögtön a vízbe vetették magukat, a naptejet is elfelejtve. Úgy rohantuk utánuk és legalább a vállukat bekentük, mert nem akartuk a másnapi hisztit hallgatni. Egész nap a strandon múlattuk el az időt, párszor sikerült is megkóstolnom a víz sós ízét, amikor az az öt idióta úgy éreztem, hogy ideje a „Dobjuk a lányokat a vízbe” játéknak. Elpusztítottunk pár gömb fagylaltot is, majd ki nem hagyhattuk az őszibarackos katalán krémet sem, Niall mindenképpen meg akarta kóstolni, mert a múltkor elmaradt neki.

Este, amikor már a hotelben voltunk, épp a fürdőszobából léptem ki, amikor megláttam, hogy Zayn még mindig ébren van.

-          Miért nem alszol?

-          Ki fogunk szökni. – fogta meg a kezem és húzni kezdett.

-          Mi van? És így menjek? – mutattam végig meztelen testemen.

-          Nekem megfelel. – vigyorodott el.

-           Az utcán múlató dögös spanyol pasiknak is biztos. – húztam ördögi mosolyra számat.

-          Öltözz, de gyorsan! – adta ki az utasítást. – Ja, és fürdőruhát vegyél fel.

-          Éjszakai fürdőzés? – kerekedett el a szemem.

-          Még napközben találtam egy kis részét a strandnak, a sziklák között, ahová senki sem járt. – büszkélkedett. – Gondoltam befejezhetnénk a tegnap estit.

-          Nyomás. – kuncogtam izgatottan.

A tengerpart teljesen kihalt volt, egy lélek sem tudott volna minket megzavarni. Mezítláb sétáltunk, élveztük, ahogy még az éjszaka is meleg homok besüppedt a talpunk alatt. Az apró szemcsék a lábujjaim közé furakodtak, ezzel enyhén csiklandozva, de nem foglalkoztam vele, kibírtam. Egyik pillanatról a másikra kicsúszott a lábam alól a talaj és Zayn karjaiban találtam magam. Kacagva kapaszkodtam nyakába, miközben ő besétált a vízbe, velem az ölében. A sziklákig meg sem álltunk, majd rájöttem, hogy ez az a kis rész, amiről mesélt nekem. Ismét a lábaimon voltam, az iszapos homok puha hatására kicsit alacsonyabb lettem, mert legalább két-három centit süllyedtem benne. Zayn nekinyomott a hűvös kőnek, majd a tekintetem kereste. Amint megtalálta azt, én vesztem el abban az örvényben, amiben már oly sokszor, ha a szemébe néztem. Ajkai is rátaláltak az enyémekre, s szenvedélyes játékba kezdtek. A bikini felsőm pántja lazábbnak bizonyult, mint eddig, ebből is rájöttem, hogy Zayn akcióba indult. Éreztem, hogy a ruhadarab lekerült rólam, majd tekintetét és érintését is megéreztem, amik halk sóhajokat váltottak ki belőlem. Hajába túrva húztam vissza magamhoz egy újabb csókcsatára. Keze erősen fonódott derekamra, miközben teste hozzám simult. Kezem bebarangolta egész testét, majd körmeim szántották fel hátát, amikor az élvezet egyre közelebb sodort minket a gyönyörig. Egész éjszaka kínoztuk és szórakoztattuk egymást egyszerre, s éjjel fél kettő körül boldogan kéz a kézben sétáltunk visszafele…

2. Kötet - 15. Fejezet

A repülőn ültem, ismét. Két nap után végre hazamehetek, Londonba. A srácokhoz. Volt már olyanban részetek, hogy abban a dologban bizonytalanítottak el, amihez tudtoddal a legjobban értettél? Remélem nem. Hihetetlenül szar. Sosem éreztem még ennyire rosszul magam mióta ebben a szakmában dolgozom és ebben a körökben mozgok.

A fotózás elkezdődött, az emberek sürögtek-forogtak körülöttem minden második kép után, hogy a legkisebb hajszálak is tökéletek legyenek. Ajkaim újrarúzsozták, a stylist megigazította rajtam a ruhákat, majd folytatódtak a munkálatok. A fényképezőgép újra el kezdett kattogni én pedig követtem az utasításokat, majd el-elmosolyodtam a fényképész dicséretén. A cég, aminek most fotósorozatot csinálunk egy elég híres parfümgyár, szóval nem szívesen rontanám el.

Épp a stylist sráccal, Patrickkel indultunk az öltözőbe, hogy felvehessem a következő sorozathoz tartozó szettet, addig a segédek átalakítják a díszletet. A laptop mellett haladtunk el ahová a képek automatikusan kerültek fel,  a cég által küldött nő ült mellette, s nézte azokat. Direkt lassítottam le, hogy lopva rápillantsak a képekre. Amennyit láttam belőlük egész jól sikerült, így már nyugodt szívvel indultam volna tovább, de meghallottam egy hangot.

-          Majd azokat a kis úszógumikat leretusáljuk onnan, de egyébként tűrhetőek lettek a képek. – mondta a nő Tomnak és a fényképésznek. Ebben a pillanatban megálltam és összepréseltem ajkaimat.

-          Hogy mondta? – szaladt ki a kérdés Tom száján nem épp kedves hangnemben.

-          Ahogy hallotta. Nem ártana ezt a lányt néha edzőterembe vinni. – jegyezte meg epésen, nekem pedig összeszorult a szívem erre a kijelentésre. Az önbizalmam egy pillanat alatt a béka segge alatt volt.

-          De, mégis ilyet, hogy mondhat, amikor… - tovább nem hallottam, Tom mondandóját, mert Patrick elrángatott onnan.

-          Ne foglalkozz vele Brooke! Csak egy idióta, akit azért fizetnek, mert ilyen. Hidd el, nagyon jól ismerem az ilyeneket. – morogta, közbe mélyen a szemembe nézett.

-          Igazuk van. – mosolyodtam el keserűen és hagytam, hogy Patrick átöltöztessen, bár a fotózás következő óráihoz egyáltalán nem volt már kedvem, sőt…

***

-          Brooke, akármit hallottál, nem befolyásolhatja a munkádat érted? – jött mellém Tom, mire én bólintottam. – Csodálatos vagy, ne foglalkozz egy ilyen idióta beszólásaival. – ölelt magához, ami nagyon jól esett, de semmit nem segített.

Az utolsó fotózást úgy-ahogy de túl éltem, a fényképész szerint fantasztikusak lettek a képek, biztos odáig meg vissza lesznek értem a főnökök. Egy apró mosollyal köszöntem meg dicséreteit, majd a szállodába szállítattam magam, hogy lemossam az arcomról a töménytelen mennyiségű sminket és a hajamat is megszabadítsam a három flakon hajlakktól. Miután ezekkel kész lettem, összeszedtem minden cuccom és a hotel előtt fogtam egy taxit, ami kivitt a repülőtérre. Amíg a repülőre vártam, küldtem Tomnak egy SMS-t, hogy hívjon, ha valami van, majd amikor bejelentették a gépet felszálltam és semmi mást nem akartam, csak végre otthon lenni, újra Zayn karjaiba bújni és elfelejteni a nő kritikáját.

