Sziasztok,
itt van az új fejezet, ami egy icipicit +18(!!!), nyugis, mint az előző, de azért remélem tetszik ez a kis felszabadult hangulat az őrület mellé, ami ismét kezdetét veszi majd, nem is olyan soká. Hamarosan jelentkezek, puszi! xoxo
Mint ahogy azt mindenki várta, egy hosszú
és fájdalmas beszélgetés következett, amit bár én halasztani akartam, mert nem
akartam felzaklatni vele Zayn-t, de Ő ragaszkodott hozzá, túl akart a
magyarázkodáson esni. Könnyek potyogtak, káromkodások hagyták el a srácok
száját, szidalmak özönlöttek az ágyban fekvő szerelmem felé, de hősiesen
fogadta mindet, mert tudta, hogy megérdemli. A végére már kezdtem megsajnálni,
de Louis megszakítva a siralmas hangulatot és a komolyságot, hangosan röhögve a
nyakába vetette magát és összeborzolta a haját. Ezután a többiek sem bírták
mosolygás nélkül, nevetve követték Lou példáját. Még Harry is eleresztett egy
mosolyt, s vállon veregette Zayn-t. Mellé léptem, kezem a több napos borosta
szúrta, mégis jólesően simogattam arcát, majd közelebb hajolva egy érzéki,
nedves csókot leheltem kiszáradt ajkaira, mire élesen beszívta a levegőt,
pulzusa sokszorosára nőtt, ezt pedig a szívverésére ügyelő kütyü is gyorsuló csipogással
jelezte. Halkan felkuncogtam reakcióján.
-
Oké-oké, várjátok már
meg, amíg haza engedik innen ezt a szerencsétlent! – zsörtölődött Niall karba
tett kézzel.
-
Féltékeny vagy bátyus?
– néztem rá kihívóan, tudtam, hogy sikerült visszavágnom, mivel már rég nem
volt normális lány az életében.
-
Jobb, ha befogod… -
motyogta összehúzott szemöldökkel.
-
Nem akarunk
testvérharcot. – tette fel mindkét kezét Liam, mire szemöldököm a homlokom
közepére szökött, hisz eszembe sem volt veszekedni.
-
-
Lemegyek a büfébe
kajáért, kell valakinek valami? – mivel mindenki nemlegesen rázta a fejét a
büfé felé vettem az irányt, magam mögött hagyva azt az öt idiótát, akik ma már
a világot jelentik nekem.
***
-
Kérlek, ne hisztizz
már! Ez a negyedik foglalkozás, amin részt veszel és még mindig nem vagy képes
feloldódni. – róttam meg Dr. Petersen irodája előtt, mert ismét elkezdett
nyavalyogni, hogy haza akar menni.
-
Nem neked kell egy
órán keresztül minden hülyeségről beszélned egy vadidegennel. – morogta halkan,
szúrós pillantást vetve rám.
-
Szerintem egész jó fej
az öreg, nem tudom, mi bajod van vele. – ráztam meg a fejem értetlenül.
-
Nem vele van bajom, hanem
a szituációval. Szerinted, ha veletek nem beszéltem erről, akkor neki két hét
után rögtön megnyílok? – gúnyosan húzta fel szemöldökét.
Valamilyen szinten igaza volt, én sem
tudnék rögtön nyíltan beszélni egy idegen pasassal a problémáimról, amit eddig
a legbizalmasabb barátaim sem tudtak, de a kórházban az orvos is ezt javasolta,
szóval muszáj volt hallgatnom rá.
Mióta kiengedték a kórházból minden
rendben van, azt hiszem.
Voltak kisebb veszekedések,
összeszólalkozások, de Dr. Petersen szerint ez teljesen érthető a helyzetében,
hogy sok apró dolgon felkapja a vizet, de amint a foglalkozások megteszik a
hatásukat, minden visszakerülhet a régi kerékvágásba.
A családjából egyedül az anyukája tudja,
hogy mi is történt igazából, vele mert őszinte lenni, viszont az apukájának nem
merte elmondani az igazságot, félt, hogy csalódást okoz a tetteivel neki, ez
pedig a legrosszabb dolog, amit egy gyerek tehet a szüleivel , szerinte.
