Sziasztok! Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért késett a fejezet, de nem is szaporítom a szót! Jó olvasást, remélem tetszik! :) xoxo
U.i.: helyrehoztam a blogot, szóval már lehet kommentárt írni!
Pár percig csak néztem rá és nem tudtam, hogy mit is mondhatnék. Megforgatta a szemeit és be akarta csukni az ajtót, de végre sikerült valamit kiböknöm.
- Aston, kérlek beszéljük meg! Sajnálom! – néztem rá könyörgően.
- Ha annyira sajnálnád még aznap felhívtál volna. – vágta rá flegmán. Más esetben felképeltem volna, de igaza volt és rettentően éreztem magam miatta.
- Kérlek! – néztem rá könyörgően, mire csak megforgatta a szemét és ismét be akarta csukni az ajtót, de berontottam.
- Addig nem megyek el, amíg meg nem tudtuk beszélni! –mondtam neki határozottan.
- Gyorsan mond, mert dolgom van. – nézett rám lezseren, mire nekem elment a bátorságom. Azt sem tudtam, hogy hogy kezdjek bele. – Akkor most beszélsz vagy nem? – kérdezte türelmetlenül én pedig próbáltam összeszedni magam.
- Először is sajnálok mindent. Másodszor pedig nem az történt, amire gondolsz! Nick a legjobb barátom, születésem óta ismerem, ha kell olyan mint az anyám, az apám vagy pedig a bátyám helyett a bátyám és… na, a lényeg. Kiborultam és feljött megvigasztalni. Te pedig félreértetted az egészet, mert semmi nem volt közöttünk érted? – néztem rá és láttam, hogy megenyhül.
- Mekkora egy barom vagyok! – szidta magát miközben fejét a plafonnak emelte és azt bámulta.
- Ne hibáztasd magad Aston! A helyedben én is félreértettem volna… - motyogtam neki.
- Végül is… mi miatt voltál kiborulva?
Itt volt az a pont, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mit mondhatnék. Azt, hogy „Áh, semmi csak féléve összetörték a szívem és az a bizonyos ember Zayn volt, akivel jelenleg együtt élek” ?! Leblokkoltam. Aston-t bámulva álltam és szótlan voltam. Semmit nem bírtam kinyögni. A csend kezdett kínossá válni, mikor ő megszólalt.
- Szóval…? – nézett rám várakozva én pedig úgy döntöttem, hogy itt az idő. El kell mondanom neki, ennyivel tartozom neki a történtek után.
- Fél éve volt valami közöttem és Zayn között, és az érzéseim nem nagyon változtak iránta és… - folytattam volna, de eközben félve ránéztem és láttam rajta, hogy leesett neki, mert arcvonásai eltorzultak.
- Oké, most már vágom. Tehát, ahányszor hozzám értél, vagy megcsókoltál mindig ő volt előtted? – kérdezte éles hangon. Meg kéne sértődnöm, amiért ezt mondja, de nem tudok, mivel van benne egy pici igazság. Vagyis, nem mindig ő volt előttem, de volt, hogy eszembe jutott Zayn miközben vele voltam. Egy pillanatra lesütöttem a fejem, s mikor újra ránéztem csalódottságot láttam a tekintetében. – Hallgatás egyenlő a beleegyezéssel, ugye tudod? – hangjából sütött a gúny. – Kérlek menj el, most! – utoljára a szemébe néztem, de tudtam, hogy itt az idő, hogy tényleg menjek.
- Sajnálom! – suttogtam és kimentem az ajtón, eközben a szememből kicsordult egy könnycsepp.
Beléptem a bejárati ajtón és meglepődésemre az egész banda a nappaliban ült Nick-el, Daniellel és Eleanorral együtt. Becsoszogtam a nappaliba és levettem magam Niall ölébe. Értetlenül nézett rám én pedig csak mellkasába fúrtam a fejem. Elkezdte a hátam simogatni, ami most nagyon jól esett.
- Hol voltál Nyuszi? – kérdezte Nick kíváncsian.
- Nem lényeges… - suttogtam és ezután jött a csönd. Senki nem szólalt meg. Egy picit kezdett kínossá válni ezért továbbra is Niall mellkasának dőlve szuszogtam. Pár perc múlva Danielle próbálta oldani a hangulatot.
- Mi lenne, ha ma elmennénk bulizni? – kérdezte csillogó szemekkel. Felemeltem a fejem és körbenéztem a nappaliban. Sajnálattal vettem észre, hogy egyedül nekem nincs kedvem menni.