A bőröndömet magam után húzva, napszemüvegemet felvéve próbáltam elvegyülni a tömegben, több-kevesebb sikerrel. Senki nem csinált cirkuszt, senki nem kezdett el sikítozni. A legnagyobb dolog annyi volt, hogy összesúgtak a hátam mögött, vagy épp utánam néztek, amihez már sikerült hozzászoknom.

A járatokra váró tömeg mögött Zayn állt, egy oszlopnak nekidőlve, pont autógrammot osztogatott egy csapat lánynak, akik ahogy megláttak, rám mosolyogtak, majd elsétáltak Zayn mellől. Az angol rajongók közel sem olyan őrültek, mint az amerikaiak, tekintettel vannak az ő magánéletére is.

Zayn egy szürke sapkát viselt, amivel haját hátrafogta, arcát ugyancsak egy napszemüveggel próbálta elrejteni, mint én. Amint felnézett rám, ajkai hatalmas mosolyra húzódtak, beleremegett az egész testem a tudatba, hogy ez a mosoly ismét csak az enyém.

Lépteimet megszaporáztam, minél hamarabb karjaiban akartam tudni magam. Egyre gyorsabban és gyorsabban mentem, szinte már szaladtam, amikor végre elé értem. Abban a pillanatban szorosan magához ölelt, viszonoztam, s el sem akartam engedni. Egy hosszú csókot nyomott ajkaimra, majd mosolyogva kocsijához sétáltunk és hazamentünk.

Nagyon jó érzés volt ismét itthon lenni, hiába, csak két napot voltam Párizsban, ezért a környezetért bármit megadnék. Zayn megfogta a bőröndömet, s felvitte a szobámba. Miután egy-egy öleléssel köszöntem a srácoknak, felvonultam a szobámba és kipakoltam a cuccaimat. Miközben pakolgattam újra és újra hallottam a nő hangját a fejemben, amint azt mondta, hogy nem töltök elég időt a kondi terembe és, hogy úszógumiim vannak, magyarán hájas vagyok. Úgy éreztem, mintha az agyam nem akarná elfelejteni, akárcsak egy lemez, ami megakadt zajlódott le bennem a jelenet. Lehajtottam a fejem, s nagyot sóhajtottam, próbálva ezzel is elfojtani, kitörni készülő könnyeimet. Nem akartam egy ilyen hülyeség miatt sírni, de a történtek csak kicsikartak belőlem pár könnycseppet. Sosem volt óriási önbizalmam, mindig is irigyeltem az olyan lányokat, akik nem voltak eltelve maguktól, de tudták, hogy szépek, s ezt senkinek a kritikája nem tudta megtörni. Azt hiszem túl sokat törődöm az emberek véleményével.

-          Kincsem minden oké? – rezzentem össze az ismerős hangra.

-          Persze, jól vagyok. Csak kicsit elfáradtam. – bólogattam hevesen, közben próbáltam észrevétlenül letörölni a még mindig arcomon csorduló krokodilkönnyeket.

-          Nem vagyok hülye Nyuszi. – éreztem meg ölelését körülöttem, majd kezével finoman maga felé fordította arcomat. – Mi történt?

-          Összetörték az összes önbizalmam.

-          Érthetőbben?

-          A cég, akiknek a fotózás volt, küldtek ki egy embert, hogy ellenőrizze a munkát, és kijelentette, hogy van rajtam felesleg és, hogy nem töltök elég időt az edzéssel. – hajtottam le a fejem.

-          Nő volt vagy férfi? – kérdezte, bár nem értettem, hogy miért.

-          Körülbelül negyven éves nő. Miért? – néztem rá értetlenül.

-          Akkor már értem. – mosolyodott el.

-          Megérthetném én is? – biggyesztettem le alsó ajkam, ujjait végig húzta rajta, majd egy kósza tincset simított ki az arcomból.

-          Féltékeny volt. – jelentette ki egyszerűen.

-          Mégis mire? – kérdeztem, bár a hangsúlyt megbántam, hisz kissé hisztérikussá sikeredett.

-          Kincsem, gyönyörű vagy. Egyszerűen tökéletes. Szerinted egy idősödő nőnek milyen lehet nézni nap, mint nap a szebbnél szebb modelleket? Irigy volt a sikereidre és arra, ahogy kinézel. – magyarázta közben egyre közelebb hajolt, mígnem orrunk is összeért. Volt logika és igazság abban, amit mondott, talán még majdnem meg is sajnáltam a nőt, tényleg borzalmas lehet neki, ettől függetlenül nem értettem mindennel együtt.

-          De valamilyen szinten igaza van. Tényleg többször is eljárhatnék futni vagy ilyesmi.

-          Igen Brooke, hihetetlenül kövér vagy. Nem is értem miért nem edzel a nap huszonnégy órájából minimum huszonkettőt. – nevetett fel, majd az ágyra döntött, kezeimet lefogta, s szemeimbe nézett. – Te vagy a legszebb lány, akit valaha láttam, s ez nem is fog soha változni. Akkor sem, ha egyszer majd egy ősz hajú hölgy fog rám nézni ugyanazokkal a csillogó barna szemekkel. – hangja teljesen elhalkult a végére.

-          Szeretlek. – suttogtam meghatódottan, amiért egy hosszú, forró csókot kaptam.

-          Én is szeretlek. – egy puszit nyomott ajkaimra, majd lemászott rólam.

-          Mi lenne, ha rendelnénk pizzát és filmeznénk egyet a srácokkal? – ültem törökülésbe, s vetettem fel az ötletet.

-          Akkor nyomás és szóljunk neki. – kapott a hátára hirtelen, amitől egy apró sikoly hagyta el a szám az ijedtség miatt.

Nevetve szaladtunk végig így a házon, miközben én a nyakába kapaszkodtam, Ő pedig lábamat tartotta. Lou és Liam az Xbox-on játszottak, azt hiszem talán Fifáztak. Nem értek a focihoz. Niall a konyhában tömte magába a szendvicsét, de ismertem így tudtam, hogy még pár szelet pizza nem fog megártani neki. Harry-t sehol nem találtuk, majd kinéztünk az ablakon ahol épp telefonált, arca kicsit sem tűnt boldognak, sőt elég zaklatott volt. Megkértem Zayn-t, hogy tegyen le, majd én kimegyek hozzá. Úgy is tettem. Amint kiléptem a teraszra, s meglátott, a telefont abban a pillanatban, köszönés nélkül kinyomta és visszanyomta a zsebébe.

-          Minden rendben van? – kérdeztem óvatosan.

-          Persze, persze. Minden rendben van. – szinte dadogott az idegességtől, kicsit sem figyelt rám, teljesen máshol volt.

-          Biztos? Tudod, hogy elmondhatod nekem. Legalább könnyíts a lelkeden. – tettem kezem vállára, rám kapta tekintetét, ami aggodalmat sugárzott.