A testvérei sem tudnak semmiről, bár
Doniya gyanakodott, azóta már idióta kifogásokkal és magyarázatokkal
eloszlattuk minden kételyét.
A management már nehéz dolog volt, nekik
muszáj volt tudniuk mindenről és volt egy olyan sanda gyanúm, hogy csak azért
nem mondtak le a fiúkról az incidens után, mert igencsak nagy bevételt kapnak
belőlük és ezt persze nem hagyhatták szó nélkül. Mivel úgy látták, hogy a
lányoknak eléggé beindult a karrierjük és egyre feljebb száguldanak, nem látták
értelmét Zayn segítségének így a hét valamelyik napjára szerveztek egy
interjút, ahol Zayn és Perrie szakításáról is szó esett. Szabad utat kaptunk.
Ismét csak az enyém ettől pedig most boldogabb vagyok, mint ebben a pár
hónapban bármikor. Nyilvánosan még nem nagyon mutatkozhattunk, mivel a
szakítást most jelentették be, félő volt, hogy sok mindenki félreérti, és úgy
állítják be, mintha velem csalta volna a Little Mix énekesnőjét. Pedig, ha úgy
vesszük igazából pont fordítva volt, de ezt senki nem tudja rajtunk kívül.
Gondolatmenetemből Zayn szüntelen morgása
ugrasztott ki, ami már kezdett felettébb idegesítővé válni, így kénytelen
voltam valamit kitalálni. Ötletem briliánsnak tartottam és nem csak neki
származik belőle haszna, hanem persze nekem is. Felhasználhatnám azt a szexi
fehérneműt, amit, akkor vettem, amikor rajta kaptam ezen a szaron. Igen, pontosan
ezt fogom csinálni.
Mindkét kezem mellkasára csúsztattam,
ujjaim végével finoman birizgáltam pólóján keresztül a bőrét. Egész testemet
melegség járta át, amikor megéreztem, hogy szívverése meglódul tenyerem alatt.
Testemmel az Övének feszültem, szorosan simultam rá, szinte rátekeredtem,
csípőmet gondosan dörgöltem ágyékának. Izmai megfeszültek és kikerekedett
szemekkel figyelte minden mozdulatomat. Íriszeinek csokoládé barna színe
pillanatok alatt elfeketedett és tűz gyulladt bennük, láttam tekintetében, hogy
ott helyben magáévá tenne. Már legalább egy hete nem voltunk együtt, ez pedig
azt jelentette, hogy egy apró mozdulat is elég vágyaink felkorbácsolásához.
Nyakához hajoltam, leheletem csiklandozta a füle mögötti érzékeny pontot, amit
már úgy ismerek, mint a tenyerem.
-
Ha jófiú leszel,
otthon kapsz egy kis jutalmat. – búgtam érzékien fülébe, majd elhúzódtam,
szemeibe néztem és alsó ajkaimra haraptam.
-
Pontban egy óra múlva
gyere vissza! – nézett mélyen szemeimbe, elvesztem sötét tekintetében.
Lehajolt, hogy arcunk egy szinten legyen és apró csókot nyomott ajkaimra, majd
kibújt ölelésemből, láttam, hogy a levegőt még mindig szaggatottan veszi.
Bekopogott az ajtón, majd egy utolsó féloldalas mosolyt vetett felém és
belépett Dr. Petersen irodájába
Én pedig rendezve vonásaimat és légzésemet
próbáltam valamivel elfoglalni magam, így tárcsáztam Eleanor és Danielle
számát, majd együtt nyakunkba vettük a legközelebbi pláza boltjait.
