Este kilenc óra körül lehetett az idő, amikor már az ágyamban feküdtem és a plafont bámultam. Az ajtóm nyitódott és Zayn lépett be az ajtón egy szál boxerba. Úristen, miért kellett ránéznem? A szívem ismét hevesen kezdett verni és a gyomrom mintha bukfencezett volna. Lefeküdt mellém, és egy ideig szótlanul bámult rám, majd óvatosan megcsókolt, amit én készségesen viszonoztam. Mind a két kezével átkarolt. Levegőhiány miatt eltávolodtam tőle és fejemet a mellkasára fektettem, az ő keze pedig a hátamat simogatta. Csönd volt, de egyikünk sem érezte magát kínosan emiatt.
- Képzeld kibékültem Astonnal. – suttogtam félve reakciójától. – És majd elmegyünk kávézni is. – tettem még hozzá gyorsan.
- Oké. – ennyi? semmi lecseszés vagy kiabálás?
- Nincs ellenedre? – néztem fel rá.
- Nincs. Bízok benned. – mosolygott rám és nyomott egy puszit a számra.
- És miért? – néztem rá komolyan.
- Mert szeretlek.
- De én még mindig jobban! – mosolyogtam rá pajkosan.
- Még mindig nem. – nevetett fel rekedten.
Reggel a telefonom csörgésére keltem fel. Próbáltam gyorsan felvenni, mert nem akartam, hogy Zayn felkeljen miattam. Felvettem és kimentem a fürdőszobába.
- Haló? – szóltam bele és ásítottam egy nagyon.
- Szia Brooke, Aston vagyok. Ugye felkeltettelek?
- Igen, de nem baj, már így is épp ideje volt, hogy felkeljek. – ásítottam még egyet mondatom közben.
- Akkor bocsi. Meg csak azt akartam, hogy akkor holnap ráérnél? Háromra érted mennék. – kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Persze. A holnap tökéletes. – mosolyodtam el én is.
- Nem is zavarlak tovább. Szia!
- Szia! – és letette a telefont.
Visszamentem a szobába és Zayn már fent volt. Odamentem hozzá, leültem az ágyra és egy apró csókot leheltem a szájára. A gardróbomhoz léptem és egy sötétkék farmert vettem ki és a lila Jack Wills pulcsit amit még Harry-től könyörögtem el nagyon régen. Kicsit nagy volt, de nem gáz.
- Lemegyek csinálok kávét, ha kész vagy gyere le. – mosolyogtam rá, ő pedig viszonozta.
A nappali meg volt telve emberekkel. Nick valami könyvféleséget tartott a kezébe. Mindenki körülötte volt és nevetett. Odarohantam, hogy megnézzem, min röhögnek ennyire. Egy fényképalbum volt.
- Ezt meg honnan szedted? – nevettem fel.
- A szobádba volt és mikor megtaláltam lehoztam. – mosolygott rám
Zayn is lejött. Először nem értette, hogy mi folyik itt, de amint meglátta a fényképalbumot mosolyogva ült le közénk.
Pont az egyik közös képünket néztük, ami egy őrületes délutánon készült. Valami idióta mexikói filmet néztünk és azután egész nap olyan hangulatban voltunk, így bajuszban rohangáltunk és képeket csináltunk.
A következő egy sulis színdarab castingja után volt, amire elkísért. Megkaptam a főszerepet és ezért látszott is a boldogság a szemünkbe.
A harmadik képen szintén Nick-el voltam és az állatkertbe menet készítettünk egy képet. Elég érdekes és nevetséges emlékek fűződnek ahhoz a naphoz.
A negyediken épp csücsörítettünk. Elég ironikus kép. Mind a ketten utáljuk azokat a lányokat, akik azt hiszik, hogyha kacsaszájat csinálnak és a tükörbe vakuzva pózolnak, akkor mindenki odáig meg vissza lesz tőlük. Ennek a szimbóluma ez a fotó.
A kedvenc képem jött, amin ismét Nick-el voltam. A suli bál előtt csináltuk. Látszik is, hogy ki vagyunk csípve. Rajtam egy tök szép fekete ruha, míg Nicken öltöny volt. Imádtam ezt a képet.
Az ezt követőn Niall-el voltam. Fél évvel ezelőtt csináltuk, amikor egyik este elmentünk a városba sétálni. Ez a kép rögtön mosolyt csalt az arcomra.