-          Persze, tudom. Köszi Brooke. – ölelt magához szorosan. – De tényleg nincs semmi. – erőltettet egy mosolyt arcára. Nem tudott hazudni, tudtam, hogy valami baj történt, de nem akartam tovább feszegetni a témát. Úgyis elmondja, ha akarja.

-          A többiekkel rendelünk pizzát és filmezünk. Jössz? – néztem rá bátorítóan.

-          Menjünk. – nyitotta ki előttem a terasz ajtaját, előre engedett, majd ő is bejött…

2. Kötet - 14. Fejezet

Az ablakon beszűrődő napsugarak halványan bevilágították a hajó kis szobáját. Ahogy eszembe jutottak a tegnap este történtek, rögtön elpirultam, s rájöttem, az érzéseim semmit nem változtak iránta az elmúlt évben. Mellkasa most is az enyémnek nyomódott, közben erős karjaival ölelte át testem, egész éjszaka. Egyenletesen szuszogott, ebből arra következtettem, hogy még mindig alszik. Óvatosan megfordultam ölelésében, hogy arcát tudjam nézni. Sokszor keltem előtte régen is, imádtam arcában gyönyörködni. Hihetetlenül boldog voltam, akár repülni is tudtam volna. Az újra fellángoló szerelem teljesen átjárta testem minden egyes pontját, az agyam ismét elborította a rózsaszín köd.

-          Megint bámulsz. – motyogta, majd kinyitotta szemeit, s elmosolyodott.

-          Szeretek benned gyönyörködni. – válaszoltam, erre halkan felnevetett.

-          Annyira hihetetlen, hogy ismét velem vagy. Nagyon hiányoztál. – csókolt meg lágyan.

-          Te is nekem. A felhők felett érzem magam.

-          Három méterrel. – mosolyodott el mindnet tudóan.

-          Te láttad azt a filmet? – csodálkoztam feltűnően.

-          Mi az, fiú létemre nem nézhetek romantikus filmet? – sértődött meg játékosan, közben a vigyor a szája szélén bujkált.

-          Tudod, hogy nem úgy értettem. – biggyesztettem le alsó ajkam, amire egy újabb forró csókot kaptam. –Upsz, úgy látom az este kicsit elragadtattam magam. – húzódott ajkam egy fintorba, amikor megláttam vállán a harapás nyomot.

-          Az én vadmacskám. – mélyítette tovább a csókot, nem nagyon izgatta, hogy a vállán ott kandikál majdnem minden fogam helye.

***

Beléptünk a fiúk házába, mindegyikőjük a nappaliban TV-zett, s mikor megláttak, minket, ahogy kézen fogva mosolyogva sétáltunk feléjük Niall nem épp jó kedvűen csúsztatott Lou kezébe minimum 5 fontot. Mérgesen néztem Niall-re, aki csak megrántotta a vállát, s elfordult. Nem értettem, hogy mi baja lehet, hisz végre ismét boldognak láthat. Felvonultam a szobámba, s felvettem valami kényelmesebbet, hisz még mindig a tegnapi randi ruha volt rajtam. Egy kényelmes szürke rövidnadrágot vettem fel egy egyszerű fehér trikóval, majd a nappaliba sietve lehuppantam a többiek közé.

-          Mi a helyzet? – kérdeztem mosolyogva. Semmivel nem lehetett volna levakarni a vigyort az arcomról.

-          Látom jó estéd volt. – húzogatta a szemöldökét Lou perverz arckifejezéssel.

-          Talán. – rántottam meg a vállam.

-          Talán? Hát oké. – fordult el Zayn sértődötten, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan, így csak felnevettem, majd a konyhába mentem egy pohár narancsléért.

-          Víz, kóla vagy Cappy van. Megittam a narancslevet tegnap este. – nézett rám Harry, olyan mosollyal, hogy szinte odaképzeltem a glóriát a feje fölé. Rányújtottam a nyelvem, majd egy pohár multi vitaminos Cappy Ice Fruittal ültem vissza közéjük.

A TV-t bámultuk, síri csend volt, Niall továbbra is összehúzott szemöldökkel, komoran nézett maga elé, látszott rajta, hogy nem a filmre koncentrál, valahol teljesen máshol járt.

-          Nialler, kijönnél velem a teraszra? – néztem rá kedvesen, amikor rám emelte tekintetét nem igazán úgy nézett, mint akinek lenne kedve hozzá, így megragadtam kezét, s szemforgatva felhúztam a kanapéról.

Kimentünk a teraszra, s leültünk a fa székekre. Délután kettő óra körül járhatott az idő, kivételesen sütött a nap, az eső messze járt, így jólesően felsóhajtottam, ahogy a napsugarak simogatták bőrömet, miközben kint voltunk.

-          Niall, mi a baj? – kérdeztem elkomolyodva.

-          Semmi. – válaszolta halkan, kezem az övére vezettem, s újra megkérdeztem.

-          Mi a baj? – próbáltam sokkal lágyabb hangnemmel beszélgetni vele.

-          Nem fogom a sebeidet ápolgatni, ha megint hagyod magad átbaszni. – morogta, s elfordította fejét.

-          Sosem vert át. Legutóbb is az én döntésem alapján váltunk el, úgyhogy légszíves ne kezdd. – emeltem el kezem az övéről, amint megértettem mi a baja.

-          Én csak nem akarlak megint szomorúnak látni. – préselte össze ajkait.

-          Szeretem, Niall. – suttogtam alig hallhatóan. Közelebb jött, szorosan magához ölelt, én pedig arcom nyakába temettem.

-          Szétrúghatom a seggét, ha mégis csinálna valamit? – motyogta hajamba, ettől mosoly húzódott az arcomra.

-          Én kérlek meg majd rá. – incselkedtem, mire végre elnevette magát.

***

Estefele elhatároztam, hogy főzök vacsorát a fiúknak, úgyis olyan rég volt már rá alkalmam. Épp a krumpli pucolással munkálkodtam, amikor két kéz fonódott a derekamra, s egy puszit kaptam a nyakamba. Halkan felsóhajtottam, de nem fordultam meg. Nem volt erőm, plusz tudtam, hogy ha belenézek a szemeiben nem tudom majd befejezni a vacsorát.

-          Zayn főzni próbálok. – szívtam be mélyen a levegőt.

-          Annyira nem éhesek.

-          De éhesek vagyunk, szóval… légyszi! – jött be a konyhába Harry, jelentőségteljesen ránk nézett. Eszembe jutott a palacsintás eset, rögtön elnevettem magam.

-          Igen is, főnök. – emeltem kezem a fejemhez, akár egy katona és egy puszit nyomva Zayn szájára folytattam a főzést.

Amint kész lettem a vacsorával az asztalhoz sétáltam, ami már meg volt terítve. Elmosolyodtam, aranyos, hogy megcsinálta helyettem, hogy besegített.

-          Köszi Liam. – kukkantottam be a nappaliba.

-          Honnan tudod, hogy nem én terítettem meg? – vonta fel szemöldökét Niall.

-          Te? Ezt most komolyan kérdezted? – nevettem el magam. – Köszi, még egyszer. – néztem újra Liamre, mire az említett mosolyogva bólintott.