***
Tíz perccel hamarabb érkeztem meg az
irodához, mint kellett volna, de muszáj volt eljönnünk a plázától, mert egy
rakás rajongó, fotós és újságíró rohamozott meg minket. Körülbelül fél órát
töltöttünk vásárlással, a másik húszat pedig azzal, hogy próbáltunk átjutni a
tömegen. A vakuktól alig láttunk, én személy szerint nem éreztem a szemem és
hagytam, hogy Danielle a kezemnél fogva húzzon maga után. A fülem is kezdett
bedugulni a sok ordítozástól, amik nem voltak mások, minthogy „Hol vannak a fiúk?” Vagy, hogy „Ribanc vagy Brooke, mert tuti, hogy miattad
szakított Zayn és Perrie.” Ezt kiabálták páran, el akartam engedni a fülem
mellett, de elég nehezen ment miután egy kisebb tömegverekedés alakult ki
Perrie rajongói és azok között, akik engem szeretnek. Furcsa volt. Sosem volt,
még olyan, hogy rajongók miattam veszekedjenek. Legalábbis ilyen nyilvánosan és
ilyen szinten. Nem tudtam, hogy vannak olyanok, akik képesek verekedésbe
keveredni csak azért, hogy megvédjenek engem. Oda akartam menni és elrángatni
őket egymástól, megmondani nekik, hogy nem éri meg, de két barátnőm ellentmondást
nem tűrően húztak továbbra is. Lelkiismeret furdalásom van, amiért ott hagytam
egy csapat lányt veszekedni és verekedni miattam. A lányok egyenesen haza
mentek, de megbeszéltük, hogy egy másik alkalommal ismét elindulunk, de akkor
már pár szekrényhátú testőrrel karöltve. Mindhárman utáljuk a testőröket, de
egyikünk sem akart még egy ilyen élményt. Soha. Pedig még jó néhányban lesz
részünk, ez a srácokkal jár, tudtuk nagyon jól, amikor beléjük szerettünk.
A fejem fájt és zúgott attól a
hangzavartól, ami nemrég körülvett. Kicsit émelyegtem is, de ez csak a sokk
miatt volt, amit átéltünk. Háttal a falnak támaszkodtam és próbáltam megtartani
egyensúlyom. Mély levegőt vettem, majd kifújtam. Lehunytam szemeimet és
percről-percre kezdtem végre jobban érezni magam, de a lelkiismeret furdalás
még mindig gyötört. Aggasztottak a történtek és féltem, hogy a srácok negatív
üzeneteket fognak kapni miattam, hogy mekkora bunkó barátjuk van, amiért képes
voltam ott hagyni egy csapat verekedő rajongót.
Nem tudtam tovább ezen agyalni, mert Zayn
kilépett a helyiségből és rám mosolygott, de végre úgy őszintén, mintha tényleg
jól érezné magát. Ez pedig teljesen elvette az eszemet, innentől Ő töltötte be
minden gondolatomat. A hazafele utat csendben tettük meg, csak az autó halk
búgása hallatszott.
Hazaérve az egész ház üres volt, ismét. Nem tudom, hogy a srácok hova
tűnhettek, bár volt egy sejtésem.
-
Te küldted el őket? –
néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-
Rendesen akarom
megkapni a jutalmam szóval, muszáj volt intézkednem. – mosolyodott el
sejtelmesen és tenyerét arcomra simította és gyengéden cirógatni kezdett. – Hé,
mi a baj?
-
Semmi. – vágtam rá
azonnal és egy mosolyt erőltettem arcomra.
-
Mondd el, most! –
hangja nem tűrt ellentmondást. Basszus,
nem vagyok jó színésznő.
Végül beadtam a derekam és nagyot sóhajtva
elmeséltem neki az egészet, onnantól kezdve, hogy elhagytam Dr. Petersen
irodáját. Figyelmesen hallgatott végig, egyszer sem vágott közbe, csak csendben
volt, közben tekintetével egészen a lelkem mélyéig hatolt, szinte éreztem is.
Amint befejeztem ránéztem, Ő pedig még mindig engem bámult, továbbra is
szótlanul. Kezdtem megijedni, hogy mégis oda kellett volna mennem, segíteni és
most mérges rám, amiért nem tettem, nála nem lehet tudni jelenleg.
Veszekedés helyett szorosan magához húzott
és gyengéd puszikkal halmozta el hajam, ez pedig hihetetlenül jól esett,
boldogság járta át egész testem. Karomat nyaka köré fontam, s amikor
elhúzódott, fejemmel közelítettem, majd ajkaimat az övéire nyomtam és érzéki
játékot kezdtek.