Viszont amikor a következőt megláttam elkomorodtam. Ashley-vel voltam, egy nagyon jó barátnőmmel, aki egy éve halt meg autóbalesetben. Mindketten mosolygunk, milyen boldogak voltunk. Egy kósza könnycsepp kicsordult a szememből. Most jöttem rá, hogy mennyire hiányzik. Amint ezt Nick észrevette közelebb húzódott hozzám és szorosan magához ölelt az én szememből pedig egyre több könnycsepp kezdett el végigfolyni az arcomon. A többiek értetlenül néztek ránk, mire én megráztam a fejem és felmentem a szobámba.
Amint beértem a szobába, az emlékek esőként záporoztak a fejemben. Nem tudtam megfékezni ezeket az érzéseket. Leültem a földre, a térdemet felhúztam és hagytam, hogy a könnycseppek egymás után koppanjanak a padlóra. Valaki benyitott, de könnyeimtől nem láttam semmit, így nem is próbálkoztam azzal, hogy felnézzek.
- Kicsim, Nick mesélt Ashley-ről… sajnálom. – mondta együtt érző hangon Zayn és magához ölelt.
- Annyira hiányzik. – suttogtam megtörten.
- Elhiszem. – simogatta meg a hátam és nyomott egy puszit a fejem búbjára. Húsz percig ülhettünk a földön egymást ölelve, amikor úgy éreztem, hogy megnyugodtam.
Miután sikerült rendbe hoznom magam visszamentem a többiek közé, akik már társasoztak. Letelepedtem Zayn mellé és fejemet a vállára hajtva figyeltem a játékot. Már a végén lehettek és Lou állt nyerésre. Ha tényleg nyerni fog akkor egy hétig hallgathatjuk.
- ÉS NYERTEM! HALLJA MINDENKI? NYERTEM! NYERTEM! NYERTEM! – kiabálta Louis miközben össze-vissza csápolt a kezével és ugrált. Már csak ez hiányzott.
- Ügyes vagy Boo Bear, de nyugodj már le! – ejtettem ki a „becenevét” gúnyosan és rávigyorogtam.
- Hogy neveztél? – nézett rám durcásan.
- Boo Bear, hát nem cuki? – vigyorogtam továbbra is.
- Tudod, hogy utálom azt a nevet. Már ha lehet névnek nevezni. – biggyesztette le az ajkait.
- Szerinted miért nevezünk mindig annak? – nevetett fel Harry.
- Szóval Boo Bear? – vonogatta a szemöldökét Nick, hogy még jobban hergelje Lou-t.
Erre az említett felállt és elviharzott a nappaliból, de pár másodperc múlva visszatért, mert az asztalon hagyta a répáját. Erre mindenki elkezdett nevetni. Visszament a szobába Eleanor pedig utána ment, hogy „megvigasztalja”.
- Egyébként holnap délután lesz egy interjúnk. – jelentette be Liam.
- Ugye nekünk nem kell menni? – nézett rá könyörgően Danielle.
- Kivételesen nem. – ölelte át szerelmét.
Annyira aranyosak… büszke vagyok Liam-re, hogy ilyen jó döntéseket tud hozni, lány téren is.
- Tényleg Niall, ki az a lány akivel a clubban beszélgettél? – néztem rá sejtelmesen.
- Hát csak egy lány… - motyogta és elpirult.
- Aha, és azért pirulsz el mert CSAK egy lány… a húgod vagyok, nem versz át. – kacsintottam rá.
- Majd megismeritek. – és úgy érzem, hogy ezzel lezártnak tekinti a témát. De én nem.
- De ugye elkérted a számát?
- Persze, hogy elkértem. Ne nézz ennyire balfasznak. – nevetett fel.
- Te mondtad nem én. – vigyorogtam a képébe.
Észrevettem, hogy Zayn eltűnt mellőlem. Bejártam az összes szobát és helyiséget a házban, de sehol nem találtam, míg végül megtaláltam a teraszon, ahol nyugodtan cigizett. Micsoda?
- Te mióta cigizel? – kérdeztem tőle csodálkozva miközben leültem mellé.
- Egy ideje. Zavar? – kérdezte tőlem.
- Hát nem mondom, hogy örülök neki, mert rettentő egészségtelen, de viszont szexi. – kacsintottam rá, mire felnevetett. – Eddig hogy nem vettem észre? Mármint valami szaga biztos van. Például a ruháidon vagy mit tudom én…
- Meg vannak a módszereim arra, hogy eltűntessem. – mosolygott rám és megcsókolt, mikor elnyomta a csikket. Átfogta a derekamat én pedig az ölébe ültem és úgy folytattuk.
- Szeretlek. – suttogtam.
- Én még mindig jobban. – nevetett fel halkan.
- Meddig játszod még ezt?
- Ameddig be nem bizonyítom, hogy én igenis jobban. – mosolygott rám és újra megcsókolt…