-          Kész a kaja?

-          Igen, szóval asztalhoz. – mondtam, talán kicsit túl határozottan.

-          Jól van, anyu. Megyünk. – nevetett fel Zayn.

***

Sosem hittem volna, hogy ismét úgy érzem magam, ahogy most. Már egy jó ideje a napok és a hetek csak kullogtak, csiga lassúak voltak, soha nem akart vége lenni egy napnak, pedig már amikor felkeltem azt kívántam, hogy este legyen. Most viszont teljesen más. A napok csak úgy suhantak mellettünk, akár egy évvel ezelőtt, amikor felhőtlenül szerelmesen töltöttük az időt. A hétnek sajnos vége, holnap utaznom kell Párizsba, de szerencsére két napnál többet nem kell maradnom. Tom szerint a három nap lenne egészséges, hisz akkor tudnék pihenni a hazaút előtt, de nem akartam, így a fotózás után rögtön a bőröndömet fogom magam után húzni, s a repülőre felszállva London felé veszem az irányt. Imádom Párizst, de most, hogy várnak rám itthon, már nem megyek olyan szívesen.

Az órám eszeveszettül kezdett csörögni, a fejem is belesajdult hangjába. Amint feleszméltem, hogy Zayn mellettem békésen alszik, azonnal lenyomtam, majd halkan a fürdőszobába somfordáltam. Fogat mostam, gondosan kifésültem a hajam, feldobtam egy natúr sminket, ami szempillaspirálból és egy kis ajakbalzsamból állt. Próbáltam mindent, minél halkabban csinálni, hogy hagyjam Zayn-t pihenni, de amikor a bőröndömbe szedtem össze pár cuccot, halk nyöszörgést hallottam. Megfordultam, s épp akkor dörzsölte a szemét. Ha nem tárult volna elém meztelen felsőteste azt hittem volna, hogy egy kisgyerek alszik a szobámban. Odasétáltam mellé, s egy „jó reggelt” csókot nyomtam ajkaira, ekkor ölébe rántott. Halkan felkuncogtam. Hátamra döntött, ő pedig felettem térdelt. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Ha akartam sem tudtam volna szabadulni szorításából, teljesen a rabságába estem. Ajkaimnak esett, vadul tépte azokat, keze pedig felfedező útra indult. Ajkai áttértek nyakamra, ekkor hátam kisebb ívbe feszült, egy kéjes sóhaj hagyta el számat.

-          Le fogom késni a gépem. – nyögtem fel.

-          Igaz, bocsi. – mászott le rólam, majd a fürdőbe sietett.

Pár másodperc múlva a víz csobogását hallottam, én pedig visszatértem a bőröndömhöz. Nem sok mindent raktam el, hisz csak két napra megyek, de a legfontosabbakat már bepakoltam. Közben Zayn is kész lett, így indulásra készen voltunk. A szobából halkan léptünk ki, nehogy felkeltsük a még mélyen alvó fiúkat. A házból sikeresen kiértünk, mindenféle komplikáció nélkül, majd a kocsiba ülve elhajtottunk a repülőtérig, ahol már Tom tártkezekkel várt rám.

-          Hello szerelmesek, gyors búcsúzkodás és megyünk Brooke, úgyhogy siess! – nézett rám mosolyogva, de tekintete mégis szigorúságot tükrözött, majd magunkra hagyott minket.

Zayn abban a pillanatban szorosan magához húzott, szívesen bújtam ölelésébe. Beleszippantottam illatába, és úgy éreztem, hogy nem akarom elengedni. Hajamat kezdte simogatni.

-          Menned kell. – sóhajtott fel, de még mindig nem engedett el.

-          Tudom.

-          Hívj fel, amint megérkeztetek, oké? – döntötte homlokát enyémnek.

-          Az lesz az első dolgom. – mosolyodtam el.

Viszonozta a gesztust. Éreztem leheletét az arcomon, majd ajkait az enyémeken. Karjaimat nyaka köré fontam, míg ő ismét a derekamat fogta. Hangos torokköszörülés szakította félbe csókunkat. Mérgesen néztem Tomra, de ő csak fejével bólintott, hogy mennünk kell. Egy utolsó puszit kaptam a számra, majd integetve a gép felé vettük az irányt…

2. Kötet - 13. Fejezet

A szívem a torkomban dobogott. Ujjaimat tördelve vártam, hogy elinduljunk az étterembe, amit Zayn kiválasztott. Éppen csak felszaladt valamiért a szobájába, de nekem az a pár másodperc is örökkévalóságnak tűnt. Amikor megjelent, s mellém sétált szinte szédültem, ahogy az izgalom miatt a vér a fejembe áramlott. Észrevétlenül mélyeket lélegeztem, ám egy picit elmosolyodtam, amikor megláttam, hogy Ő is idegesen ajkait harapdálja. Olyan érzésem volt, mintha az első randinkra készülnénk.

-          Készen áll hölgyem? – nyújtotta ki a kezét nekem.

-          Amennyire erre fel lehet készülni, uram. – mentem bele a játékba pajkos mosollyal az arcomon.

***

Amint az autó megállt az étterem előtt, először szemügyre vettem, hogy hova is jöttünk, majd megilletődve fordultam vissza hozzá.

-          Hát még mindig emlékszel rá?

-          Nehéz is lenne elfelejteni. – nyomott egy apró puszit az arcomra.

Kinyitotta nekem a kocsi ajtót, s amikor mindketten az étterem felé vettük az irányt egyesek száját apró sikkantás hagyta el, majd pár vakuvillanással megúsztuk. Nem érdekelt, ha ebből ismét egy cikk lesz, és ahogy Zayn-t néztem őt sem, így már nyugodtam szorongattam kezét. Egy bátorító mosolyt küldött felém, s előre engedve engem léptünk be a helyiségbe. Ámulva vettem tudomásul, hogy még mindig minden ugyanolyan volt, mint régen, a legkisebb ecsetvonástól az összes terítőig. Anno ez volt a kedvenc éttermünk, ha romantikázni vágytunk az estét mindig itt kezdtük, vagy fejeztük be. Helyesbítek, az ilyen estéket inkább az ágyban fejeztük be, de az mellékes.

Zayn lediktálta, hogy milyen névre foglalt asztalt, ezután elvezettek minket oda, s az étlapokat is megkaptuk. Nem sokat hezitáltam, ugyanazt kértem, amit egy évvel ezelőtt is minden alkalommal, ezzel Ő sem volt másképp. Amíg a vacsorára vártunk kifaggatott, hogy mit csináltam az elmúlt egy évben. Boldogan meséltem neki a munkámról és arról, hogy milyen ismeretségeket szereztem. Elmagyaráztam neki, hogy büszkeséggel tölt el, hogy végre nem Niall húgaként vagy Zayn barátnőjeként, exeként tekintenek rám, hanem tudják mivel foglalkozom, az én karrieremre is képesek felfigyelni és nem csak a One Direction körül forgok. Kíváncsian kérdeztem rá az Ő előző évére. Csillogó szemekkel hallgattam, ahogy a zenéről, a srácokról és a rajongóikról beszél. Olyan odaadással és lelkesedéssel beszélt a rajongóikról, mintha valami csoda lenne mindegyikőjük egytől egyig. Bár számukra azok is voltak, hisz nekik köszönhetik azt, ahová eljutottak, amiért most ott tartanak ahol.