-
Úgy sajnálom, ez is
miattam van. – mormogta bele csókunkba, alig hallhatóan. Abban a pillanatban,
ahogy ez kimondta felkaptam fejem és próbáltam a tekintetét fejtegetni.
-
Meg ne próbáld ezt is
magadra hárítani! – csaptam mellkasára összehúzott szemöldökkel. Nem igaz, hogy
mindenért magát akarja hibáztatni. Teljesen átment mártírba. – Oda a jutalmad,
ha ezt csinálod.
-
Vedd úgy, hogy meg sem
szólaltam. – mondta kétségbeesetten, majd karjába kapott és a következő dolog,
amire emlékszek, hogy gyengéden lerak az ágyra és csillogó szemekkel felém
tornyosul, majd megnyalja alsó ajkát, és úgy néz rám, mint, aki menten felfal.
-
Egy pillanat. – toltam
el nagy nehezen magamtól, mire Ő értetlenül nézett rám.
-
Ugye nem akarsz most így itt hagyni? – mutatott vágyának
bizonyítékára.
-
Eszem ágában sincs. –
mosolyodtam el csábosan és a fürdő felé indultam.
A fürdőbe érve leguggoltam és a legalsó
fiókból kivetettem a zacskót, amiben az egyik szexi fehérnemű rejlik. Hófehér,
tömény selyem és csipke. Egyszerű szett volt, egy szimpla bugyiból és
melltartóból állt, de mégis varázslatosan nézett ki. Magamra öltöttem a csipkés
selyemcsodát, majd felborzoltam a hajam ezzel dúsabb hatást adva neki.
Elismerően néztem végig magamon és elégedettség töltött el. Meguntam, hogy a
tükörképem bámuljam, így kinyitottam a fürdőajtót, mire Zayn rögtön rám kapta
tekintetét. Láttam, ahogy ádámcsutkája megugrik és hatalmasat nyel, majd
akarata ellenére is végignyal ajkain. A lábaim megindultak, nem tudtam nekik
parancsolni, de nem is akartam, önálló életre keltek. Amikor mellé értem,
letérdeltem az ágyra, majd az ölébe másztam. Karjai automatikusan derekamra
fonódtak, míg az enyémek a nyaka köré. A szívem hevesen vert, szinte átütötte a
bordáimat. Olyan volt, mintha életem első szeretkezésére készülnék. Valahogy
olyan meghitt volt, olyan más. Ajkait az enyémekre nyomta, finoman kóstolgatta
azokat, ezután nyelve bebocsátást kért, ezt pedig rögtön meg is kapta. Nyelve
vad táncra hívta az enyémet és szenvedélyes keringőt folytattak egészen addig,
amíg a fránya levegőhiány miatt kénytelenek voltunk elhúzódni egymástól. Arcunk
között csak pár centiméter volt, homlokunk összeért. Ez a kis távolság is
fizikai fájdalmat okozott.
-
Gyönyörű vagy, Nyuszi.
– búgta halkan, lehelete csiklandozta bőrömet, a hideg végigfutott gerincemen,
de a bensőm lángolt.
-
Te vagy a gyönyörű. –
vágtam rá gondolkodás nélkül.
-
Egy férfira ilyet nem
szokás mondani. – mosolyodott el féloldalasan.
-
Én mégis megtettem. –
incselkedtem.
Ekkor megragadott és maga alá gyűrt, fejem
fölött összefogta mindkét kezemet. Ismét elvesztem tekintetében. Ajka
végigcsókolta arcomat, pár másodpercet időzött számon, majd egyre lejjebb
haladt egészen a nyakamig, ahová gyengéd puszikat nyomott, s ugyanazon a helyen
fogai közé vette a vékony bőrt és óvatosan – de úgy, hogy holnapra
meglátszódjon – elkezdte szívogatni. Egy halk sóhajjal jeleztem
elégedettségemen. Ajkai még lejjebb siklottak, elszakadtak bőrömtől. Csodálva
nézett, mintha én lennék a világ nyolcadik csodája. Letolta vállamról a
melltartóm pántját, majd hátam alá nyúlt, picit megemeltem magam, hogy könnyebb
legyen neki. Profi módon bánt a kapcsolóval. Lefejtette rólam, s ajkaival
melleimre tapadt. A szemem fenn akadt a hirtelen jött gyönyörtől. Kezdtem
elveszteni a türelmem és hevességén észrevettem, hogy neki is fogytán van.