- Mi benne vagyunk! – vigyorogtak a többiek boldogan.
- Brooke?! – nézett rám jelentőség teljesen Eleanor, mire én megadóan sóhajtottam egyet.
- Jól van! Benne vagyok. – mondtam az utolsó két sort már nevetve, mert két barátnőm odajött és szorosan magukhoz húztak. Miután kiölelkeztük magunkat elhatároztuk a lányokkal, hogy felmegyünk a szobámba és felkészülünk az estére. Beálltam a gardróbom elé, de nem találtam semmit. Reménytelenül ránéztem a lányokra, akik nevetve közeledtek felé.
- Na menj arrébb, ehhez mi kellünk! – mosolygott rám Eleanor én pedig engedelmeskedtem és leültem az ágyra. – Te komolyan ennyire hülye vagy? – kérdezte.
- Mi van? – mentem oda felvont szemöldökkel. Mi rosszat tettem?!
- Ennyi jó cuccod van és nem tudsz választani? – nézett rám Danielle én pedig elnevettem magam. Tovább keresték a ruhákat, míg végül találtak. Egy combközépig érő fekete ruhát választottak ki, aminek a felső része barnás volt és pöttyös. Oh, már emlékszem erre a ruhára. Még New York-ban vettem, de egyszer sem volt még rajtam. Nem volt megfelelő pillanat hozzá. Kiraktak még mellé egy fekete magassarkút is. El kell ismerjem, hogy van stílusuk. – Húzz el tusolni, addig mi is elmegyünk a saját szobánkba ruhát kiválasztani és persze fürödni. – kacsintott rám.
Letusoltam és alaposan fogat is mostam. Felvettem a fehérneműt, amit szintén Eleanor-ék készítettek ki nekem. Ez tuti, hogy nem az enyém! De honnan szedték? Elég… hogy is mondjam, na szóval olyan fehérnemű, amit különleges alkalmakkor vesz fel az ember. Ez csak egy buli lesz az ég szerelmére! Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozok vele tovább, így vállat vonva magamra rángattam a fekete csipkecsodát és úgy mentem ki a szobába, ahol már a lányok vártak rám. Elkezdtük egymás haját és sminkjét csinálni. Az idő pedig csak repült.
- Olyan gyönyörű hajad van! – áradoztam Danielle-nek, aki nevetve fogadta bókomat.
- Köszi, bár néha egy kicsit idegesít. – húzta el a száját. Eleanor-ral értetlenkedve néztünk rá, így folytatta. – Sokan azt mondják, hogy így hasonlítok Leona Lewisra és ez az oka annak, hogy Liam velem van… - motyogta el a végét. Egyszerre sóhajtottunk fel és kezdtünk beszélni Eleanor-al.
- Ne légy buta! Liam szeret, és ha akarod tudni szerintem semmi hasonlóság nincs közted és Leona között. – mondtam neki, ő pedig hálásan elmosolyodott és megöleltük egymást.
A tükörhöz lépkedve olyan látvány fogadott minket, amivel szerintem mindannyian meg voltunk elégedve. A hajam hullámosan a vállamra omlott, míg a szemem most nem natúron, hanem fekete füstösre volt festve számon pedig csillogott a szájfény. Eleanor egy rózsaszín combközépig érő csipkés ruhát viselt, míg Danielle egy kék pántnélküli mini ruhát, ami kifejezte tökéletes alakját.
Brooke ruhája&cipője
Lementünk a lépcsőn ahol már az összes fiú „harci díszben” ácsorgott és csak ránk vártak. Amint megláttak minket mindenkinek leesett az álla. Eleanor és Danielle odasétált Lou-hoz és Liam-hez, majd hosszú csókot váltva egymásba karolva várták az indulást. Zayn mellém sétált és kezével átfogta a derekamat.
- Nem garantálom, hogy türtőztetni tudom magam… - suttogta rekedten a fülembe, belőlem pedig azt a kellemes borzongást váltotta ki, ami kuncogásra késztetett. Keze lejjebb csúszott és a fenekemen állapodott meg és úgy sétáltunk ki az ajtón, majd éreztem, hogy valaki rácsapott Zayn kezére.
- Vedd le a kezed a Hugom seggéről! – hallottam meg a hangot és amikor mindketten megfordultunk Niall szúrós tekintetével találtam magam szemben.
- És, ha mondjuk én fognám meg… - vonogatta a szemöldökét Harry, mire én elpirultam.
- Ne is álmodj róla Styles! – nevetett rá Zayn. Éreztem, hogy sok minden fog történni ezalatt az éjszaka alatt…