Kihozták a vacsorát, de nem bírtuk megállni, hogy evés közben ne beszéljünk, annyi mesélnivalónk volt még, annyi mindent nem mondtunk még el egymásnak, hogy képtelenség volt akár egy percre is csendben maradnunk. Elmeséltem neki pár vicces kalandomat, ami az utazásokkal jár, például, hogy New Yorkba utaztunk, de két bőröndöm Ausztráliába, a másik kettő pedig Párizsban kötött ki, majd csak rengeteg telefonálás és reklamálás árán jutottak vissza hozzám. Jót nevetett a sztorin és utólag én is, bár akkor nem volt ennyire vicces. Eszébe jutott egy kisebb történet, amikor egy koncert kellős közepén széttépték Liammel Harry ingjét, pont a szólója közben. Tökéletesen elképzeltem, ahogy a srácok hátul hahotáznak, szegény Hazza meg azt sem, tudja, hogy mit tegyen zavarában.

***

Kéz a kézben és óriási mosollyal az arcunkon sétáltunk vissza a kocsihoz. Amint beültünk, már azt hittem, hogy hazamegyünk, ám ekkor egy puha kéz simított végig a nyakamon, amibe beleremegtem, majd egy selyemkendő került a szememre.

-          Hova megyünk? – kérdeztem megszeppenve.

-          Szerinted bekötöttem volna a szemed, ha nem lenne titok? – hallottam az icipici élt a hangjában, de nem törődtem vele, mert tudtam, hogy hülyeséget kérdeztem.

-          Akkor csak valamit árulj el róla. – biggyesztettem le ajkaimat, hátha az meghatja. Sikertelenül.

-          Nem. – hangzott a tömör válasz.

Az út csendesen telt, kivételesen, de egymás kezét nem voltunk hajlandóak elengedni. Az autó csak zötykölődött egy darabig így nem hinném, hogy kibetonozott úton mentünk. Az ajtó nyitódását hallottam, majd azt éreztem, hogy a kéz, amit eddig a sajátomban tartottam húzni kezd kifele az autóból. Óvatosan fejet lehúzva tettem meg a mozdulatokat, nem akartam beverni a fejem.

-          Kiegyenesedhetsz, már nem vagyunk a kocsi közelében. – kuncogott mellettem Zayn.

-          Nem vicces. Csak féltem a buksimat. – boxoltam szabad kezemmel játékosan a vállába.

-          Hát ezért a szép buksiért kár is lenne. – húzott nevetve magához, karját vállamra rakta én pedig nyakába fúrtam arcom, s egy puszit nyomtam rá. – Ha ezt csinálod oda a meglepetésnek. – morogta, erre egy elégedett vigyor kúszott az arcomra.

Egy ideje sétálgattunk, amikor a lábam alól eltűnt a talaj, apró sikoly hagyta el a szám majd rájöttem, hogy Zayn kapott a karjaiba.

-          Tudok járni a saját lábamon is. – jegyeztem meg neki, miközben karjaimat a nyaka köré fontam.

Nem mondott semmit, csak tovább sétált velem. Fejem hátrahajtottam és arra vártam, hogy végre talaj legyen a lábam alatt. Óvatosan megbillentett, jelezve, hogy le szeretne tenni. Amikor végre valami kemény érintette a talpam, rettentően kíváncsi voltam. Hallottam, ahogy Zayn nagy levegőt vesz, majd mögém sétál és kezét először vállamra simította, majd lassan kioldotta a kendőt és levette a szememről. Szemhéjam reflexszerűen nyitódott fel, s a látványtól, ami elém tárult levegőt is elfelejtettem venni. Egy kis hajón álltunk, a vízen pedig szinte előttem volt a hold tükörképe. A fénylő csillagok festették a fekete égboltot még gyönyörűbbé, még tökéletesebbé tették ezt az estét, pedig azt hittem, hogy ezt már nem lehet felül múlni. A víz lágyan hömpölygött, ezzel nyugodtságot keltve az emberben. Síri csend volt, ekkor éreztem, hogy képes vagyok elszakadni a gyönyörű képtől, hogy egy még elképesztőbb táruljon elém. És így volt.

Zayn még mindig mögöttem állt és a reakciómat várta. Barna szemei örvényként szippantottak be, képtelenség volt nekik ellenállni. Kreol bőrét megvilágította a hold halvány fénye, ajkaira pillantottam, amik már finoman el voltak nyílva. Szemem a tekintete és ajkai között ingázott, nem tudtam, hogy melyik látvánnyal teljek be. Össze voltam zavarodva, fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Dús hajának látványa arra késztetett, hogy beletúrjak. Gyengéd szorítást éreztem derekamon, ahogy karjait csípőm köré fonta. Megtette az első lépést.

Ajkai finoman érintették az enyémet, amik abban a pillanatban megadták magukat. Túl régóta vártam már erre, ahhoz, hogy most kezdjek el ellenkezni. Túlságosan sóvárgok minden érintésért, testrészért és mozdulatáért. Elmélyítettük a csókot, már sokkal több érzés volt benne. Az elfojtott érzelmek lavinaként értek mindkettőnket, nem tudtunk tovább uralkodni magunkon. A talaj ismét eltűnt a lábam alól, de most lábam csípője köré fogtam, majd pár pillanat múlva a hátamon voltam. Finoman rám feküdt, úgy vigyázott rám, akár egy porcelánbabára, mintha ez lenne az első alkalmunk. Újra ajkaimra simította az övéit, de nem sokat időzött egy helyen. Végigcsókolta az állam, majd a nyakam, s egyre lejjebb haladt. Megragadta blúzom szélét, s felfele vezette ezzel lehúzva rólam. Később a melltartóm is lekerült rólam, emiatt alulöltözöttnek éreztem magam. Megfogtam ingjén a legelső gombot, egy ideig szerencsétlenkedtem vele, de végül sikerült kigombolnom, ezek után pedig a többi gyerekjáték volt.

Amint megláttam kidolgozott felsőtestét az agyam teljesen elborította a mámor. Hihetetlenül vágytam rá, s úgy láttam ez nála sincs másképp, hisz szemei csokoládé barnasága pillanatok alatt feketévé változott a vágytól. A ruhák észrevétlenül kerültek le rólunk a legutolsó darabig is. Mélyen a szemembe nézett, mire én egy szenvedélyes csókkal, s apró csípő mozdulatokkal jeleztem, hogy lépjen valamit. Jelzésem megtette hatását. Lassan kezdett el mozogni, testünk teljes harmóniába volt. Újra megcsókoltam, hogy elfojtsam kitörni készülő hatalmas sikolyaimat. Keze bebarangolta az egész testem, minden négyzetcentimétert, míg én hátát karmolásztam a gyönyörtől. Mozgásunk másodpercről másodpercre egyre gyorsabb és követelőzőbb lett, mindketten többet akartunk, pedig már szinte lehetetlennek tűnt. Ajkaitól elszakadva, s nevét sikoltva léptem át a gyönyör kapuját, neki pedig egy férfias morgás hagyta el a száját. Remegtem, eufórikus állapotba kerültem, percekig semmit sem fogtam fel. Nem voltam biztos benne, hogy csak álmodom-e vagy ez tényleg a valóság lenne?!