Pólója széléhez nyúltam és áthúztam fején. Végigcsókoltam kidolgozott
mellkasán, kulcscsontját külön kiváltságokban részesítettem, tudtam, hogy az
egy érzékeny pont nála. Mellkasának kényeztetése közben övcsatjához nyúltam és
egy kicsit idétlenkedve, de sikerült kioldanom azt, majd a gombbal és sliccével
is megbirkóztam nagy nehezen, remegő kezekkel. Most már legalább nem éreztem
magam alulöltözöttnek. Századjára is fülembe suttogta, hogy mennyire gyönyörű vagyok és, hogy mennyire sajnálja az elmúlt heteket, hónapokat.
Az utolsó ruhadarabok nem tudom mikor
kerülhettek le rólunk, de félrenézve a szoba másik oldalában pillantottam meg
őket. Zayn a lábaim közé férkőzött, majd egyetlen mozdulattal belém hatolt.
Hangosan felsóhajtottam a már oly’ régóta várt érzéstől, míg Ő arcát hajamban
pihentette. Pár másodperc múlva megelégeltem a nyugodtságot, elkezdtem
fészkelődni és lábaimat körbefontam derekán, hogy még mélyebben fogadjam
magamba. Neki is elege lehetett a tétlenkedésből, mert egyik pillanatról a
másikra kezdett el hihetetlen tempót diktálni. Egyszer lelassult, másszor
viszont egyre gyorsabb és gyorsabb lett, ezzel pedig az őrületbe kergetett.
A mámorban fürdőzve csodáltam az
élvezettől eltorzult arcát és elhomályosult tekintetét.
Mivel érdemeltem ki, hogy Ő itt van nekem?
Nem csináltam soha semmi jót.
Még csak anyuéknak sem fogadtam mindig
szót.
Erre három évvel ezelőtt ez az angyal
belépett az életembe és teljesen megbabonázott.
Menthetetlenül szerelmes voltam, úgy, mint
még soha és nem akartam, hogy ez elmúljon. Mindig magam mellett akarom tudni,
azt akarom, hogy örökké velem legyen. Na, tessék, még önző is vagyok.
A beteljesülés egy közelebb volt, nem
tudtam elszakadni tekintetétől. Még levegő sem fért közénk, olyan szinten
simultunk, ragaszkodtunk egymáshoz. Verejtékcseppek száza csorgott végig
mindkettőnk testén. Egyre közelebb voltam, éreztem. Érezni akartam végre. Egyre
hangosabb sóhajok és nyögések szakadtak fel torkomból, az Ő száját pedig valami
morgásszerű, de mégis hörgésre hasonlító hang hagyta el.
-
Annyira kibaszottul
szeretlek, Brooke. – nyögött fel hangosan, egyre gyorsabban mozogva, egyre
közelebb sodorva mindkettőnket a gyönyör felé. Már majdnem. Már majdnem. Istenem. Felelni akartam, hogy én is szeretem őt, de egy csókkal belém fojtotta
a szót, majd ismét megszólalt. – Gyere hozzám feleségül. Kérlek. Ugye hozzám jössz feleségül?
A szemem ismét fenn akadt, a gerincem ívbe
feszült, és egy hangos sikolyt hallattam. A gyönyör lavinaként söpört végig
egész testemen. A gyomrom bukfencezett kérdésétől, a levegő a tüdőmben akadt,
nem akartam hinni a fülemnek, biztos csak félrehallottam és azt kérdezte, hogy
éhes vagyok-e. A fülem sípolt, a fejem zúgott a torkom pedig égette a ki nem
mondott válasz.