-          Brooke Carter Horan, tudnál nekem még egy esélyt adni? – dörmögte fülembe, miközben hajamat cirógatta. Egy apró puszit nyomtam ajkaira. – Szóval? - kérdezte, azt hittem a puszi és az este miatt leesik neki.

-          Hát, nagyon úgy tűnik. – nevettem fel boldogan.

Igen, végre azt tudom mondani, hogy tényleg boldog vagyok. A mai este volt életem egyik legjobbika. Hihetetlen érzések kavarogtak bennem, amik mindig csak akkor kerítettek a hatalmukba, amikor vele voltam.

Hozzábújtam, Ő szorosan ölelt magához, másik kezével betakargatott minket a puha selyemtakaróval, fejem mellkasára hajtottam és átadtam magam a fáradtság érzésének…

2. Kötet - 12. Fejezet

Zayn szemszög

A premier éjszakája:

Lélegzetállítóan nézett ki most is, ahogy mindig. Amikor levonult a lépcsőn a mentolos rágó majdnem a torkomon akadt. Vékony testére simult krémszínű ruha tökéletesen állt neki. Bár ha meg akarnám kérdezni magamtól, hogy mi nem áll jól neki, akkor valószínűleg nem tudnám a választ. Tekintetem még jó sokszor végigfuttattam rajta, amitől arca enyhe pírba színeződött, majd amikor elfordult halványan elmosolyodtam. Élveztem, hogy még mindig ilyen hatással vagyok rá.

***

Pezsgővel a kezében nevetgélt, bájologott a fejesekkel, ez volt a dolga általában ilyen eseményeken, már hozzászokott, hogy ezt kell csinálnia, de láttam az arcán, hogy az a mosoly nem igazi és legszívesebben elmenekült volna. Az egyik idősebb férfi végigsimított a karján, az arca megrándult, de mintha semmi nem történt volna, vonásait rögtön rendezte. Izmaim megfeszültek, hatalmas önuralom kellett ahhoz, hogy ne csapódjak rögtön mellé és ne karoljam át jelezve, hogy Ő csak az enyém, mindenki másnak tabu, még csak ránézni is. A csapat férfi elvonult mellőle, mire Ő a kezében tartott egész pohár pezsgő tartalmát legurította a torkán.

***

Egész este Őt figyeltem, s láttam, hogy nem csak tudatát maga felett, de az egyensúlyát is kezdi elveszíteni. Egy újabb pezsgős pohárral a kezében sétált el előttem, amikor elkaptam a karját és magam felé fordítottam.

-          Szia! – köszönt mámoros tekintettel, közben levakarhatatlan mosoly díszelgett az arcán.

-          Nyuszi, szerintem a pezsgőből épp elég volt most már. – néztem rá komolyan, bár bennem is meg volt már a kellő alkohol tartalom, de jobban bírtam, hisz biztos vagyok benne, hogy többször ittam már többet, mint Ő.

-          Ne mond meg, hogy mit tegyek. – húzta össze szemöldökét durcásan, s ki akarta kapni kezét szorításomból, de nem engedtem. – Engedj el! – sziszegte arcomba.

-          Először rakd le a poharat, utána oda mész, ahová akarsz. – lazítottam el izmaimat, ekkor szép óvatosan letette a poharat, tekintetét le sem vette rólam.

-          Most már tényleg hagyjál. – mosolyodott el negédesen, s elengedtem kezét.

Amint kiszabadult karjaim közül, csípőjét rázva tipegett előttem, ahogy meglátott egy pincért, pörögve emelte le a tálcáról a tele poharat, ekkor megforgattam a szemeimet és dühösen úgy döntöttem, hogy leszarom. Azt csinál, amit akar, nagy lány már, ha holnap szarul lesz, vagy balhéba keveredik az Ő baja lesz.

Egy jó óra múlva beléptünk a zártkörű clubba – ugyanis az after partyra is hivatalosak voltunk – minden elhomályosult körülöttem. Csak a vadul világító neonfényeket éreztem, a zene dübörgését, s az alkohol töménytelen mennyiségét.

Jelen:

-          Tom, akármi is az, nem igaz és nem is érdekel, hogy mit hord össze a sok szennylap. – fordította el rögtön a fejét, nyűgös volt.

-          Mit mondtam neked az ivásról Brooke Carter Horan? – emelte fel Tom a hangját tekintélyesen, mire végre Ő is odakapta a tekintetét.

-          Ugyan, alig ittam. Max két pohár pezsgő volt. – értetlenkedett.

-          Vagy két üveg. – köszörültem meg a torkom.

-          Esélytelen. – nézett rám mérgesen, tekintete villámokat szórt.

-          Nézz már rá a képre, ahol egymáson támaszkodunk, tisztán látszik, hogy alig tudtunk magunkról. Szerinted tényleg úgy nézel ki, mint aki két pezsgőt ivott? – húztam szám gúnyos mosolyra, aggodalmasan járatta tekintetét köztem és a kép között, majd felsóhajtott, s idegesen hajába túrva a kanapéra vetette magát.

-          Bocs Tom, tényleg. Több ilyen nem lesz. – nézett fátyolos tekintettel rá, komolyan megsajnáltam.

-          Rengeteg pénzbe került, hogy eltussoljam. Tudod, hogy ennyivel nem úszod meg. – enyhült el az ő hangja is. – Ja, és a jó hír. Megtalálták azt, aki betört hozzád, csak nincs a városban. Elmenekült, de a rendőrség már rajta van az ügyön. Az irodai fiókjában megtalálták a képeidet és a kollégái rögtön beköpték pár ezer fontért. – nevetett fel öblös hangján, Brooke mellkasa pedig úgy emelkedett, mintha mázsás sújt emeltek le volna a lelkéről.

-          Köszönöm. – suttogta hálásan.

-          Semmiség. – mosolygott. – Plusz, jövő héten utazunk Párizsba. – kacsintott rá, s kilépett a lakásból, majd elhajtott.

A házban teljes csend lakozott. Louis és Harry még fent józanodtak, Liam Mayával beszélt telefonon, hogy tájékoztassa, tegnap semmi baj nem történt, míg Eleanor a konyhában ügyködött. A nappaliban álltam, s Brooke-on legeltettem tekintetem, aki továbbra is tenyerébe temette arcát, majd mélyeket sóhajtott. Jobbnak láttam, nem zavarni, nem felzaklatni még jobban a jelenlétemmel, ezért úgy döntöttem, hogy felkeltem Lou-t és Harryt, s eközben hihetetlen ötletem támadt.

Brooke szemszög:

Minden jel arra utal, hogy a második pezsgő után már kiütöttem magam, mert azon a kettőn kívül semmi másra nem emlékszem. Arra sem, hogy többet ittam volna, az after partyra sem, semmire sem és ez kiakasztott. Az viszont még jobban, hogy Tomnak fizetnie kellett miattam, állítása szerint nem is kis összeget. Egy problémának éreztem magam, egy óriási problémának pedig ez az első ilyen dolog, amibe „belekeveredtem”, már ha ezt lehet így nevezni. Szerencsére mindenki megértette, hogy senki társaságára nem vágyom, magamra hagytak a gondolataimmal, amik egyre jobban kezdtek felzaklatni.

***

Szemeim résnyire nyitottam, annyira csendes és nyugodt volt minden. Mély levegőt vettem és a hátamra fordultam. Amint ezt megtettem a plafont kezdtem bámulni, próbáltam felébredni, de végtagjaim kissé lezsibbadtak, nem igazán ment a mozgás. Kezemmel belemarkoltam a puha takaróba, ekkor észrevettem, hogy nem a nappaliban vagyok, hanem a saját szobámba. A sötétítő függöny el volt húzva, a szobában félhomály uralkodott. Szétnéztem, hogy tényleg megbizonyosodjak arról, hogy hol is vagyok, amikor tekintetem az ágyam másik felére tévedt, ahol egy alvó angyallal találtam magam szemben. Zayn békésen szuszogott mellettem, egyik keze a párna alatt volt, ezzel támasztva fejét. Ajkai egy kicsit elnyíltak, nekem pedig ennyi is épp elég volt ahhoz, hogy késztetést érezzek megcsókolására. Elkaptam róla tekintetem, nehogy engedjek a kísértésnek, de valahogy vonzott. Mégis ránéztem, szinte bámultam, amikor megszólalt.

-          Ennyire érdekes vagyok alvás közben? – nyitotta ki szemeit rögtön, én pedig összerándultam ijedtemben.

-          Hogy kerültem, azaz kerültünk ide? – kérdeztem rá az első dologra, ami eszembe jutott.

-          Elaludtál, de mivel az a kanapé nem kényelmes, pedig kurva drága volt – jegyezte meg mellékesen. – felhoztalak, majd megkértél, hogy maradjak veled és hát, tudok én neked nemet mondani? – húzta ajkait féloldalas mosolyra, amit viszonoztam.

-          Hát… köszönöm. – nyújtózkodtam nagyokat közben.

-          Jól aludtál?

-          Igen. Már nagyon rám fért. – dőltem vissza a párnáim közé. – Mennyi az idő?

-          Este hat lesz pár perc múlva. – válaszolt, miután megnézte kezén lévő óráját. – Miért?

-          Mert unatkozok. – rántottam meg a vállam.

-          Ez esetben tudnék ajánlani egy programot. – vigyorodott el kajánul, mire nevetve a vállába boxoltam. Örültem neki, hogy fel tudtam mellette oldódni.

A csend ismét közöttünk honolt, de nem volt kínos, inkább kellemes. Mindketten feküdtünk, arcunk közel volt, meleg leheletét szinte éreztem. Nem tudom hány perce feküdhettünk síri csendben, amikor keze elindult és meg sem állt az enyémig. Ujjait óvatosan az enyéim közé fűzte. Először aggódva nézett rám, majd amikor látta, hogy nem ütközik ellenállásba, bátran megszorította egy picit. Jól eső érzés járta át az egész testem, amikor lepillantottam összekulcsolt kezünkre.

-          Ha megkérdezném, hogy eltöltenél-e velem egy estét, hogy bebizonyítsam még mindig szeretlek, mit válaszolnál? – suttogta csillogó tekintette.

-          Biztos jó ötlet lenne ez? – húzódtam egy kicsit közelebb hozzá, amit Ő is megtett, így összeért az orrunk.

-          Kérlek. – simította másik kezét az arcomra, majd a hajammal kezdett babrálni, amíg a válaszomra várt. Azt hittem, hogy hezitálni fogok, hogy az eszem megint akaratoskodni fog, de nem így történt. A szavak csak úgy kicsúsztak ajkaimon.

-          Egyszer élünk. – mosolyodtam el és a csókra vártam, de nem érkezett meg. Ehelyett egy forró puszit kaptam a homlokomra, majd mellkasára vont, s szorosan magához ölelt. Ez talán jobban hiányzott bármi másnál. 

2. Kötet - 11. Fejezet

Másnap már elkészülve és Eleanorra várva ücsörögtem a kanapén, amikor dudálást hallottam. Kilestem az ablakon és megláttam Elt a kocsijában. Táskámat felkaptam az asztalról, s az ajtót bezárva magam mögött hagytam a fiúkat.

-          Szia. – köszöntött mosolyogva, majd szorosan megölelt és beindította a kocsit.

-          Neked mennyi kedved van ehhez az egészhez? – kérdeztem fintorogva.

-          Őszintén szólva nem sok, de Lou előtt úgy csinálok, mintha tényleg izgatna a dolog. – magyarázta mosolyogva.

-           Programmal igazából nincs semmi bajom, csak ez az egész kiöltözős-sminkelős macera. – forgattam meg a szemeimet, mire ő hevesen bólogatott.

***

A sokadik bolt után már hullafáradtak voltunk és reménytelennek éreztük a dolgot. Sem Eleanor, sem én nem találtam semmi olyat, amit felvennénk. Egyszerűt akarok, de nagyszerűt. A bokám lassan felmondta a szolgálatot, ki akart törni a helyéről. Gondolhattam volna, hogy eltart egy ideig, nem kellett volna a magas sarkú mellett döntenem, mielőtt elindultam. Legtöbbször azt hordok mióta az egyik fotós beszólt, hogy husik a lábaim és a magas sarkú segítene rajta, azóta kínzom magam egy héten minimum kétszer.

Egy kiadós séta után, megláttunk egy boltot, ahol a kirakatban mesés ruhák voltak. Boldogan egymásra néztünk és gyors léptekkel a bolt felé közeledtünk. Ahogy beléptünk az eladó kedves mosolyával találtuk magunkat szemben, az üzlet dekorációja pedig nagyon meleg hatást adott az egész helynek. Az eladó megkérdezte, hogy segíthet-e, de azt válaszoltuk, hogy csak szétnézünk egyelőre. Hiába tűnt aranyosnak, nem szeretem, ha a sarkamban lihegnek vásárlás közben és mindent rám akarnak tukmálni.

A sorok között járkálva próbáltam valami olyat találni, amilyet elképzeltem, ekkor a kezeim közé akadt egy nagyon puha anyagú, krémszínű ruha. Semmi extra nem volt rajta, se egy kis kő, se egy minta, semmi. És pont ez volt az, amit kerestem. Megkönnyebbült sóhaj szökött ki a számon, s egy mosoly kúszott az arcomra. Ruhavásárlás letudva, ehhez való cipőm van, otthon. Eleanor-t kerestem, aki a másik sorból közeledett felém, hatalmas vigyorral az arcán, kezében egy ruhával. Egy gyönyörű fehér ruhát tartott, aminek a fazonja így ránézésből testhez simuló lehet, akárcsak az enyém. A pénztárhoz indultunk, hogy kifizessük a nem éppen olcsó ruháinkat, de annál szebbek voltak.

***

-          Brooke, van egy órád elkészülni! – lépett be a szobámba Harry, majd rám kacsintott, s kiment.

-          Hogy nem tudtok hamarabb szólni. – csaptam le a laptopom tetejét morogva, amikor eljutott a tudatomig, hogy mit mondott.

Ezzel együtt a telefonom is csipogni kezdett, jelezte, hogy SMS-t kaptam.

„10 perc és ott vagyok, hogy együtt készülődjünk, addig tusolj le! xx” - jött az üzenet Eltől.

Azonnal a fürdőszobába trappoltam és megnyitottam a csapot, majd ruháimat lekapkodva magamról a tus alá álltam. A testemen végigcsorduló meleg cseppek valamennyire ellazítottak, ugyanis izgultam. Nem tudom miért, egy pár ilyen eseményen már részt vettem a munkám miatt, de valahogy érdekes előérzetem támadt, amit nem tudom megmagyarázni. Hajamat is megmostam, majd elzártam a csapot és a törölközőt magam köré tekerve először elővigyázatosságból csak kilestem az ajtón, de csak Eleanor-t láttam szorgoskodni, ahogy a hajsütővastól a szempillaspirálig mindent elterített az ágyamon.

Ő már teljes „harci díszben” volt, a haján kívül, mindennel kész volt, de azt mondta, hogy azzal nem fog semmit csinálni, csak talált egy nagyon szép fehér, kővel kirakott csatot és azzal dobja majd fel.

-          Remélem nem baj, hogy a sminkemet már megcsináltam. Azt jobban szeretem egyedül. – mosolygott rám, majd az ágyra mutatott, hogy üljek le.

Teljesen rábíztam magam, bíztam benne és a stílusában, plusz ismert és tudta, hogy mi áll jól és mi nem. A hajam szárítgatta egy ideig, majd kifésülte és elkezdte besütni. Egy jó félóra múlva már a sminkem is majdnem kész volt, csak a szájfény volt hátra. Amint azzal is kész volt, leszaladt inni, mert végig csacsogtuk az időt és az én szám is teljesen kiszáradt.

A törölközőt leraktam és magamra kaptam az ágyra kikészített csipkecsodát, majd a ruhával bíbelődtem. Igyekeztem sem a hajam, sem a sminkem tönkre tenni, eközben a ruhát sem szétszakítani. Ennél óvatosabban talán még ruhát sosem vettem fel, a cipzárral mégis meggyűlt a bajom. Káromkodva próbálkoztam, amikor az ajtó nyitódott.

-          Eleanor, kérlek segíts már felhúzni ezt a szart. – nyöszörögtem, háttal állva neki.

Amikor a kezek a vállamhoz értek, rögtön éreztem, hogy nem Eleanor áll mögöttem. Hosszú ujjaival végigsimított a vállamtól egészen a csuklómig. Összerezzentem minden egyes érintésétől, a hideg is kirázott, sajnos jó értelemben. Ujjait a cipzárhoz vezette, s finoman felhúzta azt. Mintha ez sem lett volna elég, karjait ezután derekamra fonta, majd belecsókolt fedetlen nyakamba. Egy akartnál hangosabb sóhaj hagyta el a számat, fejem pedig hátrabicsaklott. Remegés futott végig a gerincemen a végtagjaim pedig teljesen lezsibbadtak.

-          Gyönyörű vagy. – suttogta továbbra is nyakamba.

Nagyot nyeltem, ekkor ellépett tőlem, illatát viszont még mindig éreztem. Elhagyta a szobát, én pedig úgy éreztem, hogy kicsúszik a talaj a lábam alól. Le kellett ülnöm pár pillanatra. Szánalmasnak és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Egy pillantásától elájulok, hát, még ha hozzám ér. Nem tudok semlegesen nézni rá és ő ezt nagyon jól tudja, ki is használja.  Megsemmisülten bámultam magam elé, amikor Liam benyitott. A szobám röpke tíz perc alatt átjáró házzá vált, nem telt el úgy, egy pillanat sem, hogy valaki be ne jött volna.

-          Megjött a limuzin, gyere. –kérlelt halkan.

Felvettem a szintén krémszínű cipőmet, majd levonulva a lépcsőn Eleanorral karöltve a limuzinhoz tipegtünk, majd beszálltunk, s próbáltunk felkészülni arra, hogy lehet, hogy holnapra megvakulunk a rengeteg vakutól.

***

Másnap reggel fejfájással ébredtem, pedig két pohár pezsgőnél többet egy korttyal sem ittam. Fejemet fogva vonszoltam le magam a konyhába ahol bekaptam egy fájdalomcsillapítót. A nappaliban Eleanor ült teljesen kómás fejjel, így valamilyen szinten megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok ilyen szar állapotban. Lehuppantam mellé és én is a TV-t kezdtem bámulni.

-          Mi volt tegnap abban a pezsgőben? – nyöszörgött.

-          Fogalmam sincs, de én kész vagyok. – hajtottam hátra a fejem.

-          Amikor elindultunk elég elvarázsolt voltál. – nézett rám jelentőség teljesen.

-          Ennyire látszott? – sóhajtottam lemondóan, ő pedig aprót bólintott.

-          Mi történt? – éreztem, hogy nem fog vele békén hagyni, amíg el nem mesélem.

-          Zayn történt. – húztam el a szám elfintorodva.

Lépteket hallottunk, ahogy a lépcsőről trappol le, majd az ismerős rekedtes hangot

.

-          Mi van velem? – kíváncsiskodott álomittas hangon, majd lehuppant mellém, az alkohol szag áradt belőle.

-          Büdös vagy. – állt fel El, és a legtávolabbi fotelbe ült vissza, míg Zayn magát szagolgatta.

-          Nem is… - nézett rá értetlenül.

-          De-de. – helyeseltem, s egy picit arrébb húzódtam.

-          Mondjuk, attól a mennyiségű alkoholtól, amit az after partyn ittatok nem is csodálom. Sőt, jobban nézel ki, mint én pedig én alig ittam. – rázta a fejét Eleanor egy grimasszal az arcán.

-          Néha sajnálom Liam-et, hogy nem nagyon ihat, de azért örülök neki, hogy ő legalább észnél van az ilyen helyzeteknél. – mondtam, ekkor az említett is megjelent egy üveg narancslével a kezében, teljesen fitt állapotban.

Zayn már pont magyarázkodni akart, amikor valaki teljes erőből ráfeküdt a csengőre. Jelenlegi állapotomnak ez most nem nagyon segített, olyan érzés volt, mintha valaki a fülembe nyomta volna azt a csengőt, a fejem még jobban megfájdult tőle, szinte belenyilallt a fájdalom. Felszisszentem, de mivel láttam, hogy senki nem hajlandó felállni, így nekem kellett. Az ajtóhoz csoszogtam, majd amikor kinyitottam. Tom mérges arcával találtam szemben magam, szinte félrelökött, s az asztalra ledobva az újságot, a címlapra mutatott…